Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-18
1399 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1400 Az egyik problémám ilyen volt, amikor a beszédet összeállítottam, és ilyen volt mindvégig, amit elmondtam. Sokszor azért is dadogtam, mert az jutott eszembe, hogy most mást is kellene mondanom, mert azt várják tőlem a padsorokban is. Ez is zavart. A másik, ami zavar, ilyen nagyobb beszéd elmondásánál — kisebb, rövid felszólalásnál talán kevésbé —, hogy ország-világ számára, illetve szemeláttára, fülehallatára kell beszélni ilyen szép díszes teremben azzal a felelősséggel, amellyel a kormány az alkotmány szerint az országgyűlésnek tartozik. Ez egyben másfajta problémákat is okoz, éspedig azt, hogy nem tudok úgy beszélni, mint ahogy vidéken beszélek, ha a szocialista brigádvezetőkkel összejövök, vagy egy gyűlésen, vagy egy aktíván beszélek. Azt várják tőlem, hogy ; — beosztásomnál fogva államférfi vagyok — államférfiúi bölcsességgel minden szó a helyén legyen, felesleges mondat ne legyen, minden szépen legyen megfogalmazva, irodalmilag is a helyén legyen, stb. No, de hát én államférfi csak úgy lettem, és valamikor munkás voltam, és ez a felfogás marad meg bennem addig is. amíg államférfi vagyok, meg akkor is, amikor már úgy hívnak, hogy „öreg nyugdíjas". (Taps.) Majd egy-két kérdésnél rámutatok arra, hogy ez milyen problémát vet fel. Énnekem úgy kell beszélnem, hogy a legképzettebb közgazdász se mondhassa; a Fock, — vagy pláne ha tudják, hogy a kormány állítja össze, vagy pláne ha még megtudnák, hogy három PB-tag is megnézte a beszédemet, hogy azok — nem értenek annyira a közgazdasági dolgokhoz, mint ők. Műszakilag is körülbelül így kell beszélni, hogy a műszakiak se mondhassák azt, hogy a kormány és a PB nem ért annyira hozzá, mint ők. De ugyanakkor nem tudom úgy kifejteni a dolgokat, hogy félreértés ne legyen, különösen amikor olyan csiklandós kérdésekről beszél az ember, mint az árkérdés, a bér, és a kettő összefüggése. És itt, már ebben a teremben is éreztem, hogy mennyi félreértés származott ebből. Nem tudtam úgy beszélni, mint ahogy meg tudom magam értetni akkor, ha majd elmegyek Tatabányára, nagygyűlést tartani, bár a televízió akkor is ott fog világítani és akkor is fog kicsit zavarni. (Derültség.) Ügy érzem, mindezek következtében nem tudom csak azt mondani, — különösen azért, mert Apró t elvtárs is biztatott, hogy van idő, szép nyugodtan beszéljek, egy órát is beszélhetek —, (Derültség.) hogy szokás szerint a kormány meg fogja tárgyalni a következő ülésen elhangzott felszólalásokat, javaslatokat, és egy hónapon belül a képviselő elvtársaknak, valamint a parlament elnökének, írásban választ fog adni. Ezzel be is fejezhetném, és akkor elmehetnénk haza vacsorázni. De úgy gondolom, egy kormány expozé és egy ilyen jó vita nem ezt érdemli meg a kormány elnökétől. Ha tegnap lett volna, akkor nem mertem volna öt percnél többet beszélni, de ma szerencsére nincs futballmeccs, — amelynek hatására a fél ország gyászba borul, úgy hogy ma azt hiszem, még kibírjuk azt, hogy egy kicsit üljünk, — én állok, önök ülnek és hallgatnak engem. Gondolom, hogy mindenki fáradt, hiszen elég terhes két nap volt, de talán elnézik, ha azt mondom, hogy én kicsit fáradtabb lehetek, mint önök. Önök felváltva beszéltek, s én végig jegyzeteltem, és közben kapkodva összeállítottam, legépeltettem, háromszor átgépeltettem ezt a beszédecskét azért, hogy szünet nélkül tudjak rögtön válaszolni. Figyelembe kell természetesen azt is vennem, hogy néhány hónap múlva lesz Faluvégi elvtárs beszámolója a múlt esztendőről, a költségvetési zárszámadásról. Arra gondoltam a beszéd összeállításánál, hogy néhány dolgot ezért is kihagyhatok, különösen néhány olyan rázós dolgot, ahol szégyenkezni valója van a kormánynak. Majd Faluvégi azt elmondja. Ilyen például a közoktatás és a népművelés területe, ahol közismerten 1 beruházásaink évek óta elmaradnak, tantermeink állapota — többen elmondták — rossz, a tanszerellátottság nem valami kiváló, sportlehetőség az iskolákban nagyon rossz, és stb. De ezt ráhagynám Faluvégi elvtársra, ezt a „népszerű" dolgot majd Ö mondja el. Beszédemben utaltam arra, hogy én is beszélek róla, vagy a kormányelnöki expozé fog róla beszélni, amikor 1974-ben törvényjavaslatot nyújtunk be a párt határozata nyomán. De talán egy néhány szót mégis ez alkalommal is mondanék röviden. A leglényegesebb az, hogy látjuk: ezen a területen alapvető, súlyos hiányosságok vannak; tovább kell lépnünk, a kormányzat á maga számára új követelményeket állít fel, és azokat ki • kell elégítenünk. A Minisztertanács a párt Központi Bizottságának közoktatásról szóló határozatot követően kormányhatározatban rögzítette az 1974-ig megoldandó állami feladatokát. Örömmel tapasztaljuk, hogy valamennyi érdekelt minisztérium és főhatóság politikai és társadalmi jelentőségének megfelelően fontos feladatának tekinti az ezzel való foglalkozást. Erre építünk akkor, amikor azt reméljük, hogy ezen a területen jelentős javulást tudunk elérni, és a meghozandó törvény már ezt a javulást fogja tükrözni. Az oktatásról, a közművelődésről szólva a képviselők kérték a kormány intézkedését egy sor jogos kérdésben. A kormány — mint említettem — látja a problémákat, de minden jogos kérdést és kívánalmat ebben az évben, sőt hozzá teszem, az ötéves terv során sem tud kielégíteni. Ez ebben az évben kisebb mértékben, 1974—75ben kicsit nagyobb mértékben lesz kielégíthető. Valódi megoldást az ötödik ötéves tervben tudunk csak biztosítani. A kormány 1973-ra 125 millió forint céljellegű hitelt bocsát pótlólagosan a tanácsok rendelkezésére, az általános iskolai felszerelések és szemléltető eszközök beszerzésére, ebből 64 és fél milliót eleve már az átlagosnál rosszabb helyzetben levő 7 megyének juttatunk. Tudjuk további erőfeszítéseket kell tenni az ifjúság tanulmányi körülményeinek folyamatos javítására, a tanintézetek korszerűsítésére, felszereltségének gyarapítására, az ifjúság tömegsportjának széles körű biztosítására. Szükséges e területen is az állam szervező, irányító tevékenységének jobb- érvényesítésére. A testnevelés és a sport irányítását állami feladattá tesszük, a kormány erre vonatkozó javaslatát a párt határozatának megfelelően kidolgozta, és a?. Elnöki Tanács elé terjesztette.
