Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2107 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2108 ELNÖK: Az interpellációra dr. Poliiiszky Károly oktatási miniszter elvtárs válaszol. Dr. POLINSZKY KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Milován Ildikó országgyűlési képviselő interpellációjában mind oktatási, mind a társadalompolitikai oldalról rendkívül időszerű, indokolt, nagy fontosságú kérdést vetett fel. Korábban a Művelődésügyi Minisztérium az alsófokú oktatáshoz szervesen kapcsolódó gyógypedagógiai nevelésre, a speciális bentlakásos intézmények hálózatának fejlesztésére erejéhez mérten igen nagy súlyt fektetett. Ügy vélem, ezek az erőfeszítések már az elmúlt időszakban is meghozták az eredményeket, jóllehet mi is tisztában vagyunk azzal, hogy ezek még kezdő lépések, szerény előrejutások. A gyógypedagógiai nevelésben részesülő tanulóknak jelenleg még csak 24 és fél százalékát tudjuk például bentlakásos intézményekben elhelyezni, és ezzel az előrehaladási szinttel mi magunk sem vagyunk megelégedve. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy az elmaradást egyszerre, egy lépésben behozni nem tudjuk. Az oktatáspolitikai párthatározat és az alsó oktatási intézmények fejlesztési, hálózatfejlesztési távlati tervében, a nevelőmunka koncepciójának kialakításában azonban ezek a kérdések minisztériumunkban súlypontos helyet foglalnák el. Bár nem tartozik szorosan ehhez a témához, azonban itt szeretném megemlíteni azt is, hogy úgy vélem, minisztériumunknak a jövőben igen sokoldalúan kell majd vizsgálnia, hogy milyen esetek azok, amelyeket tulajdonképpen a speciális oktatás kategóriájába bevont gyermekek jelentenek. Sok esetben a fogalmak tisztázatlansága is nagymértékben nehezíti és bonyolítja a hálózatfejlesztés kérdését is. Ügy vélem, hogy ebben a munkában orvoskollégáink és barátaink segítségét is kérnünk kell majd, mert az orvostudomány fejlődése igen nagy mértékben — pozitív és negatív oldalon egyaránt — kihat ennék a kérdésnek a komplex megoldására. Az Oktatási Minisztérium terveiben szerepel — és erről szeretném az igen tisztelt Országgyűlést tájékoztatni — a gyógypedagógiai tanárképző főiskola rekonstrukciója. Itt nem szűken véve egy épület rekonstrukciójára gondolunk, hanem egész szerkezeti és strukturális, átgondolt rekonstrukcióra, amely a színvonalas tudományos kutatás mellett egyben az előbb általam vázolt kérdések tudományosan megalapozott megválaszolását is hivatva lesz majd eldönteni. A gyógypedagógiai oktatás fejlesztésére ezért már ebben az ötéves tervben, de a következő ötéves tervünkben is igen jelentős fejlesztést kívánunk előirányozni, és a rekonstrukciós munkát már ebben az ötéves tervben megkezdjük. Tisztelt Országgyűlés! Ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az V. ötéves tervben létesíthető intézeti férőhelyek számát meghatározzuk. ígérhetem azonban, hogy miniszter kollégáimmal együtt a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek határain belül mindent el fogunk követni, hogy e társadalompolitikai szempontból is fontos téma fejlesztésében jelentős előrelépést érhessünk el már az V. ötéves tervben, sgt az V, Ötéves terv első éveiben is. Éppen ezért kérem az igen tisztelt képviselő elvtársnőt, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjék elfogadni. ELNÖK: Kérdezem Milován Ildikó képviselőtársunkat, egyetért-e a miniszter elvtárs válaszával? MILOVÁN ILDIKÓ: Igen, a választ köszönettel elfogadom. ELNÖK: Kérem az Országgyűlést, hogy aki a miniszteri választ elfogadja, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Erdélyi Sándorné képviselőtársunk interpellációja a vidéki pedagógus- és orvoslakások lakbére tárgyában az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. Erdélyi Sándorné képviselőtársunkat illeti a szó. ERDÉLYI SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszter elvtárs! Közismert egyes megyék és az elsők között is Borsod megye orvos- és pedagógusellátottságának gondja. Vizsgálódásaink elvezettek ahhoz a körülményhez, amely szerint ebben közrejátszik a vidéki szolgálati lakások magas bére. Borsod megye közismerten apró falvas település. Egyes községek távol esnek a jobb kereskedelmi ellátottságot nyújtó városoktól, járási székhelyektől. A 3/1971. számú kormányrendelet és a 3/1971. ÉVM utasítás nem differenciál kellően a városi és a várostól távol eső lakások bére között. A nagyon gyakran régi épületekben elhelyezett nagyméretű lakások — bár komfortfokozatnak minősülnek — közművei gyakran hibásak. Bérük általában 430—500—600, de találkozhatunk 720 forintos lakbérrel is. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kezdő értelmiség vidéki letelepedését. Tisztelettel kérdem miniszter elvtársat, kíván-e tenni a minisztérium intézkedéseket a jelenlegi helyzet kedvezőbbé tételére. ELNÖK: Az interpellációra Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs válaszol. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Erdélyi Sándorné elvtársnő interpellációjára a következő tájékoztatást adom: A községi szolgálati lakások lakbérét 1971ben a vonatkozó kormányrendelet értelmében a tanácsi bérlakásokéval azonosan kellett megállapítani. A lakbér mértékét nem a várostól való távolság, hanem a komfortfokozat alapján állapítottuk meg az egész országban mindenütt. Ez a fokozat a következő: összkomfortos lakásoknál 6 forintban állapítottuk meg az egy négyzetméter lakóterület bérét, a komfortosnál 5,40, a félkomfortos lakásoknál pedig 3,60 forintban. Köztudomású, hogy a komfort nélküli lakásoknál a lakbér maradt a régi szinten. Mikor az új lakbérrendelet kidolgozásával foglalkoztunk, akkor