Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2181 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2182 (Elnök: APRÓ ANTAL — 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének beszámolója a tanácstörvény végrehajtásáról. Az államtitkár elvtársat illeti a szó. DR. PAPP LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Népképviseleti rendszerünk demokratizmusa többek között abban is kifejezésre jut, hogy az Országgyűlés és a képviselők nem tekintik munkájukat befejezettnek a törvények megalkotásával, hanem figyelemmel kísérik és ellenőrzik azok végrehajtását. Az a tény, hogy az Országgyűlés napirendre tűzte a tanácstörvény végrehajtásáról szóló beszámolót, kifejezi a törvény társadalompolitikai szerepét és jelentőségét. A törvény végrehajtása a tanácsok feladatán túl szocialista társadalmi fejlődésünk jelentős tényezője, amely közvetlenül érinti a lakosságot és a nem tanácsi szerveket is. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa — mint ismeretes — a szocializmus teljes felépítésének egyik időszerű központi feladataként határozta meg az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését. Ennek keretében került sor, összhangban társadalmi fejlődésünk követelményeivel, a tanácsszervek tevékenységének fejlesztésére. A törvényben megfogalmazott cél az volt, hogy „a szocializmus teljes felépítése érdekében növekedjék a tanácsok szerepe a helyi állami munka mind nagyobb részének végzésében és a lakosság ellátásában". A tanácsok tevékenységének fejlesztését úgy kellett megoldani, hogy növekedjék önállóságuk, hatáskörük és munkájuk szakszerűsége, szélesedjék a lakosság állandó, tevékeny közreműködése a tanácsi feladatok meghatározásában, végrehajtásában és ellenőrzésében, ugyanakkor váljék hatékonyabbá a tanácsok központi irányítása. Arra, hogy a tanácstörvény elvei és célkitűzései helyesek-e, beváltak-e, a társadalmi gyakorlat ad választ. Megtisztelő feladatom, hogy az írásban megküldött jelentés mellett erről most beszámoljak. A törvény már az előkészítés és a. megalkotás idején is közérdeklődést váltott ki. A végrehajtásról is széles körben szerzett vélemény alapján számolhatok be. A végrehajtás tapasztalatait megtárgyalta a fővárosi, a megyei és számos helyi tanács. Nagy segítséget jelentett, hogy több pártbizottság és helyi pártszervezet menet közben is megvitatta ezt a témát. A pártszervek jelentősen segítették a törvény társadalompolitikai céljainak, elveinek és főbb szabályainak a lakosság körében történő megértetését és végrehajtását. A tapasztalatokat a közelmúltban értékelte a fővárosi, megyei tanácselnökök értekezlete és a Tanácsi Koordinációs Bizottság, amelynek ülésén az érdekelt minisztériumok vezetői kifejtették álláspontjukat. Napirendre tűzte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Megtárgyalta az Országgyűlés két állandó bizottsága, valamint a fővárosi és a megyei képviselőcsoportok. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság két ízben is értékelte a törvény végrehajtásának helyzetét. Az így szerzett sokirányú és értékes tapasztalatok a további munkához is segítséget adnak. A törvény megalkotása óta eltelt közel négy évet a végrehajtás első időszakának lehet tekinteni. Ennek tapasztalatai már elegendők ahhoz, hogy jelenthessem a tisztelt Országgyűlésnek: a törvény elveinek és szabályainak helyességét az élet, a gyakorlat igazolta. A tanácsi szervezet, a tanácsok munkája társadalmi fejlődésünk követelményeinek megfelelően alakul. A törvény kedvező hatása egyre határozottabban jelentkezik a tanácsok munkájában, munkafeltételeik javulásában. Korszerűsödött területi beosztásuk és igazgatási szervezetük. Nőtt a tevékenységük iránti közérdeklődés. Ugyanis azzal, hogy a döntéseknek, az ügyintézésnek nagy száma a helyi tanácsokhoz került, a lakosság mind nagyobb része mond véleményt, vesz részt a tanácsi feladatok meghatározásában és megvalósításában. A tanácsok tevékenységében bekövetkezett fejlődés és a kedvező eredmények mellett számos nehézség, hiányosság is tapasztalható volt. Ezek okai azonban nem a törvény, előírásainak, hanem részben azok végrehajtásának hiányosságaira vezethetők vissza. Másrészt már a törvénytervezet tárgyalása során is hangot kapott, hogy egyes rendelkezéseinek a végrehajtása hosszabb időt igényel. Ezt a jövőre nézve is szükséges hangsúlyoznom, mivel bizonyos mértékben túlzott várakozás is volt a törvénnyel szemben. A végrehajtás időigénye megmutatkozott többek között abban, hogy csak fokozatosan lehetett és lehet növelni a tanácsok önállóságát, hatáskörét, anyagi eszközeit. Megjegyzem, ma is van még olyan nézet, amely a nagyobb önállóságon elsősorban a több anyagi eszközt érti. Márpedig a tanácsok anyagi eszközeit és ezzel együtt az igények kielégítésének ütemét nem a tanácstörvény, hanem a népgazdaság lehetőségeire figyelemmel a költségvetési törvény határozza meg. A tanácstörvény az így meghatározott eszközökkel való hatékonyabb gazdálkodásnak, a helyi erőforrások öntevékeny feltárásának, a társadalmi erők mozgósításának jobb lehetőségét teremtette meg. Eleinte az sem volt mindenki előtt egyértelmű, hogy a tanácsok önkormányzati jellege nagyfokú önállóságot biztosít a helyi ügyekben, de nem jelentheti a népgazdasági célok, központi intézkedések figyelmen kívül hagyását. Ma már ritkább az önállóság félreértése, bár előfordul, hogy egyesek a felsőbb rendelkezéseket vagy ajánlásokat hajlamosak szükségtelen beleszólásnak, a helyi önállóság csorbításának minősíteni, vannak viszont, akik félnek a felelősségtől és szívesen vennék, ha mindent felülről mondanának meg. A vártnál valamivel több időt vesz igénybe a színvonalasabb munka személyi feltételeinek a megteremtése. Az indokoltnál vontatottabban halad az eljárások egyszerűsítése. A törvény hatályba lépése után szükségszerűen a szervezeti átállás, az új működési formák, módszerek bevezetése volt a