Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-30
2241 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2242 Ezt az összefüggést szem előtt tartva nyilvánítottam az Országgyűlés tavalyi plénuma előtt a véleményemet a közszolgálati terület, és ezen belül a tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményei javításának, illetve bérrendezésének szükségessége érdekében. Azóta a központi politikai és kormányzati elhatározások eredményeként olyan lényeges, a tanácsi dolgozók körében is elismert és nagyra értékelt döntésekre került sor, mint a legutóbbi általános bérrendezés és több más, a beszámoló által már részletezett egyéb jelentős intézkedések. Mindez a társadalmi megbecsülés konkrét kifejezésének egyértelmű bizonyítéka. Már előttem több képviselőtársam köszönetét fejezte ki ezért, de én is kötelességemnek tartom, hogy a közszolgálati dolgozók köszönetét tolmácsoljam a párt központi vezető szerveinek, a kormánynak és ezen túl az egész társadalomnak ezekért az intézkedésekért. A tisztelt Országgyűlés előtt köztudott, hogy az államszervezet bármelyik szintjén dolgozni a munkásosztály szolgálatát, a munkáshatalom erősítését és az ezt kifejező politika érvényesítését jelenti. A tanácsi munka során és különösen az állampolgárok ügyeinek intézésekor a hatósági tevékenység kapcsán ezt a szempontot mindenkor hangsúlyozottan szem előtt kell tartanunk. Erre alapozva kell egyértelmű igényként támasztani a gyors, a szakszerű, a kulturált ügyintézés általánossá válását. Annál is inkább fontosnak tartom ennek kiemelését, mert a kétségtelen fejlődés ellenére ez a folyamat elég vontatott, területenként és tanácsszintenként is meglehetősen eltérő hatásfokú és színvonalú. Ennek okaira nem kívánok kitérni, erről Papp elvtárs szóbeli kiegészítőjében kellően szólt. Nagyon egyetértek és örülök annak, ahogy Borbándi elvtárs a bürokráciával összefüggő kérdéseket központi és helyi igazgatási vetületben felvetette. Ehhez azonban azt szeretném én is hangsúlyozni, hogy ebben a tanácsi apparátustól független tényezők is közrejátszanak, amivel én természetszerűen nem akarom kisebbíteni az apparátusban keresendő negatív összetevők jelenlétét, amelyekre ezután valóban még több figyelmet kell fordítani, mint ahogyan azt az eddigiek során tettük. De úgy gondolom, sürgető társadalmi igény, hogy az ügyek gyors és közmegelégedést kiváltó elintézésében előbbre kell lépnünk. A hatósági munka egyszerűsítésére és korszerűsítésére a kormány, a megfelelő intézkedéseket megtette. A feladat most ezeknek a maradéktalan végrehajtása. Ez fontos társadalmi és apparátusi érdek is. De hozzá szeretném tenni, hogy a végrehajtásban az elkövetkező időkben hangsúlyozott felelősség hárul az ágazati irányító szervekre, a minisztériumokra és a főhatóságokra is. A közvélemény ugyan a legtöbbször érthetően az okokat nem kutatva az első fokon eljáró, a lakossággal közvetlen kapcsolatban levő szakigazgatási szerveket marasztalja el, de úgy gondolom, itt az Országgyűlés plénuma előtt a felelősség összetettebb felvetését lehet indokoltnak tekinteni. Megítélésem szerint mindaddig, amíg a szabályozás terén az indokolatlan sokféleség, az esetenkénti összehangolatlanság, a viszonylag rövid időn belüli módosítási gyakorlat nem mérséklődik, továbbá a jogszabály-stabilitás és az újraszabályozás egyensúlya nem teremtődik jobban meg, addig az eljárás bonyolultsága, az egységes értelmezés hiánya, az áttekinthetetlenség tényezője mindig nehezíti az ügyintézői munkát. Ez pedig mind a tanácsi dolgozókra, mind az állampolgárokra kényszerűen hátrányos hatással jár. A hatósági ügyintézői munka korszerűsítése és egyszerűsítése érdekében már ez ideig számos felmérés, elemzés, ügymenet és modellvizsgálat történt. Ismereteim szerint ezek jórészét sajnos ma még nem követték olyan konkrét intézkedések, amelyek széles körű gyakorlati hasznosításukat tették volna lehetővé. Nem lehet kétséges, hogy mindenfajta ilyen felmérő munkának valóságos értékét pedig a gyakorlati hasznosítás adja. A már elmondottakhoz még hozzá kívánom tenni, hogy támogatom a szóbeli kiegészítő és az előttem szóló képviselőtársaimnak azon megállapítását, miszerint a helyi szervek is többet tehetnek a saját hatáskörükben megoldható egyszerűsítési, ésszerűsítési lehetőségeik jobb kihasználásáért. Ebben nagyon fontos, hogy a vezetők, az apparátusi dolgozók ez irányú kezdeményezéseit, javaslatait az eddigieknél jobban bátorítsák, ösztönözzék és ismerjék el azokat. E gondolatkör lezárásaként azt kívánom még megjegyezni, hogy csak a jelenleginél összehangoltabb, következetesebb, a központi és a helyi szerveknek, az elmélet és a gyakorlat művelőinek együttes felelőssége, célirányos cselekvése hozhat valóban folyamatosan érzékelhető előrelépést az ügyintézés korszerűsítésében és a bürokratikus vonások kiküszöbölésében. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Pártunk Központi Bizottságának a munkásosztály helyzete további javításával, vezető szerepének növelésével kapcsolatos célkitűzései a tisztelt Országgyűlés előtt ismertek. Adottak e tekintetben közeli és hosszabb távú terveink is. Tény, hogy növekvő arányú a munkások, a fizikai dolgozók részvétele a tanácsi munkában. Közülük nem kevesen több cikluson át látnak el választóik bizalmából felelős közéleti tevékenységet tanácstagként. A tanácsi függetlenített választott tisztségviselők, valamint a kinevezettek körében is minden tanácsi szinten ott találjuk az eredeti foglalkozás szerinti munkásokat. Ez azonban, úgy gondolom, nem teszi fölöslegessé az előretekintést, azt, hogy felelősséggel keressük azokat a további lehetőségeket, amelyek folyamatosan biztosítják a művelt, politikailag szilárd munkásoknak a közéleti tevékenységbe való fokozottabb és az államapparátus különböző posztjaira való beáramlásának feltételeit, lehetőségeit. Mind gyorsabb üteművé válik a generációs váltás, amely a munkásutánpótlás tervszerű biztosítását, mint fontos politikai kérdést — úgy gondolom — méginkább aláhúzza. Megítélésem szerint a felszabadulás után már szakképzettséget szerzett szakmunkásnemzedék körültekintő figyelembevétele látszik ebben kézenfekvőnek. Közülük, mint ahogy mondottam, nem kis számban tanácstagi tevékenységet vagy más társadalmi, tömegszervezeti funkciót látnak el. Ilyen