Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2097 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2098 ségben, vagy kisvárosban mindezt végre akarjuk hajtani, annak a gyáron kívüli egyéb feltételeit is szükséges kialakítani. Ezzel kell, hogy szink­ronban legyen a gyermekintézményi ellátás, a kereskedelem, a közlekedés, sőt bizonyos érte­lemben még a közigazgatás is. A vállalatokkal összefogva a helyi tanácsok, az egészségügy, a művelődésügyi ágazat irányí­tói sokat tesznek a bölcsődei, óvodai, iskolatan­termi és napközi otthoni férőhelyek növelése ér­dekében. Bizonyos előrelépés van a kereskedel­mi hálózat korszerűsítése, a lakossági igények­hez való igazodása terén is. Azonban az új mun­kaerőknek a bevonását, a termelőberendezések fokozott kihasználását még alapvetően az e té­ren fennálló hiányok akadályozzák. Gondjaink megoldásában sokat fog segíteni, ha az iparfej­lesztésre kijelölt területeken ezeknek a problé­máknak a megoldásához a minisztérium is hoz­zájárul. Az új ipartelepítésnél a meglevő ipar­telepek fejlesztési, termelésbővítési elhatározá­sainál szükséges, Hogy mindezek a kérdések a kapcsolódó szervekkel az eddiginél jobban össze legyenek hangolva. Az iparfejlesztések anyagi fedezetének biz­tosítása legyen összhangban az infrastrukturá­lis igények kielégíthetőségének anyagi fedezésé­vel. Ennek az igénynek az igazolására a munka­helyemen, a megye legnagyobb könnyűipari üze­mében, a Martfűi Tisza Cipőgyárban meglevő gondok közül kettőt szeretnék ismertetni, egy­ben azok megoldásához a Könnyűipari Miniszté­rium vezetőinek segítségét is kérni. Vállalatunk munkáslétszáma 1969-től foko­zatosan csökkent, és három év alatt a csökkenés meghaladta a 600 főt, ugyanakkor a fluktuáció évenként 25—30 százalékos volt. Ilyen körül­mények között a negyedik ötéves terv egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy olyan intézke­déseket tegyen a vállalat, amivel a munkaerő­csökkenést meg tudja állítani. A munkaerőhely­zetünk stabilitására, és a fluktuáció csökkenésé­re vonatkozó intézkedések hatására jelentősen javítottuk dolgozóink munkakörülményeit, a szállítás, az anyagmozgatás túlnyomó részét gé­pesítettük, bővítettük szociális létesítményein­ket. 1970-ben a szociális ellátás lényegében a munkások egyötödének volt kielégítő. Ezért a negyedik ötéves tervben a megfelelő szociális ellátás biztosítását teljes egészében nem tűzhettük ki célul. Jelentős gond egy közel 35— 40 millió forintos beruházást igénylő, mintegy 1500 fős, 90 százalékban női dolgozókat érintő szociális létesítmény építése. Számításaink alapján ilyen összegű szociális beruházást saját erőből az ötödik ötéves tervben sem tudunk megvalósítani. Másik ilyen gon­dunk: a lakásprobléma megoldásának érdekében vállalatunk 1970-ben közel 250 lakás felépítését vette tervbe. Kivitelező hiánya miatt a munkás­lakás-építéseket 1973-ban kezdhettük csak el, és várhatóan 1976-ra épülnek fel. A lakásépítés­hez vállalatunk minden dolgozónak a lakásár 20 százalékát adja támogatásként, melynek ösz­szege közel 11,5 millió forint, ugyanakkor az ál­lam a fizikai dolgozóknak nyújtott kedvezmény­nyel, valamint a szociálpolitikai kedvezmény kö­zel 30 millió forinttal támogatja a lakások épí­tését. A lakásépítéseket ütemre bontottuk, mely­nek alapján az első ütemben 94 lakásra kötöt­tünk szerződést, a második ütem szerződéskötése most van folyamatban. A kivitelező vállalat azonban közölte, hogy anyagár-emelkedések miatt lakásonként közel 20 százalékkal kívánja drágábban építeni a la­kásokat, ami nagyon érzékenyen érint bennün­ket, mivel a lakások távfűtés, illetve gázellátás nélkül épülnek. összességében elmondhatjuk, hogy a negye­dik ötéves tervidőszak eltelt három évében me­gyénk könnyűipara az elvárásoknak megfelelően igen kedvezően fejlődött. Termékszerkezete az igények kielégítését szolgálta. Rekonstrukciós fejlesztéseink a tervezett ütem szerint megvaló­sultak, és alapját képezik a jövő fejlődésének. Szeretném megköszönni a minisztérium Ve­zetőinek, dolgozóinak, hogy a megye eredmé­nyeinek eléréséhez segítséget nyújtottak. Kérjük a miniszter elvtársnőt, hogy az álta­lam vázolt megyei könnyűipari fejlesztési célki­tűzéseket a minisztérium az ötödik ötéves terv koncepcióinak összeállításánál vegye figyelem­be. Az írásos és szóbeli tájékoztatót nagyon tár­gyilagosnak, gondos munkának tartom, azt el­fogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Hallgassák meg Horváth István képviselőtársunkat. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló foglalkozott a textilru­házati ipar átfogó rekonstrukciós programjával, és megállapította, hogy a körülbelül két ötéves tervidőszakra szóló program időarányos részét a textiliparban dolgozó munkások és vezetők si­keresen végrehajtották az elmúlt években. Hozzászólásomban először a köszönet hang­ján kívánok szólni arról a nagy műszaki hala­dásról, amelyet a fejlesztési program tesz lehe­tővé számunkra. Még négy-Öt évvel ezelőtt a textiliparban dolgozó szakemberek aggódva figyelték műszaki elmaradottságunkat a világ textiliparához ké­pest. Ma világosan látjuk, hogy hat-nyolc éven belül a mai korszerű technikához felzárkózunk. A gyakorlati végrehajtásban azonban újabb el­lentmondásokkal találkozunk. Ezekről az ellent­mondásokról szeretnék egynéhány gondolatot elmondani, hozzátéve azonban azt, hogy ha kor­mányunk nem indítja okos előrelátással, időben a textilipar gyorsított ütemű fejlesztését, mai gondjaink sokkal nagyobbak lennének. Az ülésszak előtt rendelkezésünkre bocsátott tájékoztató anyagból olvashattuk, hogy a ma­gyar textilipar az elmúlt években évi átlagban három százalékkal növelte termelését. A fejlődés elmaradt a világátlagtól, amely 4 százalék; a KGST-országok átlagától, amely 5 százalék; meghaladta viszont a fejlett nyugat­európai országok és az Európai Gazdasági Kö­zösség textiliparának fejlődését, amelyekben a termelés vagy stagnált, vagy évente fél százalék­kal emelkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom