Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

214â Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2144 A gazdasági egyensúly szempontjából a külkereskedelmi tevékenység — beszerzés, értékesítés, gyártás —• folytatásának általános feltétele a népgazdasági terv céljaival való összhang megteremtése és biztosítása. Ez a feladat már a gazdaságpolitika változásaitól fokozottabban függő részletkérdések szabályozását igényli, alacsonyabb szintű jogszabályok meghozatalával, mint a tárgyalás témáját képező törvényjavaslat. A közgazdasági szabályozórendszernek és időbeni változtatásának alkalmazkodnia kell tehát a más országok részéről esetleg előidézendő gazdasági hátrányok — mint amilyenek például az állandósult tőkés infláció következményei is — elhárítására. A törvénytervezet tehát azáltal is a népgazdaság érdekeit szolgálja, hogy törvénybe foglalja a külkereskedelmi gyakorlatot, annak egységes értelmezését és végrehajtását, az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotói számára is. Mivel a népgazdaság a külkereskedelem útján kerül kapcsolatba a szocialista és tőkés világgazdasággal, alapvető követelmény a népgazdaság szempontjából, hogy ez a tevékenység törvényileg rendezett keretek között bonyolódjék és biztosítva legyenek a zavartalan bonyolítást lehetővé tevő szabályozók is. A törvény ezáltal lehetővé teszi majd a magyar népgazdaság és annak vállalatai részére az alkalmazkodás lehetőségét a világgazdaság változó viszonyaihoz, megteremtve ehhez a beavatkozás lehetőségét a népgazdasági, vállalati és egyéni érdekek egyeztetésére. Megítélésem szerint a törvény végrehajtási utasításában különös súllyal kell majd foglalkozni a külkereskedelmi forgalom előkészítésének problémáival, mivel ezek képezik elsősorban a jó bonyolítás feltételeinek megteremtését. A bonyolítás alatt természetesen az importbeszerzéseket is értem, aminek előfeltételeihez tartozik, hogy meg kell teremteni a beszerzés és értékesítés kapcsolatát, hogy az kizárólagosan népgazdasági, ne pedig csupán vállalati vagy esetleg csak egyéni érdekeket szolgáljon. Ebből a szempontból javítani kell a beszerzési piacokról szerezhető informálódást is annak érdekében, hogy mélyebben ismertté váljanak a kapitalista piacok üzleti szokásai, megjelölve közülük azokat, amelyek a tőkés gazdálkodásban már szokásjogot nyertek ugyan, de a szocialista külkereskedelem elveivel semmiképpen sem egyeztettethetők össze. Elképzelhető, hogy népgazdasági érdekből e tekintetben kompromisszumok kidolgozására is szükség lesz, alacsonyabb szintű jogszabályok meghozatalával. De ezeknek a szerveknek feladata lesz az is, hogy a külkereskedelmi szabályozókat összehangolják a népgazdasági és vállalati érdekekkel. Ezt követeli meg a vállalati önfenntartás és stabilitás feltétele, de ettől függ az exportpiacok egyre fokozódó korszerűségi igényeivel való lépéstartás lehetősége is. Ebből a szempontból nem lehet közömbös a termelő vállalatok részére, amelyeknél árrendezésre került sor, hogy az induló árak megemelésének kihatása az exportárakra milyen mértékben hozza hátrányos helyzetbe ezeket a vállalatokat, különösen ha figyelembe vesszük azokat a prognózisokat, amelyek a tőkés piac értékesítési árainak várható csökkenését jelzik. Mindenképpen szükségesnek tűnik a szabályozórendszer módosítása annak érdekében, hogy a vállalati érdekek útján biztosított legyen a népgazdasági érdek érvényesülése, a külkereskedelmi tevékenység fenntartása és fokozása céljából. Ebből a szempontból a szabályozók változtatásánál differenciáltan kell majd figyelembe venni a vállalatok exportgyártási volumenének hányadát, megoszlását az összes termelés arányában, továbbá a • technikai színvonal fejlesztésének mértékét, amelyet a korszerűsítési követelmények biztosításán keresztül népgazdasági érdekből valósítottak meg a vállalatok. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak értelmében a külkereskedelemről szóló törvénytervezet fontos eszköze a népgazdasági érdekek megvalósulásának. De mint olyan, megköveteli alacsonyabb szintű jogszabályok meghozásával a népgazdasági érdekeknek alárendelt vállalati és egyéni érdekek összehangolását, érvényesülését is. A magam részéről a külkereskedelemről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Radnóti László képviselőtársunk. RADNÓTI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Nagy horderejű, egész népgazdaságunk fejlődését számottevően szolgáló és befolyásoló törvényjavaslat fekszik most tisztelt képviselőtársaim előtt. A törvényjavaslat jelentőségét, súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az a szám, hogy nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelmi tevékenységen keresztül realizálódik. Megragadott és őszintén egyetértek Biró elvtárs expozéjának azzal a kitételével, hogy számunkra a külkereskedelem egzisztenciális kérdés. Ez a 40 százalékos nagyságrend egyúttal nagyon plasztikusan mutatja be népgazdaságunk sajátos helyzetét, országunk adottságát, és — a közgazdasági zsargonból újabban átvett, de már közhasználatú kifejezésként is tekinthető — nyitott gazdaságú ország mivoltunkat. Jóllehet, az említett nagyságrendet — Magyarország esetében 40 százalék körüli számot — a közgazdászok több aspektusból közelítik meg és általában nem jutnak mindig ugyanarra az eredményre, mégis bármelyik megállapítást vesszük figyelembe, bizonyos, hogy népgazdaságunk tekintetében a külkereskedelem szerepe lényegesen nagyobb, mint például a nagyhatalmak vonatkozásában, és nemzeti jövedelmünk jóval nagyobb százaléka realizálódik külkereskedelmünkben, mint akár Olaszországéban, Spanyolországéban vagy az NSZK-éban. A miénkhez hasonló nagyságrendet csak néhány szocialista és iparilag erősen fejlett, kisebb európai tőkés országban, így például Belgiumban vagy Hollandiában találunk. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy sikerüljön érzékeltetni azt a felismerést, hogy a külkereskedelem jó eredmé-