Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-28
2103 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2104 vevőink is tapasztalhatják, még akkor is, ha vannak problémák is. Jelentős segítséget kaptunk munkánkhoz a különböző társminisztériumoktól, és ezt szeretném hangsúlyozni, mert ezeknek a programoknak a végrehajtása sok koordinációt és együttműködést igényelt a különböző minisztériumokkal. Sikerült a különböző tárcaközi bizottságokban úgy harmonizálni a társadalmi, az ágazati érdekeket, hogy ezeket az eredményeket érjük el a rekonstrukció első három éve alatt. Erre az aktív közreműködésre, nem vita nélküli, de együttes felelősségérzettől áthatott együttműködésre szeretnénk támaszkodni a következő időszakban is. Szólnom kell arról is, hogy nagyon sok segítséget kaptunk ezen a szerteágazó, decentralizált területen a problémák végrehajtásában a szakmai szakszervezetek központi vezetőségeitől, elnökségeitől, az OKISZ vezetőitől és a tanácsi szervektől. Szeretném ezt nagyon hangsúlyozni, mert sok-sok kezdeményezés ösztönzött bennünket akár az ipar telepítésében, akár a munka-, az üzemi és a szociális feltételek megteremtésében. Ilyen sok gépcserét három év alatt nem tudtunk volna a társadalmi és a tanácsi szervek közreműködése nélkül végrehajtani. A gépcserék ugyanis termelés közben, üzemmenet közben nagyon sok gondot okoztak, és ha nincs egyetértés és egyirányba húzás valamennyi ebben közreműködő társadalmi és tanácsi szerv között, akkor azt hiszem, nyugodtan mondhatom, nem tartanánk ott, ahol most tartunk. Erre a segítő közreműködésre, támogatásra nagyon számítunk a következő időszakban is. Mindez adott lehetőséget vállalataink, gyáraink vezetőinek, dolgozóinak, hogy ezt a nagy feladatot ilyen ütemben tudjuk végrehajtani. Engedjék meg a képviselő elvtársak, hogy ne minden kérdésre válaszoljak, ami itt a vitában felmerült. Ügy gondolom, sok olyan területi és vállalati probléma merült fel, amelyre a minisztérium jelenlevő munkatársai és saját magam is nagy figyelemmel voltunk, és amelyet az elkövetkező időszakban megvizsgálunk és minden képviselő elvtársnak konkrétan válaszolunk a felvetett kérdésekre. Olyannak ítélem meg a felvetéseket, amelyeket a további munkánkban nagy figyelemmel kell megvizsgálnunk és követnünk. Szeretnék három kérdést kiemelni a felmerült vita alapján. Nagyon differenciált helyzetben működik a magyar könnyűipar — azt hiszem, ez a beszámolóból és a képviselő elvtársak felszólalásából is látszott —, nagyon sokfajta méretű feladatú és eltérő körülmények között dolgozó iparágat irányítunk ebben az ágazatban, a húszezres létszámú nagy koncentrált vállalattól a két-háromszáz fős vállalatokig. Ilyen körülmények között miben látjuk az előrehaladás legfontosabb kérdéseit? Világos iparpolitikai célok megfogalmazására, kitűzésére törekedtünk a negyedik ötéves terv végrehajtása során is és erre különösen nagy gondot fordítunk most, az ötödik ötéves terv előkészítésekor. Mint a vitából is kiderült, nagy változások vannak a világpiaci helyzetben, a nyersanyagokban azok áraiban, a technikai felkészülésben. Olyan iparágakban, mint amilyenek a könnyűipari ágak, ahol zömmel importnyersanyaggal és nagyrészt importgépékkel dolgozunk, nagyon alaposan mérlegelni kell, hogyan fejlesszük tovább a könnyűipar különböző iparágait, hogy vállalataink minél biztosabban, gazdaságosabban működhessenek, hogy a megnövekedett árú nyersanyagokból és drága gépekkel termelt árukat jól tudjuk értékesíteni és jól tudjuk ily módon munkánkat elcserélni a nemzetközi piacon. Talán nem is jött ki a vitából eléggé, hogy nemcsak a nyersanyagokat importáljuk, hanem a gépek 80—90 százalékát is szocialista barátainktól és a tőkés országokból. A vitából az is kiderült, hogy nagyon végiggondoltan a korábbiaknál több erőfeszítést kell tenni a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználására. Gazdaságosan hatékony sorozatokat csak úgy tudunk előállítani, ha export-import tevékenységünket fokozzuk. A magyar munkerőhelyzet miatt csak úgy tudunk jobban előrehaladni, ha a fejlesztések egy részét is nemzetközi munkamegosztásban hajtjuk végre, nem Magyarországon, hanem — ahogyan Horváth képviselő elvtárs is mondta — esetleg más országokban, ott, ahol az a nyersanyag kapható, vagy ott, ahol még bőven áll rendelkezésre munkaerő. Ilyen lehetőségek éppen a pamutfonal tekintetében szocialista országban is adódnak. A következő kérdés tehát, amiben világos iparpolitikai célokat kell számunkra, a magunk számára és vállalataink számára megfogalmazni az V. ötéves tervben, a nemzetközi munkamegosztásban való előrehaladás. Fontosnak tartjuk a IV. ötéves terv tapasztalatai alapján a telepítés és a vidéki ipari kultúra megteremtéséből adódó feladataink meghatározását is. Amint itt a hozzászólásokból is kiderült, nagyon sokfajta probléma adódik a nem megfelelően, vagy nem eléggé átgondoltan végrehajtott ipari telepítésekből, vagy pedig a növekedéssel arányban nem álló infrastrukturális fejlesztésekkel összefüggésben. Ügy gondolom, ezek olyan kérdések, amelyekben nagyobb koncentrációra kell törekedni és az ipari fejlesztésre kijelölt helyekre kell elsősorban összpontosítani az erőket. Sok mindenről lehetne még beszélni, de úgy gondolom, mégis ebben a három iparpolitikai kérdésben kell világosan az V. ötéves terv időszakára kialakítani a lehetséges utakat, módokat, és az anyagi erőforrásokat ebben az irányban kell koncentrálni. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert megítélésem szerint minden területen minden kérdést az V. ötéves terv időszakában sem tudunk majd megoldani, hiszen anyagi lehetőségeinknek határai vannak. De nagy gondot kell fordítani arra, hogy a 3800 telephely közül szelektíven elsősorban azokat fejlesszük, amelyek hatékonyan jól dolgoznak, és amelyeknek biztos munkaerőhátterük van. Azt gondolom, a másik kérdés, amiben a további teendőket illetően le kell vonnunk a tanulságokat és tovább kell fejlesztenünk munkán; kat, a rugalmasság fokozása, a gyors adaptációs 91*
