Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2173 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2174 alkotásához. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy azoknak a munkatársaknák, elvtársaknak, ágazati minisztériumoknak, bizottságoknak is megköszönjem a működést, akik, illetve amelyek segítségével hosszú tárgyalások során ilyen értelmű és ilyen tartalmú törvényt tudtunk a parlament elé terjeszteni. Ügy érzem, hogy a felszólalások döntő mértékben a törvény helyességét hangsúlyozták és úgy foglaltak állást, hogy a törvény helyes, előremutató, meghatározza a feladatokat és tevékenységünket a nemzetközi kapcsolatok területén. Meg lehet állapítani azt, hogy az általánosságban felvetett kérdések, melyek egyrészt konstruktívak, másrészt segítőkészek, végül pedig a népgazdaság érdekeinek megfelelően álltak össze, tartalmaztak olyan felvetést is, amely a törvény és a majd hozzácsatlakozó minisztertanácsi rendelet hiányában és elsősorban a saját területükön tapasztalt problémákból kiindulva tették meg észrevételüket. Ezzel én nem akarom felfogni és visszavágni a kritikai éleket. Elismerem azt is, hogy minden egyes együttműködésnél, akármilyen típusú vállalatok együttműködéséről van szó, tehát a külkereskedelmi vállalatokkal kötött együttműködésnél, bürokrácia, félreértések, partikuláris érdekek is meghúzódhatnak, ezek vitákra, ellentétekre és bürokratikus intézkedésekre adnak lehetőséget és módot. Egyetértek az elvtársakkal, hogy ezt a szemléletet, az ilyen típusú munkát fel kell számolni. Csak szigorú fegyelem alapján, a törvény szellemének és betűinek a betartásával, a hibákat kiküszöbölve lehet megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek a népgazdaság területén követelő szükségességként jelentkeznek mindannyiunk számára. A vitában elhangzott javaslatokra úgy szeretnék visszatérni, hogy azokat, mint az eddigi törvényekkel kapcsolatos vitáknál is, meg fogjuk vizsgálni és a minisztertanácsi rendeletben vagy a külkereskedelmi miniszter rendeletében, esetleg közvetlenül kiadott utasítás formájában a javaslatokat felhasználjuk, és erről az elvtársakat írásban fogjuk értesíteni. Egy-két hozzászólással kapcsolatban úgy érzem azonban, szükséges reagálnom, elmondani véleményemet. Szeretném aláhúzni Molnár Endre elvtárs felvetését, aki elmondotta, hogy a partikuláris érdekeket alá kell rendelni a népgazdaság érdekének. Ez a kérdés döntő fontosságú, és talán mindjárt csatlakozik hozzá az, amit Marton János elvtárs mondott, hogy a szabályzókat hozzá kell igazítani a vállalatok érdekeihez úgy, hogy az a népgazdaság érdekeinek megfeleljen. A partikuláris érdekek félretevése politikai kötelezettség, az egész népgazdasággal, pártunkkal szembeni kötelezettség, de erre ösztönözni is kell, és a szabályozókat úgy kell alakítani, hogy a tevékenység, az anyagi érdekeltség és az érdekeltség általában mind erre irányuljon. Ezekkel a felvetésekkel tehát egyetértek. A választási jog kérdésével, amit Radnóti elvtárs, Kovács elvtárs és más elvtársak is felvetettek, egyetértek. Ez valóban kissé leszűkített formában van a gyakorlatban. Hiszen az a tény, hogy a külkereskedelmi vállalatok profil szerint vannak szervezve, maga egy szűkítő tényező a választási jog kérdésében. Egyetértek azonban ennek dacára azzal, hogy itt van még tennivaló. Hiszen azokat a feltételeket, amelyek a választási jogot meghatározzák, át lehet vizsgálni és annak bizonyos módosításával nagyobb lehetőséget lehet teremteni a vállalatoknak, amelyek ezt igénylik. Elmondhatom azt, hogy eddig még nem sokan igényelték. Az lehet, hogy ha hat hónapig adjuk, vagy hónapokig adjuk a választ, akkor elmegy a kedvük. Ezen is gondolkodnunk kell, át kell vizsgálni, hogy a válaszadási idő lecsökkenjen. Fel szeretném azonban hívni az elvtársak figyelmét arra, hogy bár a választási jog le van szűkítve a profil szerinti külkereskedelmi vállalatok miatt, ennek ellenére például a gépiparnak több mint 50 százalékát nem a külkereskedelmi jogú vállalatok bonyolítják, hanem maguk a termelő vállalatok, tehát a választási jog szélessége sokkal nagyobb mértékben is kiterjedhet, mint egy vagy két külkereskedelmi vállalatra. A fogyasztási termékeket exportáló vállalatoknak a köre sem egy vállalatra szűkül, hanem 3—4 vállalatot is lehet említeni, amelynek a választási jog alapján a tevékenység megadható. De sorolhatnám talán a műszeripar területét is, ahol ugyancsak 3—4 vállalat is van, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Tehát megvan a szervezeti lehetősége is annak, hogy a választási lehetőségnek eleget tegyünk. Ezeket mind meg fogom vizsgálni és a felvetett kérdések alapján vagy megfelelő határozatot, vagy megfelelő intézkedéseket fogunk hozni. Ugyanakkor szeretném az elvtársak figyelmét felhívni arra, hogy ezt is csak a népgazdaság érdekének megfelelően lehet elbírálni, tehát szubjektív tényezők nem befolyásolhatják, hogy kinek adjunk választási jogra lehetőséget vagy mikor adjunk választási jogra lehetőséget. A partikuláris érdekek ezt sem befolyásolhatják. Ha pl. egyik külkereskedelmi vállalatnál a pénzügyi eszközök rendszere valamilyen okból magasabb nyereség lehetőséget biztosít, mint a másik vállalatnál ezért nem fogjuk átcsoportosítani az export-import tevékenység profilját, mert a népgazdaság érdeke ezt nem teszi lehetővé, és nem is szabad, hogy ezt tegyük. Ugyancsak Radnóti elvtárs vetette fel az import kockázatával kapcsolatos kérdést. Ez talán nem olyan, amire válaszolni kellene, de mégis itt hangzott el, és úgy vetődik fel, hogy a külkereskedelmi vállalatok nem érdekeltek abban, hogy olcsóbb áron vegyenek, mert hiszen az érdekük a jutalék alapján az, hogy minél magasabb legyen a termék ára, és akkor több jutalékot kapnak. Meg kell nyugtassam az elvtársat, nemcsak én mondom, ezt már a KNEB is vizsgálta, hogy ez nem így van, nem teljes mértékben így van. Egyrészt mert sajnos a világpiaci árak hatását a költségvetés lefékezi, tehát már idehaza a külkereskedelemben sem az az ár jelentkezik, mint ahogy a piacon veszik. Ez azért sajnálatos tényező, mert a költségvetés viseli ennek a hátrányát. Másrészt mert bizonyos árucikkekben a tonnák szerinti meghatározás szerepel a jutalék alapjául, és nem az érték volumen.