Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2245 Az Országgyűlés 30. ülése, vánja tőlünk, ennek fokozott biztosítására ösztönöznek természetesen tanácsi testületeink és ilyen szellemben készítjük elő az ötödik ötéves tervet is. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellege mellett szólnék államigazgatási funkcióikról, pontosabban a tanácsi ügyintézésről. Az előterjesztés is utal arra, hogy a hatósági ügyintézés színvonala emelkedett. Magunk is azt igyekeztünk megértetni a tanácsi szervekkel, hogy az ügyintézés politikai és társadalmi kihatású munka. Annak ellenére, hogy javult az ügyintézés színvonala, egyszerűsödött is az államigazgatás, a bürokratizmus jegyei még esetenként fellelhetők. Van példa arra, hogy az eljáró szervek állást foglalnak, döntenek anélkül, hogy az ügy minden részletét, az ügyfél valamennyi felvetését alaposan, az egyéni körülményekre is kiterjedően megvizsgálnák, néhol pedig a határozat jogerőre emelkedésével lezártnak tekintik az ügyet, a hatósági döntés végrehajtását nem kísérik figyelemmel. Több területen a jogi szabályozás bonyolult, vagy a mérlegelés helyett a túlszabályozás kerül előtérbe. A végrehajtás nehézségeit látva felvetődött bennünk, nem volna-e mód, ha nem is a családjogi törvény társadalmi vitájához hasonlóan, de legalább egy-egy széles réteget érintő jogszabály tervezetét megvitatni a lakossággal, illetve a tanácstagokkal. így jobban együtt élnének azokkal, alaposabban megismernék, segítenék végrehajtását, társadalmi kihatásuk vizsgálatát. Ügy érzem, hogy összehangoltabbá, szervezettebbé lehetne tenni ezáltal a jogalkotást és a jogalkalmazást, biztosítva természetesen kölcsönhatásuk érvényesülését. Én is csak megerősíteni tudom, hogy a minisztériumok és a tanácsok kapcsolatai javultak. A tárcák vezetőinek és a megye tisztségviselőinek a tanácskozásai rendszeresek, amelyek a feladatok egyeztetését, az ágazati és a területi elv összehangolását jól szolgálják. Elismeréssel nyilatkozhatok a Minisztertanács Tanácsi Hivatala tevékenységéről is. Azt tapasztaljuk, hogy a munkát hatékonyan segíti és eredményesek törekvései a feltételek javításában. Mindezekkel együtt természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy igazán színvonalas tanácsi munkát csak a személyi feltételek további javításával végezhetünk, csakis így lehet igényünk államigazgatási tevékenységünk további korszerűsítésére, javítására, örömmel adhatok tájékoztatást arról, hogy a kormány intézkedése nyomán a júliusi bérrendezés a tanácsi dolgozók körében rendkívül kedvező visszhangot keltett, növelte a megbecsülés érzetét, lendítette a munkakedvet. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés képet ad a tanácsi munka sokrétűségéről. Az a véleményem, hogy a tanácstörvény keretei között biztosítottak a feltételek ahhoz, hogy a tanácsok munkája és öntevékenysége fejlődjék. Űgy érzem, hogy a tanácsciklus eddigi eredményei is joggal adnak reményt arra, hogy a tanácsok feladataikat továbbra is a tanácstörvény szellemében, a választók megbízásai szerint teljesítsék. 1974. október 4-én, pénteken 2246 Ennek alapján is a beszámolót elfogadom és azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Marjanek József képviselőtársunk. MARJANEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az új tanácstörvény jóváhagyása és alkalmazása óta eltelt alig több mint három esztendő ugyan nem túl hoszszú idő, de ahhoz azt hiszem elegendő, hogy következtetéseket tudjunk levonni arról, hogy mennyire szolgálja az 1971 tavaszán elfogadott új tanácstörvény azokat a célokat, melyek elérése érdekében azt az Országgyűlés megalkotta. A legteljesebb mértékben egyetértek a dr. Papp elvtárs beszámolójában foglaltakkal s az expozéban elhangzottakkal is. A törvény jó s tág lehetőséget biztosít tanácsainknak a törvényben foglalt feladataik megvalósítására, az önállóság fokozására, a szocialista demokrácia szélesítésére. Lehetőséget biztosít az államigazgatási tevékenység, az önálló tanácsi gazdálkodás színvonalának emelésére. Megvan a lehetőség, de a törvény biztosítja a lehetőségek kihasználásának eszközeit is. Lehetőséget említettem. Hozzászólásomban arra térek ki, mennyire élünk vagy nem élünk még ezekkel a lehetőségekkel. A törvény így fogalmaz: a tanácsok feladata a település ellátásának szervezése, a kulturális, egészségügyi, szociális igényeinek kielégítése. E feladatkörükben a helyi tanácsok messzemenőleg támaszkodjanak a nem tanácsi szervekkel, üzemekkel, vállalatokkal kötött megállapodások adta lehetőségekre. E lehetőségekkel kapcsolatban néhány gondolatot szeretnék felvetni. Első gondként mindenképpen szeretném megemlíteni azoknak a nagyközségeknek a problémáját, ahova városokból vidékre ipart telepítettek ki. A nagyközségekben és községekben megjelent új ipari létesítmények feltétlenül hasznosak s nagyon jól szolgálják azt a célt, hogy a nagyközségekben, községekben meglevő és még nem foglalkoztatott munkaerőt lekössék. Ezzel egyszersmind ezekben a községekben és nagyközségekben új szükségleteket, új igényeket jelentetnek meg. Az természetes dolog — legalábbis annak tartom —, hogy egy üzem megjelenése után megjelenik az igény, a szükséglet az óvoda bővítésére, a bölcsődék bővítésére és egyéb kommunális, egészségügyi és kulturális intézmények létrehozására, vagy megépítésére. Azonban azt is látnunk kell, hogy a nagyközségi, községi tanácsok eszközei nem nőnek párhuzamosan az új ipari létesítmények által hirtelen, szinte ugrásszerűen megnövekedett igényekkel. S jól lehet a lakosság a tanács asztalára teszi le igényeit, a tanács ezeket az igényeket kielégíteni nem nagyon tudja. S itt különbség keletkezik a szükségletek és azok kielégítési lehetőségei között. Nagy szükség van arra, hogy a vállalatok letelepített üzemegységeik műszaki fejlesztésével párhuzamosan mindenképpen tervezzék és vegyék figyelembe a településfejlesztéssel kapcsolatos feladatok végrehajtását is.