Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2141 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2142 vesén látnánk a problémák megoldását. Az árfolyamok erős és nehezen kiszámítható-változása, az inflációs és konjunkturális áringadozások, a magas kamatlábak olyan veszteségforrások, amelyeknek mérséklését csak a külkereskedelem és a devizagazdálkodás összehangolt, operatív együttműködése tudja elősegíteni. Az eladási, vagy vételi időpont és a devizaviszonylatok helyes megválasztása, a hitelműveletek ugyanis egyre bonyolultabb problémává válnak. A törvényjavaslat megteremti a feltételeit a külkereskedelmi és devizagazdálkodási tevékenység összhangjának is, s ezzel biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány kezében e két eszköz hatékonyan, egymást erősítve működhessen, külgazdasági érdekeink fejlesztése és védelme tekintetében. Az elmondottak, ha nem is a teljesség igényével, de úgy gondolom, megvilágítottak néhány olyan szempontot, amelyek azt bizonyítják, hogy a törvényjavaslat, ha a tisztelt Országgyűlés elfogadja, megfelelő eszközt fog jelenteni a kormányzat kezében népgazdaságunk érdekeinek hathatós előbbreviteléhez. Ezért javasolom, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Marton János képviselőtársunk. MARTON JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A külkereskedelemről szóló törvényjavaslat tárgyalásának napirendre tűzését szükségesnek és időszerűnek tartom politikai és gazdaságpolitikai szempontokból egyaránt. A külkereskedelem fontossága és jelentősége a föld valamennyi országában, így a Magyar Népköztársaságban is egyre fokozódik, egyre inkább meghatározó szerepet tölt be a népgazdaságok egészének szerkezetében, gazdasági és politikai kihatásán keresztül. A témát rendszer-szemléletből kiindulva vizsgálva, könnyen bizonyítható, hogy ma már lényegében két világhatalom kivételével nem létezik olyan állam, amely ne kényszerülne az úgynevezett nyitott gazdálkodás folytatására annak érdekében, hogy iparát elláthassa nyersanyaggal és gazdasági potenciálját szakosítsa a technikai színvonal emelésére és a fokozódó igények kielégítésére. Mint azt a törvényjavaslat is lerögzíti, a külkereskedelem összekapcsolja a világgazdaságot a népgazdasággal, és ezen keresztül elősegíti a népgazdaság állandó fejlődését. A külkereskedelem ezáltal hozzájárul a nemzeti jövedelem emeléséhez a gyártásszerkezet szakosításával, kedvezőbbé tételével, a műszaki színvonal emelésével, a haladást biztosító alapkutatások koncentrálásával, és az alkalmazott kutatások világméretű elterjesztésével, felhasználásával, a nemzetközi munkamegosztás kiszélesítésével. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban a külkereskedelem és a termelő iparvállalatok kapcsolatát kívánom elemezni néhány vonatkozásban Győr város több, jelentős exporttevékenységet folytató iparvállalatának tapasztalatai alapján. Minden népgazdaság összes kölcsönös külső és belső kapcsolatával zárt rendszert képez. Ennek kisebb egységei a termelő iparvállalatok, amelyek ugyancsak zárt rendszerként működnek. Mint minden rendszerre jellemzően, az iparvállalatok is magukon viselik azt az általános érvényű vonást, hogy minden a rendszerre történő külső és belső hatásnak gyűrűződő következménye van a rendszer kimenetelére, iparvállalat esetében a vállalati nyereség alakulására. Köztudott, hogy gazdaságirányítási rendszerünkben az iparvállalatok széles körű gazdasági önállósággal rendelkeznek, de a vállalatok vezetői felé fennáll az a kötelező elvárás, hogy döntéseiket minél kisebb kockázatvállalás mellett, de az állam által központilag hozott, irányítást befolyásoló tényezők, gazdasági szabályozók figyelembevételével hozzák meg. Ezek a gazdasági és gazdálkodási eszközök a vállalatok döntéseit a népgazdasági terv megvalósulásának irányába befolyásolják, és a gazdasági kényszer erejével hatnak. Mivel a vállalat mint rendszer, egyben önfenntartó rendszer is, éppen ezért a gazdasági szabályozók figyelembevételével olyan vállalati gazdasági politikát igyekszik kialakítani, amelyben biztosított a hatékonyság kívánt mértékű, fokozatos és állandó növelése. Ha viszont a szabályozó eszközökben változás következik be, az kihatással van a vállalat nyereségére is. A változásnak esetenként éppen az is a célja, hogy visszaállítsa a vállalatnak, mint rendszernek egyensúlyi helyzetét, ha az bizonyíthatóan a vállalat döntésein kívül álló okok miatt bomlott meg. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság sok iparvállalatára jellemző a széles körű exporttevékenység, és a termelés biztosítását szolgáló importtevékenység közvetlen, vagy közvetett úton. így a vállalatok önálló rendszerére kihatással van a világkereskedelem gyűrűződő hatása, elsősorban a gazdasági szabályozók változásán keresztül. A hatékonyság növelése céljából a vállalatok csakis olyan termékeket állíthatnak elő exportra, amelyek versenyképesek és egyben gazdaságosak is. Ezeknek a feltételeknek viszont a vállalatok önerőből nem mindig tudnak eleget tenni, csakis a gazdasági szabályozók esetleges megváltoztatásával, ha a szóban forgó termék előállítása népgazdasági érdeket is szolgál, devizahozam biztosítása, vagy a beszerzési piac passzívumainak kiegyenlítése céljából. Az a tény is köztudott, hogy a tőkés államok inflációs gazdálkodása gyűrűződő hatást vált ki a magyar népgazdaságra, és ezen keresztül a hazai iparvállalatok gazdálkodására is, pozitív és negatív irányban egyaránt. A tőkés államoknak egyre éleződő gazdaságpolitikai ellentmondásai, amelyeket a már akuttá vált pénzügyi válságok és az olajárak rohamos növekedése egyre fokoz, inkább negatív, mint pozitív irányban hatnak népgazdasági rendszerünkre. Ez a kedvezőtlen hatás sajnos nem ellensúlyozható teljes mértékben azzal a gazdaságpolitikai stabilitással és biztonsággal sem, amelyet a KGST-tagországokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi tevékenység biztosít népgazdaságunk számára.