Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2101 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. jűnius 28-án, pénteken 2102 A rendszeres továbbképzést természetesen üzemi feladatnak tartom, mert az üzemek ismerik legjobban az adott terület igényeit, és érdekeltek gazdasági szempontból is a szakképzettség emelésében, mivel az a termelés minőségére és a munka termelékenységére is kihat. A szakmunkások üzemi továbbképzésére szervezett tanfolyamok tematikáját a felnőttoktatás követelményeinek megfelelően kell összeállítani. Figyelembe kell venni, hogy a munkások akkor tanulnak szívesen, ha tapasztalják, hogy az új ismeretanyag segíti és könnyíti munkájukat. Fontos, hogy a továbbképző tanfolyamainkon mindig azt akarjuk megtanítani, amire a hallgatóknak szükségük van. Munkahelyemen szerzett tapasztalatok alapján mondhatom: a munkaidő alatt szervezett továbbképzésbe bevont dolgozók jobban kötődnek az üzemhez. Ha a továbbképzést összevonjuk a tudományos munkaelemzésen alapuló munkaszervezés oktatásával, ha tanfolyamainkon sikerrel megtanítjuk a hibás munkát jobban kizáró munkamódszereket, ha tanfolyamainkon megtanítjuk és megértetjük az önellenőrzésre alapozott dolgozz hibátlanul munkamódszer bevezetésének előnyeit és mindez együttesen megfelelő, a jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséggel párosul, a textiliparra jellemző mai munkaerőhelyzetben is lehetséges a munkaerő-vándorlást egészséges szinten tartani. A munkások rendszeres továbbképzését az 1014-es kormányhatározat írja elő. Észrevételeimmel arra kívántam a figyelmet felhívni, hogy a korszerű ismeretanyagot a technika felgyorsult ütemének megfelelően nem lehet csak munkaidő után, fáradt embereknek oktatni. A jelenlegi szűkös létszámhelyzetben a vezetés részére nagy gond, hogyan lehet megszervezni a munkaidő alatti szakmai továbbképzést. Ha azonban csak azt oktatjuk és csak annyit, amennyire a munkásoknak szükségük van, véleményem szerint megoldható és ami esetleg ma kiesik a termelésből, holnap bőven visszatérül. A másik ellentmondás, amire a figyelmet fel kívánom hívni, a termelési vertikum kialakításával kapcsolatos. A tájékoztatásul rendelkezésünkre bocsátott kék könyv 6. oldalán van egy táblázat a pamuttípusú fonaltermelésről. A táblázatból látható, hogy a termelés 1968-tól kezdve 1972-ig mintegy 12 százalékkal csökkent. 1973-ban a rekonstrukció hatására már 3 százalékkal emelkedett, de még mindig 9 százalékkal kevesebb, mint 1968-ban volt. A feldolgozóipar viszont a fejlesztés kapcsán mind több pamutfonalat igényel. A különbség fedezésére nincs más lehetőség, mint az import fokozása. Évente 8—10 ezer tonna pamutfonalat importálunk. A fonalimport népgazdaságunknak 6—8 millió dollár többletköltséget jelent. Egy kilogramm pamut ára mai áron másfél dollár, egy kilogramm pamutfonal ára 2,2—2,3 dollár. A jelenlegi piaci helyzetben az inflációs spekuláción túlmenőleg is bizonytalan a tartós piaci kapcsolatok kialakítása a pamutfonal-beszerzés területén a következő okok miatt: A világon üzemelő pamutfonó orsók száma nőtt ugyan 10—11 százalékkal az elmúlt években, de ugyanezen idő alatt Európában 10 százalékkal csökkent. A korszerű szövő- és kötőgépek csak jó minőségű fonal felhasználásával dolgoznak hatékonyan. Éppen ezért pamutfonal-igényünket import útján nem lehet bárhonnan biztosítani. Modern termelőgépeink üzemeltetésének biztonsága ilyen helyzetben nem kielégítő. Feltétlenül szükségesnék tartom az ötödik ötéves tervidőszak alatt a feszültség feloldását új, modern fonoda felépítésével. A foglalkoztatottság jelenlegi szintjén meggondolandó, hogy hol helyesebb ilyen beruházás megvalósítása, idehaza vagy külföldön kooperációban. Tisztelt Országgyűlés! A magyar textilipar történetében még nem volt olyan időszak, mint , az elmúlt három év. Modern gépek kisebb-nagyobb mértékben úgyszólván minden üzemünkben ma már megtalálhatók. Az üzemek korszerűsítése szervezetten, jó ütemben halad. A textilipari munkások érzik, hogy kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz munkakörülményeik megjavításáért. A róluk való gondoskodást becsületes helytállással viszonozzák. A könnyűipar gazdálkodásáról szóló miniszteri beszámolót elfogadom és azon munkálkodom, hogy fejlesztési programunkat minél eredményesebben befejezzük. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.29—16.51 — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. A beszámolóhoz hozzászólásra több jelentkező nincs, a vitát bezárom. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter elvtársnő kíván szólni. KESERŰ JÁNOSNÉ: Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Egynapos vita után azt hiszem valamennyien, akik a könnyűiparban dolgozunk a fonó- vagy a szövőgép mellett, vagy a miniszteri íróasztal mellett, nagyon örülünk annak, hogy ezen a plénumon ilyen sokoldalúan meg lehetett világítani a könnyűipar fejlődését és problémáit. Azt hiszem, ez a vita, az itt elhangzott elismerések és kritikák valamenynyiünknek, akik a könnyűiparban dolgozunk, újabb biztatást adnak munkánk tovább javítására. Kedves Elvtársak! Valamennyien tudjuk, ahhoz, hogy ezeket az eredményeket a könynyűipari rekonstrukcióban az elmúlt években elértük és ilyen lehetőségeket kaptunk a következő évekre, nagy segítséget nyújt pártunknak, kormányunknak az a politikája, amely megfelelő gazdasági feltételeket teremt számunkra, hogy jobban tudjuk ellátni a lakosságot és korszerűbben, gazdaságosabban exportáljunk. Ez adott alapot ahhoz, hogy ma jobb körülmények között tudunk a könnyűipar munkájáról beszélni, mint néhány évvel ezelőtt, és ez jó dolog, mert nemcsak itt az Országgyűlésben tudunk számot adni arról a munkáról, amelyet végrehajtottunk, hanem ezt a boltokban