Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2171 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2172 nek ismerete az érdemi tárgyalásokhoz elkerülhetetlen. Ez pedig a népgazdaság kűionooző ágazatainak too ősegére érvenyes. Véleményem szerint tenát bevonásuk a szerződés eiOKeszitéséoe a hateKony KuiKereskedeimi munKánaK előfeltétele. Hizt nelyes lenne majd a vegrenajtasi utasítás Dan elismerni. Kuion szeretnéK kitérni arra a gyakorlatra, amit ugyancsaK lyod ota aiKamiazunK. Ugyanis hazai termelő vállalat és kuiKeresKedeimi tevékenységre jogosult váiiaiat Kozott számos olyan szerzoueses Kapcsolati forma aiaKuit Ki, ami anyagi érdeKeitség'UKet aiapvetően megváltoztatta. Például a Dizomanyosi rendszer a termelő vanaiat szamara minaen KoráDoi Kapcsoiatnoz képest minőségi változást hozott. Eisosoroan a termelő vaiiaiacra nenezedik a KocKázat viselése, és éiesen hat a kuiKeresKedeimi munka hatékonysága a termelő vanaiat gazdasági eredményeire. A külkereskedelmi vállalat, különösen ha számos termelővel áll Kapcsolatban és viszonylag széies proíiioan dolgoziK, eooen a helyzetben Kevés Dé érzi a saját eredményén keresztül a gyenge oo kuipiaci munKánaK hátrányát, illetve a joDDnaK eionyeit. Különösen igy van ez, ha az adott KüikeresKedeimi vállalat Dizományosi kapcsolaton kívül saját számlás bonyolítást is folytat. üirdeKeitségére, akar aKarja, aKár nem, aKar bevallja, aKár nem, hatványozottaoban hat a sajatszamiás bonyolítás, mint a bizományosi. Az ilyen eseteKben a termelő vállalatnak biztosítani keli azoKat a lehetöségeKet, hogy ne csak a küikeresKedelmi vállalat információján keresztül érzékelje a külpiaci mozgásoKat, hanem a lehető legszélesebb Korben maga is hozzájusson ezekhez az információkhoz. A termelő vállalatnak, különösen ha a termeléseden nagyoDD arányú az export vagy import súlya, az egész léte, a vállalati fejlődés lehetősége függhet attól, hogy mennyire ismeri a külső piacok helyzetét. Véleményem szerint tehát ha szükséges a 9. §-ban a részvétel lehetőségét biztosítani a termelési együttműködés és szaKosítás esetére a termelők számára, úgy szükséges részvételi jogot biztosítani a bizományosi rendszerben együttműködő termelő vállalatok számára is. Ebből baj nem lehet, mert nyilván rájuk is vonatkozik az előírásnak az a része, amely a külkereskedelmi tevékenység szabályainak megtartását kötelezően előírja. Felvetésemre lehetne olyan választ adni, hogy a 14. és a 15. § általánosságban előírja'^ hogy a külkereskedő vállalatok szerződéses kapcsolataikat a népgazdasági érdekek alapján kell kialakítsák és ennek keretében meg kell teremteni a gazdálkodó szervezetek hatékonyabb együttműködését és gazdasági érdekeik összhangját. Ha csak ezek a paragrafusok szerepelnének a törvényjavaslatban, és külön a külkereskedelmi jog fejezetben a 9. § nem írná elő külön azokat a speciális eseteket, amikor a termelő vállalatok a szerződés előkészítésében részt vehetnek, akkor észrevételt nem is tennék. Hiszen nem szükségszerű, hogy egy törvény kitérjen minden részletre, nem feltétlenül kell, hogy a célok elérése érdekében az alkalmazott módszereket is rögzítse. A termelő vállalatoknak ugyanis éppen a 14. § (2) bekezdésében lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, mint ahogy ez ma már többször elhangzott, hogy megválaszthatják azt a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatot, amelynek útján a külkereskedelmi tevékenységet bonyolítani kívánják. Ez a pont éppen azért született, hogy ha a termelő vállalatok úgy látják, hogy érdekeiket nem megfelelően képviseli valamely külkereskedelmi vállalat, akkor módjuk legyen, legalábbis elvileg, más külkereskedelmi vállalat kijelölését kérni. Ezt a jogot nyilvánvalóan azonban csak akkor lehetne ténylegesen felhasználni, ha piaci információi a termelő vállalatnak olyan szinten állnak rendelkezésre, hogy minősíteni tudja saját partnere tevékenységét. Az eddig elmondottakon kívül van egy ismert kormányhatározat, amely az időközben 49re csökkent 50 nagyvállalat munkájára vonatkozik. Ezeket a vállalatokat nemcsak felruházzák a külkereskedelmi munkában való aktív részvételre, hanem kötelezik őket, hogy már a tervezés időszakában fontos kérdésekben együtt kell működniük nemcsak a hazai külkereskedelmi vállalatokkal és tervező szervekkel, hanem bizonyos esetekben a baráti országok megfelelő vállalataival is. Ezt a koncepciót teszi majd nyilván általánosabbá a szocialista piacon a szocialista integráció szélesebb megvalósulása. Ez a körülmény is szoros együttműködést tesz szükségessé a termelő és külkereskedelmi vállalatok között, és ezt semmiképpen sem lehet attól függővé tenni, hogy az ilyen jellegű szorosabb kapcsolatot kívánja-e, kéri-e a megbízott vagy kijelölt külkereskedelmi vállalat. Mindezek ellenére én nem a törvény módosítását javaslom, mert azok a kapcsolatok, amelyek a vállalatok között a munka során kialakultak, külső hatásoktól függnek és azokkal együtt változnak, fejlődnek. Támaszkodva az eddigi kedvező tapasztalatokra, éppen ezért a következőket javaslom: A külkereskedelmi miniszter elvtárs a törvény végrehajtási utasításában ismerje el az eddig kialakult ilyen kapcsolat kedvező voltát és írja elő, hogy a szerződések előkészítésében a hazai termelő vállalatok, részben érdekeik védelme, részben a külkereskedelmi munka hatékonyságának a javítása érdekében kívánatos, hogy még az eddiginél is aktívabban közreműködjenek, továbbá a külkereskedelmi joggal rendelkező vállalatok a szerződés előkészítésének munkájába őket még jobban vonják be. Kérem javaslatom megfontolását, egyebekben a törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nincs, a vitát bezárom. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. BÍRÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! Elsősorban szeretném megköszönni a parlamentnek a figyelmét, az elvtársak hozzászólásait, kritikai észrevételeit és javaslatait. Ügy érzem, hogy ezzel is hozzájárultak a törvényjavaslatnak mint törvénynek meg-