Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2239 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2240 gyakorolt társadalmi ellenőrzést, és végezetül, ha tovább szilárdítjuk az állami fegyelmet és a szocialista törvényességet. Tisztelt Országgyűlés! Azt a kérdést, hogy eredményesen folyik-e a tanácstörvény végrehajtása, úgy is feltehetjük; milyen eredménynyel és hogyan hajtják végre a tanácsok a szocialista építésben reájuk háruló feladatokat. A kérdést most az Országgyűlés tette fel, és az erre adott válasz az előterjesztés, a szóbeli beszámoló és a Minisztertanács véleménye szerint is pozitív. A tanácsok jól éltek megnövekedett önállóságukkal, eredményes, megbízhatóan működő egységei szocialista rendszerünknek és egységes államszervezetünknek. Mindezek alapján a törvény végrehajtásáról szóló államtitkári beszámolót a Minisztertanács nevében támogatom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Most dr. Prieszol Olga képviselőtársunk hozzászólása következik. DR. PRIESZOL OLGA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A tanácstörvény végrehajtásáról az Országgyűlés elé terjesztett írásbeli jelentés és Papp Lajos államtitkár elvtárs szóbeli kiegészítője megítélésem szerint átfogó, megalapozott és reális képet adott a törvény bevezetése és a végrehajtás eddigi tapasztalatairól. Egyetértek mindazokkal a főbb megállapításokkal, amelyek úgy értékelik, hogy tanácstörvényünk elvei beváltak, jól szolgálják a kijelölt politikai célokat és jó alapot teremtenek a tanácsi munka továbbfejlesztésére. A beszámolók és előttem szólt képviselőtársaim már kitértek a törvény valamennyi társadalompolitikai szempontból lényeges rendelkezésének elemzésére. A végrehajtás értékelése — úgy érzem — jogosan állapítja meg, hogy növekedett a tanácsok tevékenysége iránti közérdeklődés, a közvélemény elismeri és értékeli a törvény hatására kibontakozott, növekvő színvonalú tanácsi munkát. Ugyanakkor úgy érzem, hogy teljesen indokoltan jelezte a beszámoló és Tóthné képviselőtársam is azt a gondolatot, hogy a bevezetés időszakában tapasztalható volt egy bizonyos fokú túlzott várakozás, sőt esetenként türelmetlenség is a közvéleményben a törvénnyel, illetve közvetve a tanácsi murikával szemben. A tanácsi szervekkel szembeni fokozottabb elvárások a törvény megalkotása után alapvetően indokoltak, de a türelmetlenség — úgy érzem — nem. Ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagynunk, amikor értékeljük a törvény végrehajtásának első szakaszát, hogy érvénybe lépését követően a tanácsi szervezet és közvetve a tanácsi apparátus is jelentős szervezeti és hatásköri változáson ment keresztül. Ez viszont kezdetben szükségszerűen jobban előtérbe helyezte a szervezetalakítással, a feladatkijelöléssel kapcsolatos kérdéseket, ami kezdetben nehézségeket is jelentett az egész tanácsapparátus számára. Ez az átrendeződési szakasz ma már valóban lezárult, és elérkeztünk oda, hogy az eddiginél lényegesen több figyelem fordítható a munka tartalmi fejlesztésére minden szinten. Mindezt figyelembe véve én is nagyon szükségesnek tartom a beszámolóval egyetértve annak hangsúlyozását, hogy a törvény teljes körű megvalósítása egy hosszabb távú folyamat, amiből most az Országgyűlés csak a kezdeti szakasz eredményeit és a végrehajtás bizonyos általánosítható tapasztalatait tárgyalja, úgy érzem, kellő önkritikával jelezve azokat a gyengeségeket is, amelyek a törvény teljes kibontakozását még bizonyos területeken késleltetik. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezen általános jellegű megjegyzéseim után a témával kapcsolatosan néhány konkrét észrevételt is tegyek a beszámolóhoz és a további tennivalókhoz úgy is, mint a Közalkalmazottak Szakszervezetének egyik vezetője. Szeretném kiemelni, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom általában, de különösen a mi szákszervezetünk, funkciójából következően, törekedett hozzájárulni pártunk X. kongresszusának, valamint azt követően a Központi Bizottságunknak az államszervezet feladataira, és e körben a tanácsi munka fejlesztésére vonatkozó határozatai valóraváltásához. Azt tartottuk szem előtt, hogy az állami munkát segítő és érdekvédelmi tevékenységünk ellátása során egyaránt szolgálunk társadalmi és szűkebben vett apparátusi érdeket is. Tisztában vagyunk azzal, hogy amilyen módon és mértékben halad előre a tanácsi szervezet korszerűsítése, amilyen mértékben megteremtődnek a minőségi munka végzésének optimális feltételei, amilyen ütemben javulnak a tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményei, ezzel arányban lesz várható és érzékelhető mindezeknek az előnyös hatása a lakosság és az állampolgárok irányában is. Ebben az összefüggésben nem kétséges, hogy a tanácsok hatékony munkája feltételei között a személyi állomány tevékenysége és munkájának minősége rendkívül fontos helyet foglal el. A beszámolók, és már én is utaltam arra, hogy a szervezeti változások, a hatásköri módosulások többletterheket, sok tekintetben új követelményeket, igényeket támasztottak a tanácsi apparátus iránt. Meggyőződésem, hogy mindezen körülmények közepette is a tanácsi apparátus — a kezdeti nehézségeket áthidalva — jól helytállt. Ez is bizonyítéka annak, hogy a tanácsi dolgozók túlnyomó többsége megfelelő hivatástudattal, munkatapasztalattal rendelkezik és áldozatkészen tesz eleget a magasabb fokú igényeknek és elvárásoknak. Természetesen ezzel nem kívánom kisebbíteni a tanácsi személyi állomány még meglevő bizonyos belső gyengeségeit. Közös törekvésünk, s felelősségünk a politikailag és szakmailag felkészült, a képesítési előírásokat növekvő arányban kielégítő, emberi magatartásában példamutató, a hivatástudat talaján álló tanácsi apparátus folyamatos kialakítása. Látni kell azonban, hogy a köztisztviselőkkel szemben felállított ilyen magas fokú követelménytámasztásnak állandó feltétele egyfelől a szükséges minőségi cserék végrehajtása is, másfelől a társadalom elismerésének anyagi és erkölcsi megbecsülésének, az adott lehetőségekhez mért rendszeres kifejezésre juttatása is.