Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2233 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2234 Felszólalásomban ezekkel — a beszámoló­ban is érintett — kérdésekkel kívánok foglal­kozni. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk IX. kong­resszusa megkülönböztetett figyelmet fordított az államszervezet továbbfejlesztésére. Ennek nyomán a párt Központi Bizottsága és a kor­mány kidolgozták az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének programját. Ezt a programot a X. kongresszus jóváhagyta és vég­rehajtását a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladataként jelölte meg. Ezzel kettős politikai célt tűztünk magunk elé: egy­részt, hogy államunk szolgálja hatékonyabban a munkásosztály hatalmát, szocialista rendszerün­ket, fejlődjön a szocialista demokrácia, szélesed­jenek a proletárdiktatúra demokratikus vonásai, másrészt, hogy növekedjék az állami munka szakszerűsége és központi irányításának haté­konysága. Nem lehet tehát különválasztani az állam fejlesztését, a szocialista demokrácia szélesíté­sét és a központi irányítás javítását, mert ezek egymással szorosan összefüggő feladatok. Mi a demokráciát a szocializmus, a szocialista állam természetes létformájának tekintjük. Szocialista államunk akkor erős, ha tevékenységében mil­liók támogatják, ha az állampolgárok képvise­lőik útján és közvetlenül is részt vesznek a ha­talom gyakorlásában, a közügyek intézésében. A demokrácia akkor fejlődik, ha nem féltjük az államhatalmat és az igazgatási szervek tekinté­lyét attól, hogy az állampolgárok részt vesznek az intézkedések kialakításában és véleményt mondanak a végzett munkákról. Azt is hang­súlyozzuk azonban, hogy a demokráciától elvá­laszthatatlan a kötelességek és jogok egysége. Ez az elv érvényes az állami munka egészére, beleértve a tanácsok tevékenységét is. Szocialista társadalmunk érdekei megköve­telik, hogy a jogaikkal visszaélők, az ügyeske­dők, a törvényeinken kiskapukat keresők szem­betalálkozzanak állami és tanácsi szerveink szi­gorával, hogy ne fordíthassák ellenünk a „több demokrácia, kevesebb bürokrácia" jelszót. Ez a mi jelszavunk, ami a szocialista demokrácia és az állami munka fejlesztését szolgálja, s magá­ban foglalja többek között törvényeink érvénye­sítését, az állampolgári kötelességek és jogok egységét is. Szocialista államépítő munkánk fejlesztését azok az eredményék tették lehetővé és egyben szükségessé, melyeket a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben elértünk. A tör­vényhozás ezek figyelembevételével fogalmazta meg a tanácsok helyét és szerepét a proletárdik­tatúra társadalmi rendszerében. Üj módon ha­tározta meg a tanácsok jellegét is, mely szerint a nép hatalmát megvalósító állam szervei, az egységes államszervezet részei, a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervek. Hoz­zá kell azonban tennünk, hogy új feladataik, különösen önkormányzati funkciójuk csak fo­kozatosan, az egész államszervezet fejlődésével összhangban érvényesülhet. Több mint három év elteltével elegendő tapasztalattal rendelke­zünk, hogy megállapítsuk; a tanácstörvény bevált, jól szolgálja társadalmi céljainkat, időt­állóan szabályozza a tanácsok működését és eredményesebbé tette munkájukat. Ügy vélem, a tanácsokra nézve megtisztelő, a velük kapcsolatban álló állampolgároknak pe­dig megnyugtató, hogy az államélet és a szocia­lista demokrácia fejlesztésének programjában az államszervezet alapegységei, a tanácsok ki­emelt szerepet kaptak. Az államigazgatás fejlesztésének ismert programjából eddig legtöbb a tanácsok tevé­kenységében valósult meg. Ez egyrészt a végre­hajtást szolgáló központi és helyi intézkedések­nek, másrészt a kedvező társadalmi fogadtatás­nak és a tanácsok megítélésében bekövetkezett kedvező változásoknak köszönhető. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az Országgyű­lés a tanácsok működésének több mint kétévti­zedes tapasztalatait foglalta össze, amikor a tör­vény bevezetőjében rögzítette, hogy: „A gazda­sági, művelődésügyi, egészségügyi, szociálpoliti­kai tevékenyíség, a városok és a községek fejlő­dése, az államigazgatás jelentős részben a taná­csok útján és hatékony közreműködésükkel va­lósul meg." Ennek megfelelően ma már a taná­csok létesítik, tartják fenn és irányítják az al­só- és középfokú oktatási, közművelődési, egész­ségügyi és szociális intézményeket, ök gazdál­kodnak az állami költségvetés oktatási előirány­zatainak 76, az egészségügy céljait szolgáló anyagi eszközök 78 százalékával. Hatáskörükbe tartozik a kommunális beruházások 74 százalé­ka és csaknem az egész állami lakásberuházás. 1974-ben közel 30 milliárd forint fejlesztési alappal gazdálkodnak, s emellett mintegy másfél milliárd forint értékű társadalmi munka szer­vezésével növelik a helyi lehetőségeket. Hazánkban az utóbbi években fontos tár­sadalompolitikai határozatok és jogszabályok születtek. Ezekre tanácsaink többsége gyorsan és eredményes intézkedésekkel reagált. A párt­szervek kezdeményezésére számos tanács elha­tározta, hogy például a lehetőségek határain be­lül, soron kívül elégítik ki a fizikai dolgozók, a termelést közvetlenül irányítók és a sokgyer­mekes családok jogos lakásigényeit. Több he­lyen a tanácsok a társadalmi erők széles körű összefogásával óvodát, bölcsődét s más szociális intézményeket hoztak létre. A Hazafias Nép­front-bizottságok, a tanácstagok és a tanácsi dol­gozók eredményes közreműködésével jelentősen fejlődött a város- és községpolitikai tevékeny­ség. A tanácsok a korábbinál tartalmasabb gaz­dasági, társadalmi, politikai együttműködést alakítottak ki a területükön levő állami, gazda­sági és társadalmi szervekkel. A jövőben azon­ban arra kell törekednünk, hogy szélesítsék to­vább együttműködésüket a vállalatokkal, a szö­vetkezetekkel, javítsák és tegyék hatékonyab­bá a szövetkezetek törvényességi felügyeletét. A tanácsok munkája az állampolgároknak nemcsak életkörülményeit, anyagi, kulturális és szociális helyzetét javítja, hanem jelentősen be­folyásolja a közgondolkodást is. Közel negyed­százados működésük során a tanácsok az állam­polgárok százezrei számára váltak a közélet is­koláivá, aktív szerepet töltenek be a helyi köz­élet formálásában, a közgondolkodás szociális-

Next

/
Oldalképek
Tartalom