Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2189 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2190 ségügyi ellátás javítása, a lakossági szolgáltatások bővítése érdekében. Az átlagos életkor emelkedésével szaporodnak a szociális feladatok. A születések számának örvendetes növekedésével néhány éven belül még több gyermekintézményre, tanteremre lesz szükség. Egyre több teendőt ad a környezetvédelem, s a példákat még sorolhatnám. Ahhoz, hogy a tanácsok ezeknek a követelményeknek jól meg tudjanak felelni, munkájuk színvonalának folyamatos javításán túl nélkülözhetetlen a központi szervek fokozott és öszszehangolt segítése is. Nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tanácsoknak, de a központi szerveknek is az egyes települések alapellátásában meglevő különbségek mérséklésére. A törvény növelte a helyi tanácsok hatáskörét az intézmények létrehozásában, fenntartásában, vezetőik kinevezésében. A törvénytervezet parlamenti vitájában, de később a végrehajtás sorás is volt olyan aggály, hogy a községi tanácsok nem tudnak majd megbirkózni ezzel a feladattal. Most már megállapítható, hogy helyes volt a hatáskör leadása. Az Országgyűlés jogi bizottságának legutóbbi ülésén éppen pedagógus, tanár képviselőnő mondotta el azt a tapasztalatot, hogy a helyi tanácsok magukénak érzik intézményeiket, érdeklődnek az ott folyó munkáról és sok esetben szinte erejükön felül gondoskodnak működésük tárgyi feltételeiről, szervezik ehhez a lakosság segítségét. Az irányítás ágazati rendszerének sérelme nélkül növekedett a tanácsok területi szerepköre, koordinációs tevékenysége, amit jól segített a fővárosi és a megyei tanácsok első ízben készített közép távú területfejlesztési terve. A tanácsok mindinkább felelősséget éreznek azért, hogy a területükön dolgozó nem tanácsi szervek mit tesznek a terület, a település fejlődéséért, a lakosság életkörülményeinek javításáért. Az eddig széleskörűen kibontakozott eredményes gazdasági koordinációban még sok a kiaknázatlan lehetőség. Többek között biztosítani kell, hogy a nem tanácsi szervek arányosan vegyék ki részüket a közösen létrehozott intézmények működtetéséből, mert ez éppúgy közös érdek, mint a létrehozás. A tanácsoknak az egymás közötti együttműködés helyi adottságait is jobban ki kell használniuk, s ennek a közigazgatási határ nem lehet akadálya. Hatékonyabb regionális jellegű együttműködésre van szükség a megyei tanácsok között. A helyi tanácsok is szélesebb körben fogjanak össze a helyi erőforrások egyesített felhasználásával is vízművek, kollégiumok, szociális otthonok, művelődési intézmények és más hasonló létesítmények közös megépítésére, fenntartására. A tanácsok koordinációs tevékenysége a törvény céljával egyezően a beruházási együttműködésen túl is kiterjed olyan fontos területekre, mint a kereskedelmi ellátás, a munkaerőgazdálkodás, a szolgáltatás, a szakemberképzés, a kulturális tevékenység, az üzemi művelődési házak és rendelők területi célú hasznosításának, a kulturális és sportalapok együttes felhasználásának megszervezése. Az ilyen jellegű szervező, összehangoló munka azonban még nem elég hatékony, tovább kell javítani. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat parlamenti vitájában is elhangzott, hogy a tanácsoknak nagy gondot kell fordítaniuk az államigazgatási munka hatékonyságának fokozására, a lakosság ügyeinek szakszerűbb és gyorsabb intézésére, a bürokratizmus visszaszorítására. A jó hatósági munka közérdek, és így politikai jelentőségű, mert a tanácsok az ügyintézés közben napról napra az állampolgárok tízezreivel kerülnek kapcsolatba. Nem túlzott megállapítás, hogy ez a kapcsolat a születéstől a halálig tart, és szinte minden, az ember életében jelentős esemény nélkülözhetetlen velejárója. A tanácsi ügyintézés törvényesnek mondható. Az évenként kiadott több mint másfél millió határozatból a jogorvoslat folytán megváltoztatott határozatok aránya alig haladja meg az összes határozatok 1 százalékát. Ez az arány viszonylag kedvező, mégis azonban évenként mintegy 20 ezer ügyfelet érint. A fellebbezéseknek gyakran a kellő szakismeret és tapasztalaithiány, helyenként a felelőtlenség, a munka könnyebbik végének a keresése, a tényállás hiányos megállapítása miatt kell helyt adni. A jó állampolgári fegyelemre utal egyébként, hogy a határozatok döntő többségét a kötelezettek önként végrehajtják. Az utóbbi években megtörtént az igazgatási hatáskörök felülvizsgálata és leadása. Ma már az ügyek több mint 80 százalékát helyben intézik, ami előnyösebb a lakosságnak, jobb feltételeket teremtett az ügyintézéshez, mert a nagyobb helyismeret birtokában megalapozottabb döntéseket lehet hozni. A hatáskörök decentralizálásával kapcsolatban voltak és még ma is vannak a leadás mértékét vitató nézetek. Egyesek szerint túl sok hatáskört kaptak a helyi tanácsszervek, mások szerint még többet is elbírnának. Megítélésünk szerint a leadás mértéke lényegében megfelel a jelenlegi lehetőségeknek. Most az a fontos, hogy a meglevő hatásköröket jól gyakorolják, már csak azért is, mert a megnövekedett feladatokhoz korábban nem mindenütt sikerült kielégítően biztosítani a feltételeket. A törvény rendelkezéseinek megfelelően kialakult a tanácsoknál a hatósági tevékenység ellenőrzésének belső rendje. A végrehajtó bizottságok titkárai ezt jól ellátják. Tovább kell azonban javítani a külső szervek munkájának ellenőrzését, így a szövetkezetek tevékenységének törvényességi felügyeletét, az egyesületek felügyeletét, a lakosság érdekvédelmét szolgáló ellenőrzési munkát, elsősorban az árellenőrzést, mert ez is gyenge pontja a tanácsok munkájának. A tanácsi szervek nagy figyelmet fordítanak a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összehangolt érvényesítésére. Az összefüggések felismerését segítik a nemrég megjelent jogpolitikai irányelvek. A jogalkalmazásban való érvényesülésüket azonban még néhány tisztázatlan kérdés nehezíti. Nem egyértelmű, és ezért megfontolást érdemel például az egyedi ügyekben alkalmazható méltányosság lehetősége. A tanácsi munkáról alkotott vélemény nagymértékben függ a személyes benyomások-