Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2089 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2090 megfelelő számban van fiatal női munkaerő, to­vábbképzésük azonban csak új intézet és kollé­gium, felszerelt műhelyek létrehozásával lehet­séges. Ügy vélem, minisztériumi és vállalati ösz­szefogással a szakmunkásképzés feltételei meg­teremthetők. A beszámolóból is tudjuk, hogy a könnyű­ipar ágazatainak fejlődése a felsőfokú szakem­berképzésben is nagyobb előrelépést kíván. A tervezett elképzeléseken túl megfontolás tárgyát képezi, hogy nem kellene-e még nagyobb arány­ban lehetővé tenni a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban felsőfokú szakemberek kép­zését. Tisztelt Országgyűlés! Bízhatunk abban, hogy a negyedik ötéves terv céljait äz elvárások­nak megfelelően teljesítjük. Ehhez hozzájárul a pártunk XI. kongresszusának tiszteletére megin­dult szocialista munkaverseny, amelyben széles­körűen vesznek részt megyénk üzemei is. Vá­lasztókerületemben munkatársaimmal igyek­szünk úgy dolgozni, hogy terveink valóra válja­nak. A beszámolót elfogadom, őszintén kívánom, hogy a könnyűipar ezeknek az elképzeléseknek alapján fejlődjék, és akkor még nagyobb elis­merésre tarthat számot hazánkban és nemzetkö­zi tekintetben egyaránt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Fülöp János képviselőtársunk. FÜLÖP JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Fel­szólalásomban a könnyűipar rekonstrukciója­ként Szabolcs-Szatmár megye könnyűiparának fejlődésével, eddig elért eredményeivel, gond­jainkkal és további lehetőségeinkkel szeretnék foglalkozni. öröm számunkra, hogy a rekonstrukció ha­tásaként létrejött dinamikus fejlődés lényege­sen bővítette a munkalehetőségeket, különösen a nagyobb számban jelentkező női munkaerő számára. A családok számára pedig nagyobb jö­vedelemforrást, az életszínvonal gyorsabb emel­kedését jelenti. A kedvező változások a megye lakosságának életkörülményeiben főleg akkor következtek be, amikor a párt és a kormány területi elmara­dottságot felszámoló határozatának megvalósítá­sára sor került. Ez megnyilvánult fejlesztési ala­pok juttatásában, kedvezményes hitelek nyújtá­sában, a minisztériumok és főhatóságok hatéko­nyabb intézkedéseiben egyaránt. Az ország ipa­rilag fejlett területein kifogyóban levő munka­erőforrás a minisztériumok és a nagyvállalatok vezetőinek figyelmét megyénkre irányította. En­nek következtében több olyan üzem létrehozásá­ra, letelepítésére került sor, amelynek eredmé­nyeként már 1970 végén megyénkben könnyű­ipari ágazatban a foglalkoztatottak száma meg­közelítette a 10 000 főt, a termelési érték pedig meghaladta a másfél milliárd forintot. A jóváhagyott könnyűipari rekonstrukció a negyedik ötéves tervben már számolt Szabolcs­Szatmár megye fejlesztésével, mert előirányozta néhány jelentősebb üzem létrehozását, illetőleg, letelepítését, valamint több helyi gazdasági egy­ség bővítését és korszerűsítését. Szabolcs-Szat­már megye a kormány által a negyedik ötéves terv időszakában biztosított iparfejlesztési, ipar­kitelepítési alapból a könnyűipar fejlesztését, a rekonstrukció megvalósítását mintegy 220 mil­lió forinttal segítette. Ezen túlmenően más, köz­vetett formában is lehetőséget nyújtott megyénk ipara, benne a könnyűipar fejlesztéséhez. A terv időszakára meghatározott céljaink a könnyű­iparban megvalósulnak, a Mátészalkai Kötött­árugyár kivételével. Ugyanakkor néhány olyan kisebb üzem létrehozása van folyamatban, ami az előirányzatban nem szerepelt. Kedvező tapasztalatként kell megemlítenem, hogy a különböző üzemek építésének határidő előtt, vagy határidőre történő megvalósítása ér­dekében sikerült a beruházók és a kivitelezők munkáját összhangba hozni azzal, hogy szocia­lista szerződésekkel biztosították a kivitelezést. A megépített üzemekben viszonylag korsze­rű technikát és technológiát alkalmaznak. A gyorsabban fejlődő műszaki színvonal nagyobb lehetőséget ad a gazdaságosabb termékszerke­zet kialakítására, a termelés hatékonyságának javítására, de a korszerű technika nagyobb szám­mal igényli a jól képzett szakmunkásokat, kö­zép- és felsőszintű vezetőket is. Bár néhány üzemben a szakmunkások, a közép- és felső ve­zetők megfelelő arányban állnak rendelkezésre, az üzemek többségéről azonban ez még nem mondható el. Megyénk vezető szervei, élve a központi lehetőségekkel, eddig is sokat tettek az oktatási hálózat fejlesztéséért, de a szakmun­kásigények kielégítéséhez további intézkedések­re van szükség. A már termelő üzemekben ép­pen megfelelő képzettségűek hiányában sok még a feltáratlan tartalék. Több figyelmet kell fordítani a tartalékok feltárására, a hatékonyság növelésére, a mun­ka- és üzemszervezés korszerű módszereinek al­kalmazására. Szükség van szakmunkásképző in­tézetekre, a szakközépiskolák továbbfejlesztésé­re, kollégiumok, tantermek építésére ahhoz, hogy a meglevő, valamint a jövőben létesítendő üze­mek szükségleteit jobban ki tudjuk elégíteni. A megyében levő nagyszámú fiatalság meg­felelő szakmunkássá képzésével még más me­gyék igényeinek kielégítésére is volna lehetőség. Iparunk össztevékenységében jelenleg a ne­gyedik ötéves terv teljesítése a legfontosabb fel­adat. Az első három év tapasztalatai megyénk­ben biztatóak. A megyei pártértekezlet határo­zata a negyedik ötéves terv időszakára az ipari termelés évi 12—14 százalékos növekedését irá­nyozta elő. Az eltelt három év adatai alapján a cél reális. Mert 1973-Jban 14 százalékkal ter­melt többet a megye szocialista ipara, ezen be­lül a könnyűipar növekedésének üteme a megyei átlagot meghaladta: 80 százalékkal termelt töb­bet, mint 1970-ben. A könnyűipari ágazaton be­lül gyorsabban fejlődött a ruházati ipar, a cipő­ipar, valamint a papír- és a faipar. A IV. ötéves terv teljesítése során évről évre javult az ipar­ban a munka termelékenysége. 1973-ban már a többlettermelés közel 42 százaléka származik a termelékenység növekedésébői, ami a könnyű­ipari ágazatban még ennél is magasabb szintet ért el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom