Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2099 Âz Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2100 Ha a magyar textilipar termelésének fejlődését vizsgáljuk az elmúlt tíz évben, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1968. és 1969. évi megtorpanás, visszaesés után a fejlődés ismét gyorsult, és a termelés növekedése 1973-ban a rekonstrukció hatására már ismét 6 százalék. A termelés fejlődése mellett most nézzük meg, hogy technikailag mi jellemzi világviszonylatban a textilipar fejlődését az elmúlt 10—15 évben. Mindenekelőtt az alkalmazott gépek termelési sebessége nőtt meg. A fejlett iparral rendelkező országokban a szövött termékek részaránya csökkent, és felváltja a sokkal termelékenyebb kötő-hurkoló technológia. A termelési sebesség növekedésével együtt teljesen új technológiák jelentek meg. A pamutfonóiparban a gyűrűs fonógépet 1878-ban a párizsi kiállításon mutatták be, és a századforduló körül kezdték tömegesen használni. A gép korszerűsítése ma már elérte azt a fokot 10—14 ezer orsófordulattal, ami a termelési sebesség felső határát jelenti. E gépet napjainkban tömegesen váltja fel a kelet- és nyugat-európai országokban egyaránt a Csehszlovákiában gyártott, vagy csehszlovák licenc alapján gyártott orsó nélküli fonógép, amely 40—60 ezer turbinafordulattal többszörösére növeli a munka termelékenységét. Hasonlóképpen napjainkban kezdjük alkalmazni tömegesen a vetélő nélküli szövőgépeket, amely 3—4-szeresére emeli a szövet termelési sebességét. Ma már a fésűsgyapjúfonalak többségét automatikus egyenletességszabályzó géppel állítjuk elő. Megjelentek a kényes színezési művelet pontos ismétlését biztosító, programvezérelt festőgépek. Az említett modern gépek már lehetővé teszik, hogy a textilipari dolgozók munkáját nagyon megkönnyítő, automatizált üzemeket hozzunk létre. Az iparilag fejlett és gazdag országokban már üzemel egy-egy ilyen teljesen automatizált üzem. A textilipari rekonstrukció keretében ma már a hazai textilipar is rendelkezik egészen korszerű gépékkel. Például a pamutfonal 20 százalékát orsó nélküli fonógépekkel gyártják. A korszerű textilipari gépek azonban nagyon drágák. Egy régi típusú gyűrűsfonógép ára 800 ezer forint. Egy orsó nélküli fonógép ára 1,9 millió forint. Egy régi típusú orsózógép ára 340 ezer forint. Egy automata orsózógép ára 5,7 millió forint. A felsorolt és kiragadott árakból látható, hogy a korszerű textilipari gépek nagy értékű gépek, kezelésükhöz, karbantartásukhoz nagyon jól képzett munkásokra és művezetőkre van szükség. Egy feloldásra váró ellentmondás viszont, hogy a rekonstrukciós program kialakítása során 3 százalékos létszámnövekedéssel számoltunk. Ezzel szemben 4,4 százalékkal csökkent a létszám. A kiemelt bérintézkedések után 1973-ban a létszám valamit javult. De 1974-ben úgy tűnik, hogy egyes iparágakban ismét a létszámhelyzet romló tendenciát mutat. És ez a jelenség nemcsak Budapesten tapasztalható, hanem a vidéki városokba települt textilipari üzemekben is hasonló a helyzet. Már két évvel ezelőtt a nagyobb vidéki városokban 3—4 százalékkal csökkent a munkások létszáma. A nagyfokú fluktuáció miatt ezzel egyidejűleg sok szakképzett munkást elvesztettünk. A mai helyzetet jellemzi, hogy a len-, kender- és gyapjúiparban a munkáslétszám 38 százaléka, a pamutiparban a munkáslétszám 37 százaléka hagyta el az üzemeket egy év alatt. Ilyen nagymértékű munkaerőmozgás mellett felmerül a kérdés: a nagy értékű gépek kezeléséhez a gyorsan váltó textilmunkások képzése hogyan oldható meg? Mit kell tennünk a meglevő munkakultúránk megőrzéséhez és továbbfejlesztésére olyan körülmények között, amikor az elkövetkezendő esztendőkben a termelés növelése, a munkáslétszám csökkenése fogja alapvetően meghatározni helyzetünket iparágon belül. Kézenfekvő lenne a még korszerűbb technika alkalmazása, de ez nagyon drága. A gyárak önerőből, hitelből még egy optimálisan magas nyereség esetén sem tudják megvalósítani. A költségvetés pedig csak azt tudja elosztani, amit megtermeltünk. Hogy mit jelent egy munkahely korszerű technikával, automatizálással való kiváltása, arra több felmérés készült. A pamutfonóiparban például 1—1,5 millió forint beruházással lehet egy létszámot megtakarítani. Igaz, hogy ilyen nagy összegű beruházás és automatizálás mellett a jelenlegi létszámnak csak mintegy 30—40 százalékára lenne szükség. A textilipar létszámhelyzetén sokat segített az elmúlt évben végrehajtott központi bérintézkedés. Hatására munkahelyem egyik budapesti gyárában sikerült a munkaerőhiány miatti gépállásokat teljesen megszüntetni. De a bérintézkedésen túlmenően sok egyéb feladatot is végre kell hajtani a létszámhelyzet javítása érdekében. A munka- és életkörülmények javítása, a magas zajszint csökkentése sokat segíthet. Csökkenteni kell és lehetséges a három műszak következtében jelentkező fizikai megterhelést. Ennek érdekében egyik fonodánkban kísérletképpen több év óta mindenki maga választhatja meg, hogy milyen műszakbeosztásban dolgozik. A bérintézkedésen túlmenően az ilyen és ehhez hasonló szervezési intézkedések elősegítik a megfelelő szakmai kultúra hordozására és továbbadására alkalmas törzsgárda kialakítását, de véleményem szerint még ez sem elég. A gépi korszerűsítés irányára jellemző a teljesítmény fokozása mellett az automatizálás. A szakszerű gépkezelés egyre kevesebb fizikai erőfeszítést, ugyanakkor magasabb szellemi munkát igényel. Ezzel párhuzamosan új, eddig ismeretlen technológiák kerülnek alkalmazásra. Az orsó nélküli fonás, hasított fólia szalaggyártás, fonvacérnázás, hamis sodratú fonalgyártás, stb., mindmind magasabb szintű szakmai munkát igényel. A vezetők szervezett továbbképzése ma már megoldott. Véleményem szerint a szakmunkásokat is a vezetőkhöz hasonlóan, még ha létszámhiány is van, bizonyos időközönként mentesíteni kell a munka alól és megfelelő programozott gyakorlati és elméleti oktatást kell részükre tartani. 91 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ