Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2235 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2236 ta jellegének erősítésében. A tanácsok által végzett vagy szervezett ellátó-szolgáltató, s hozzáteszem, tudatformáló tevékenységnek tehát jelentős társadalompolitikai hatása van. Az állampolgárok ezen keresztül is érzik, hogy a szocialista állam és helyi szervei alapvető feladatuknak tekintik a dolgozók életkörülményeinek folyamatos javítását, szemléletük alakítását. Tanácsaink jellegéből ered, hogy fontos közfunkciót gyakorolnak, amikor intézik az állampolgárok ügyeit, jogokat és kötelességeket állapítanak meg, s végrehajtják az állami döntéseket. Az utóbbi években a tanácsi igazgatási tevékenység, a hatósági munka színvonala javult, közelebb került a lakossághoz és sok tekintetben egyszerűbbé vált. Ebben jelentős szerepe van a kormány 1971-ben hozott határozatának, amely rögzítette az igazgatási tevékenység egyszerűsítésének és javításának feladatait. Ez is hozzájárult, hogy csökkent a bürokrácia, tartalmasabbá, kulturáltabbá vált az ügyintézés. Az ügyfelekkel kedvezőbbé vált a szóbeli és írásbeli kapcsolatok hangneme és tartalma, jók a tanácsi ügyfélszolgálati irodák működésének tapasztalatai. Bürokratikus jelenségek azonban továbbra is előfordulnak a tanácsoknál és az államigazgatás egyéb ágaiban. Ezzel nem békélhetünk meg, mert a legegyszerűbb államigazgatási ügy is a bosszúságok forrása lehet, ha elintézése felesleges utánjárást igényel, ha az állampolgár ridegséggel, bürokratikus formalitásokkal találkozik, vagy a segítőkészség hiányát tapasztalja. Érthető, hogy az emberek az ilyen jelenségekre érzékenyen reagálnak. Gyakran az igazgatási munka tapasztalatai alapján alkotnak jó vagy rossz véleményt nemcsak a tanácsokról, hanem az állam egészéről, a szocialista társadalmi rendszerről is. Ez a körülmény növeli a tanácsi munka politikai és szakmai jelentőségét, a tanácsi dolgozók politikai, erkölcsi felelősségét. Fontos követelmény, hogy a tanácsi dolgozó munkájában ne csak az ügyiratot lássa, hanem mindenekelőtt a mögötte levő embert. Kedves Elvtársak! A tanácsok központi irányításának törvénybe foglalt új rendszere segíti a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek, az országos és a helyi érdekek összhangjának megteremtését. Egyben lehetővé teszi a tanácsok önállóságának, tevékenységük szakszerűségének növelését és a központi irányítás hatékonyságának fokozását. A központi szervek az irányításban — az államszervezetben elfoglalt helyüknek megfelelően — más-más jogkörrel és különböző módon vesznek részt. A tapasztalatok alapján mégis összegezhetjük azokat a módszereket és törekvéseket, amelyek a tanácsok központi irányítását jellemzik. Ezek között a leglényegesebbek: a tanácsok népképviseleti, önkormányzati szerepkörét tiszteletben tartva továbbfejleszteni a központi irányítás kialakult új formáit és tartalmát; általánossá tenni a jogszabályok útján történő irányítást; és végül: növelni az ellenőrzés szerepét és hatékonyságát. Az Országgyűlés a legalapvetőbb irányítási funkciót — a tanácsok feladatainak, szervezetének és működésének meghatározását — törvényalkotó tevékenységével maga gyakorolja. A tanácstörvényen kívül számos egyéb törvény is meghatározó szerepet tölt be a tanácsok tevékenységében. Ilyen például a választójogi törvény, a népgazdasági tervezésről szóló törvény vagy a költségvetési törvények. A törvényhozáson kívül az Országgyűlés ellenőrzést is gyakorol, ami nem csupán a plénum előtti beszámoltatásban, hanem a bizottsági munkában és a képviselő elvtársak mindennapos tevékenységében is érvényesül. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának alkotmányos felügyelete garanciális szerepet tölt be a tanácsok önkormányzati jogainak védelmében. Jelentősek azok a törvényerejű rendeletek és határozatok, amelyek a tanácsokra is vonatkoznak. Közülük is kiemelkedő fontosságúak például a területszervezéssel kapcsolatos döntések és az államigazgatási jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit tartalmazó határozat. A törvény új vonása, hogy a tanácsok központi irányításában lényegesen megnövelte a Minisztertanács feladatait, irányító, felügyelő és ellenőrző tevékenységét, s ezzel együtt kormányzati felelősségét is. A Minisztertanács irányító szerepe egyrészt oly módon érvényesül, hogy döntései közvetlenül a tanácsokra vonatkoznak, meghatározzák feladataikat. Másrészt az állami politika kialakításával, a gazdasági élet szabályozásával és fejlesztésével foglalkozik, kulturális és szociális feladatokról határoz, vagy a közrend és közbiztonság védelmével kapcsolatban dönt. Ez a sokoldalú, az állami élet egész területét átfogó irányító, rendelkező tevékenység az esetek többségben közvetve vagy közvetlenül érinti a tanácsokat és számukra tényleges szervezési, végrehajtási feladatokat jelent. A kormány irányító és ellenőrző munkájában közreműködik a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, amelynek többek között jelentős szerepe van a tanácsok munkájával összefüggő ágazati és a területi irányítás összhangjának biztosításában és ellenőrzésében, valamint az országos és a helyi érdekek egyeztetésében és más fontos feladatokban. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tevékenysége elsősorban az ágazati feladatok kialakításában, meghatározásában és a végrehajtás ellenőrzésében jut kifejezésre. Az irányítás eszköze elsősorban a jogszabály, módszere pedig az együttműködés a megyei végrehajtó bizottságokkal és a rendszeres, folyamatos, segítőkész ellenőrzés. A minisztériumok és a tanácsok kapcsolata eredményesen fejlődött. Az ágazati érdekek és célok területi érvényesítésében a minisztériumok általában jó partnerekre találtak a tanácsokban, és ez megfordítva is igaz. Az együttműködés azonban — az összességében kedvező kép ellenére — nem mindig zavartalan. Amíg egyes ágazatokban, például a közlekedésben, szinte hagyományosan jó, addig az építésügyi hatósági igazgatásban a lényegében jó együttműködést szinte ismételten megzavarja az ágazati, illetőleg a területi érdekek egyoldalú és ezért semmiképpen sem helyeselhető képviselete.