Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-28
2105 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28~án, pénteken 2106 készség, a gyors reagálóképesség. Nagyon fontos ez az új, korszerű műszaki eredmények átvételében, de legalább ilyen fontosnak tartom a piacon nap mint nap jelentkező megoldandó kérdések felfogásában. Ipari lehetőségeink egyre nagyobbak. Ha a felmerülő ellátási kérdésekre időben, jól, a megoldás akaratával reagálnak kereskedelmi és ipari szerveink, nagyon sok problémát meg lehet oldani. Harmadik kérdés, amire a vita is nagyon ráirányította a figyelmet, amit magunk is érzünk, a munkaerőhátterünk stabilitásának a biztosítása. Ügy vélem, ebben az irányban van nagyon sok helyi teendő, de vannak központi teendőink is. Elő lehet mozdítani a dolgozók, a fiatalok kötődését a vállalat eszközeivel, gondosabb, figyelmesebb vezetéssel. De az is világos, hogy van olyan teendő is, amit az V. ötéves terv keretében központilag is kell rendeznünk, gondolok itt a szakmunkásképzés hálózatának fejlesztésére, a továbbképzés feltételeinek megteremtésére és a kormányzati munkában a gazdaságpolitikai céloknak megfelelő bérpolitika kialakítására. Ügy gondolom, a munkaerőstabilizáláshoz tartozik az is, hogy nagyobb gondot fordítsanak vállalataink a már ott működő szellemi erő jó hasznosítására. El kell ugyanis mondanom azt is ; igaz az, hogy kevés a felső- és középfokú végzettségű szakember a könnyűiparban, de sok példát tudnék felhozni arra is, hogy a felső- és középfokú képzettségű szakemberek — mint sok más területen is — nem képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. Érthető, ilyen körülmények között elkívánkoznak és más területen próbálkoznak képzettségüknek megfelelő beosztást nyerni. Van tehát helyi és központi teendő egyaránt. Űgy gondolom, ide tartozik az a kérdéscsoport is, amivel az V. ötéves tervben nagyon komolyan kell foglalkozunk, amit nagyon sokoldalúan érintett a vita: a zömmel fiatal nők foglalkoztatásából adódó problémák, a nagyszámú fiatal anya, illetve a nagy számban visszajövő fiatal anyák megtartásának kérdése, a szociális létesítmények bővítésével. Űgy ítélem meg, hogy ezekben a kérdésekben az iparpolitikai célok jó meghatározása és az eszközök e célokra való szelektív felhasználása az egyik feltétele annak, hogy ezt a sokrétű, bonyolult rekonstrukciós programot jól tudjuk továbbfejleszteni, a másik feltétele pedig a meglevő eszközeink, tartalékaink jobb hasznosítása. Ezzel összefüggésben csak három kérdést szeretnék említeni : Az egyik az, hogy ilyen iparágban, ahol ilyen mértékben importnyersanyaggal és nagyon drága importnyersanyaggal dolgozunk, nagy jelentősége van az importanyagokkal való takarékosságnak, azok ésszerű felhasználásának. Másodszor nagy jelentősége van a szakmai ismeret hasznosításának, ami műszakiaink, iparművészeink, közgazdászaink fejében van, hiszen ha erre jobban támaszkodunk, gyorsabban tudunk eredményeket elérni. A harmadik pedig a korszerű munkaszervezés kérdése. Ilyen iparban, ahol ilyen sok a kézi munka, nagyon sokat lehet tenni korszerűbb munkaszervezéssel a termelékenység növelésével bármelyik területen. Erre az elmúlt évek tapasztalatai is szolgálnák bizonyítékul. Tudjuk azt is, hogy az új, korszerű gépekkel bizony nem mindenütt tartott lépést a teljesítménykövetelmények felülvizsgálata. Ebben van némi vállalati taktika is. Hiszen előbb meg kellett szerettetni az új gépeket. De mindenesetre az a ta^ pasztalatunk, hogy itt van tartalék is, amivel gazdaságosabbá lehet tenni ennek a nagy menynyiségű állóeszköznek a felhasználását. Kedves Elvtársak! Körülbelül ezekkel a gondolatokkal szerettem volna összegezni a mai vitának számunkra hasznosítható tanulságait. Lehetne persze a vita alapján akár újabb előadást is tartani, de azt hiszem, jobban tesszük, ha többet gondolkodunk a vitában felvetett kérdéséken, alaposabban megvizsgáljuk azokat, és konkrétan reagálunk minden egyes képviselő elvtársnak. Még egyszer megköszönöm az elismerő szavakat és azokat a biztatásokat, azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselő elvtársak munkánk javítása céljából tettek. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem az Országgyűlést, hogy akik a könnyűipari miniszter beszámolóját, s a hozzászólásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Keserű Jánosné könnyűipari miniszter beszámolóját, s a vitában elhangzott felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Következik Milován Ildikó képviselőtársunk interpellációja a képezhető szellemi és testi fogyatékos gyermekek oktatása, képzése ügyében az oktatási miniszterhez. Milován Ildikó képviselőtársunkat illeti a szó. MILOVÁN ILDIKÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszter elvtárs! Hazánkban a tanköteles gyermekek száma 1 millió 346 ezer. Mintegy 40 ezer gyerek — a tankötelesek 3 százaléka — szorul speciális képzésre, oktatásra, testi, értelmi és egyéb fogyatékosság miatt. Közülük 31 376 gyerekről történik jelenleg gondoskodás. Kilencezer gyermek képzése megoldatlan. Ezek többsége halmozottan fogyatékos, akiket általános iskolai körülmények között oktatni nem lehet. Oktatásuk csak speciális intézményekben oldható meg. Ilyen intézményben jelenleg 200 gyermek képzésére, oktatására van lehetőség. A többi hely hiányában felmentett a tankötelezettség alól. Nagyon kilátástalan ezeknek a halmozottan sérült gyermekeknek a helyzete. Otthon tartják őket, elzárva az emberi közösségtől, a művelődéstől és oktatástól. Tisztelettel kérdem a miniszter elvtársat, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a halmozottan sérült, de képezhető gyermekek oktatása, képzése a közeljövőben megoldódjék?
