Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2183 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2184 teendők előterében. Hatott a régi szemlélet és gyakorlat is. A törvényi célok megvalósításában hoszszabb távon a munka tartalma, színvonalának emelése került a tanácsok figyelmének középpontjába és ma már ez a meghatározó. Tisztelt Országgyűlés! A tanácstörvény sarkalatos célja volt a testületi szervek, különösen a tanácsok szerepének növelése. A tanácstestületek munkája, amely a népképviseleti és önkormányzat megnyilvánulása, a törvény alapján jó irányban fejlődött. Növekedett szerepük a város- és községfejlesztési tervek megállapításában, a lakosság ellátását szolgáló fontosabb feladatok meghatározásában, a szakigazgatási szervek irányításában és ellenőrzésében. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a társadalompolitikai jellegű határozatok, így a munkásosztály; a fiatalok, a nők helyzetével, a közoktatással és közművelődéssel foglalkozó határozatok végrehajtásának szervezésére. A nagyobb döntési hatáskör fokozta a tanácstagok aktivitását, felelősségtudatát. A képviselő elvtársak a tanácsüléseken történt részvételük során tapasztalhatták a lakosság érdekében végzett felelősségteljes munkát, a közügyek lelkes szolgálatát. A demokratizmus örvendetes fejlődését mutatja az is, hogy a lakosság véleménye, javaslatai korábban ilyen mértékben még nem érvényesültek a testületi döntésekben, mint most. A lakossági kapcsolatokat úgy lehet továbbfejleszteni, hogy a vélemények és javaslatok megvalósításának a lehetőségét a tanácsok minden esetben vizsgálják meg, s arról adjanak tájékoztatást akkor is, ha a válasz indokoltan nemleges. A szélesebb körű véleménykérés eredményeként javult a testületi döntések megalapozottsága. Ugyanakkor előfordultak a korábbi gyakorlatból fakadó hibák is. Ha egy tanácsülésen közönyösek, passzívak a tanácstagok, akkor ez legtöbbször a témaválasztás vagy az előkészítés jogos bírálatát jelenti. Helyenként elmarad a testület elé tartozó fontos ügyek tárgyalása. Például az utóbbi időben több városi tanács figyelmét elkerülte a szolgáltatás-fejlesztéssel, a lakosság ellátásával kapcsolatos tennivalók testületi megvitatása még ott is, ahol az — éppen a nem kielégítő helyzet miatt — szükséges lett volna. Több helyen hiányos az egyébként jó határozatok végrehajtásának szervezése, és elmarad a következetes számonkérés. Fontos önkormányzati hatáskör a tanácsrendelet alkotásának lehetősége. A tanácsrendelettel alkotott szervezeti és működési szabályok beváltak. A testülek döntései törvényesek. Ehhez hozzájárult, hogy kialakult a döntések törvényességét és egyben a hatékony központi irányítását biztosító törvényességi felügyeleti rendszer. A törvényességi felügyelet a szocialista állam alapvető működési elvének, a demokratikus centralizmusnak az érvényesülését szolgálja: nem korlátozza a tanácsi önállóság kibontakozását, hanem kiegészíti azt. Az ország minden századik felnőtt korú lakosa tanácstag, közvetlen résztvevője a tanácsi döntéseknek. A csaknem 70 ezer tanácstag a közösség szolgálatában tesz eleget megtisztelő közéleti megbízatásának. Elismerésre méltó munkát végeztek a törvény végrehajtása érdekében, ezért köszönet illeti őket. A lakosság is elismeri, becsüli a jól dolgozó, önzetlenül fáradozó tanácstagok tevékenységét, akik közül több mint ötezret a tanácsok megalakulása, 1950 óta újra és újra megtisztelnek bizalmukkal. Bevált a fővárosi és a megyei tanácstagoknál a képviseleti rendszer korszerűsítését szolgáló az a megoldás, hogy a helyi tanácsok választják tagjaikat. így a megyei tanácsban nem egy választókerület, hanem egy-egy egész település lakosságának az érdekei jutnak jobban kifejezésre. Egyértelműbb a tanácstagok felelőssége is, mert a törvény alapján felelősek a fővárosi, illetve a megyei tanácsnak, valamint az őket megválasztó helyi tanácsnak, amelynek kötelesek beszámolni is. A törvény mind a központi rendelkezések, mind a tanácstestületi döntések végrehajtásában kulcsszerepet adott a végrehajtó bizottságoknak. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a végrehajtó bizottságok következetesen biztosítják a jogszabályok végrehajtását, eleget tesznek annak a feladatuknak, hogy összehangolják az országos és a helyi érdekeket, szervezzék az ágazati feladatok helyi végrehajtását. Erősödött koordinációs szerepük. Munkájuknak változatlanul gyenge pontja azonban a határozatok végrehajtásának, a hivatali apparátus és a helyi végrehajtó bizottságok tevékenységének ellenőrzése. A tanácsokat a döntések előkészítésében és meghozatalában tevékenyen segítik bizottságaik. Jók a tapasztalatok arról, hogy nem tanácstagok is bizottsági tagok lehetnek. Ma már több mint 15 ezer szakember tagja ilyen módon a bizottságoknak, értékes segítői a testületi munkának. Főként a községekben azonban nem élnek megfelelően a bizottsági munkában rejlő lehetőségekkel, többek között a szakemberek szélesebb körű bevonásával. Még nem mindenütt megfelelő az ágazati koordinációs és ellenőrző tevékenység. Ezek javítása érdekében a tisztségviselőknek kell többet tenniük. A törvény hatására kevesebb lett a tanácsi bizottság. Az utóbbi időben azonban többen szóvá tették, hogy ismét szaporodik a bizottságok és albizottságok száma, ami növeli a párhuzamos, formális működés veszélyét, és esetenként feleslegesen köt le munkaidőt, energiát. Eredményesen dolgoztak a tanácstagi csoportok. Az egy-egy város, vagy járás területén megválasztott megyei tanácstagok csoportos munkája a tanácsülések közötti időszakban jól segíti a helyi és a megyei érdekek és igények összehangolását. A közös tanácshoz tartozó társközségekben is alakultak tanácstagi csoportok. Munkájuknak számos kezdeti eredménye van, érdekképviseleti tevékenységük tartalma és módszerei azonban kiforratlanok. Az írásos beszámoló részletesen foglalkozik a különböző, nem tanácsi szervekkel való együttműködés eredményeivel, és további feladataival. Elsősorban a Hazafias Népfront bizottságokkal való együttműködés fejlődött jól. A korábbi választások időszakára korlátozódó 94*