Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1383 . Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1384 kísérletet tenni is reménytelen. Ezért jelentős központi megyei alapok létrehozását, a különleges települési rendszerből adódó hátrányok miatt a helyi tanácsok és a megye saját erejéből megoldani nem képes. Ezért az a kérésünk, hogy a következő tervidőszaki előkészítések során az országos vezetés ismerje el a megyénknek a szórt, kísközséges települési rendszeréből adódó hátrányát és nyújtson fokozott, kiemelt támogatást a körzeti óvodai és általános iskolai rendszer fejlesztéséhez, hogy az országos fejlesztéssel a magunk hátrányos körülményei között lépést tudjunk tartani. Másik nagy gondunk a megyei gyermekvédelmi intézmény hálózatának fejlesztése. Ez is rendkívül fejletlen és elmaradott volt. Ebben a tervidőszakban sokat léptünk előre az intézményrendszer fejlesztésében. A Művelődésügyi Minisztérium támogatásával és a megye összefogott erőfeszítése révén a gyermeküdültetést megszerveztük. Gondjaink azonban változatlanul nagyok. A gyógypedagógiai intézeti ellátásra szoruló fiúkat egyáltalán nem tudjuk elhelyezni a megyén belül. Az ifjúmunkás korba került állami gondozottak elhelyezésére szűkek lehetőségeink. Speciális intézetünk nincs. Van azonban egy olyan lehetőségünk, amely előnyös feltételek között központi támogatással érdemi megoldást kínál. A balatonberényi gyermeküdülő, amely körülbelül 26 millió forint költséggel épült fel, és turnusonként 500 gyermek üdültetését biztosítja. Téliesítése és kiegészítése révén olyan kisebb gyermekváros kialakítását tenné lehetővé, amelyikben a megye jelenlegi teljes nevelőotthoni igényét ki tudnánk elégíteni. Az így felszabaduló intézetekből pedig mód lenne egy fiú gyógypedagógiai intézet kialakítására, megoldhatnánk az állami gondozott ifjúmunkások elhelyezését, létrehozhatnánk egy speciális gyermekotthont is. A megye erre az intézményre eddig sokat áldozott. A kiépítésével és továbbfejlesztésével a nagyon szükséges gyermekintézmények száma növekedne, hiszen a jelen és a jövő társadalmának is érdeke, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermekek ép adottságait szakemberek megfelelő körülmények között fejlesszék. Ezáltal ne legyenek a társadalom terhére életük végéig. A szocialista gondolkodás kötelez bennünket arra, hogy a fogyatékos gyermekeket is kiegyensúlyozott, tartalmas emberi élethez segítsük. Ennek megteremtéséhez megyénkben most a balatonberényi üdülő téliesítésével és a gyermekintézmények átcsoportosításával gazdaságos megoldás valósulhatna meg. A Minisztertanács elnökének beszámolójával egyetértek, célkitűzéseink megvalósításán erőmhöz képest tevékenykedni fogok. Elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Csaba képviselőtársunk. NAGY CSABA: Tisztelt Országgyűlés, kedves képviselőtársak. Az Országgyűlésen először szóló ember elfogódottságával jelentkezem hozzászólásra. Hallgatva a beszámolót, nagyon reálisnak ítélem. Tükrözi elért eredményeinket, cselekvésre, intézkedésre ösztönző gondjainkat. Az eredményekről mértéktartóan szól, a gondokról exponáltabban. A társadalmi életünk minden szintjén hasonlót tapasztalhatunk. Mindez nem azért történik, mert eredményeink lebecsülendők, hanem azért, mert azok már tények, s a gondok még megoldásra várnak. Nekem mégis az a véleményem — s az eddig elhangzottak is ezt támasztják alá —, hogy komoly alkotó két esztendő volt, nagy lépéssel közelítettünk céljaink megoldásához, s ezekben az eredményekben komoly szerepe van a kormány munkájának. E gondolatok előrebocsátása után választóim megbízásából két témát kívánok érinteni. Teszem ezt abban a reményben, hogy a lokálisan jelentkező érdek is — súlyozás esetén — valósnak, kielégítése szükségszerűnek minősülhet. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel fogadták választókerületem dolgozói a Központi Bizottság novemberi határozatát, nemkülönben a kormány gyors intézkedéseit. Hogy mégis szóvá teszek itt egy kérdést, azt a 7/1973. PM—ÉVM együttes rendelete indokolja, amely módosította egyes lakásépítési formák pénzügyi feltételeit, szociálpolitikai kedvezményeit. A rendelet értelmében egyes kiemelt települések területén folytatott lakásépítéshez a dolgozó munkások az eddigi kedvezményeken túl további szociálpolitikai kedvezményeket kapnak. A hivatalos közlönyökben megjelent jogszabály melléklete azonban választókerületemre, Kiskunhalas városra vonatkoztatva hátrányos módon differenciál, s kizár egy másik, hasonló struktúrájú és gondokkal küzdő Bács-Kiskun megyei várost, Kiskunfélegyházát is. E fórumon nincs idő arra, hogy a vidéki ipartelepítés társadalmi következményeiről részletesen szóljak. Kétségtelen tény azonban, hogy nagyfokú volt a társadalmi mobilitás, s eredményeit, jelenlegi vonatkozásait néhány adattal érzékeltetném választókerületem tényszámaival. Ezen pár adat jellemző mindkét településre, hallatlan dinamizmust fejez ki, és ami a legfontosabb, ez a dinamikus fejlődés nem lezárt, hanem ma is és holnap is élő és ható tényezője lesz mindennapi feladatainknak. 1960-ban Kiskunhalason az iparban foglalkoztatottak száma mintegy 2000 fő, ez a keresőképes lakosságnak 15 százaléka. 1972-ben az iparban foglalkoztatottak száma 8500 főre nőtt, ez a keresőképes lakosság 53 százalékának felel meg. Az említett dolgozók közül nagyon sokan, csaknem kétezren a környező külterületről, a várost körülvevő tanyavilágból járnak be, illetőleg hétközi szálláson laknak. Ezen dolgozók nagy része számára az életforma és a munkahelyváltozás végleges, és a tanyánélés csak szükségmegoldás, kényszer, amit nem lehet a természetszeretet tüdőtágító, a tanyai élet állítólagosán embert nemesítő jelszavával hitelesíteni. Hogy mit konzervál a tanya, arról engedjék meg, hogy itt most ne szóljak, hiszen ez nem képezi hozzászólásom tárgyát. Az viszont tény, hogy az említett dolgozóknál a tanya csak a lakásfunkciót tölti be, és természetesen nem városi