Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2087 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2088 dokkal küzdöttünk. E fontos politikai feladatot a megyei párt- és tanácsi vezetés a Könnyűipari Minisztériummal együttesen megoldotta. A minisztérium segítése, az iparfejlesztési alap biztosítása és vállalataink saját erőből történő fejlesztése eredményeként az elmúlt három évben nőtt a foglalkoztatás és előrelépés történt a rekonstrukcióban. A tárca erőfeszítéseit, amelyeket megyénk fejlődése érdekében tett és tesz, megköszönöm. Jelenleg megyénk szocialista iparában a könnyűipar jelentős helyet foglal el. A foglalkoztatottak 30 százaléka, mely 17 200 fő, a könynyűiparban dolgozik. Ez az arányszám a női foglalkoztatottaknál a 45 százalékot is eléri. A megye összkönnyűipari termelése mintegy 3 milliárd forint, melynek 60 százalékát a minisztériumi ipar adja. Választókerületemben, vagyis Hajdúböszörményben a könnyűiparban 2760 fő dolgozik, ez az ipari foglalkoztatottak 53 százaléka. A nagyvállalatokhoz tartozó gyáregységekben 760 fő négy egységben, a tanácsi iparban és a szövetkezetekben 2000 fő dolgozik a szolgáltató tevékenységgel együttesen. Megyénk könnyűiparának termelése 1973-ban az országos átlagnak megfelelően, dinamikusan fejlődött. A termelés megfelelő arányú növekedéséhez hozzájárult a rekonstrukció eddigi eredménye és az új üzemek stabilizálódása. Az említetteken túl a termelékenység nagyarányú növekedéséhez hozzájárult pártunk Központi Bizottságának 1972. novemberi határozata alapján végrehajtott központi bérintézkedés, mellyel az iparágban dolgozó munkások bére megyénkben 12,6 százalékkal emelkedett a saját bérfejlesztéssel együttesen. Ez kedvező hatással volt üzemeink munkaerő helyzetére, a munkások hangulatára, több üzemünkben csökkent a fluktuáció. A dolgozó nők becsülettel helytállnak a munkában, nagy arányban részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, a termelési munkaversenyben. A munkásnők tudják, hogy e határozat a párt munkásosztály iránti megbecsülését jelenti. Ügy érzem, szót kell ejtenem arról, csatlakozva a miniszter elvtársnő beszámolójához, hogy a bérszínvonal a könnyűipar üzemeiben még ma sem kielégítő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ebben az ágazatban az átlagos műszakszám a legmagasabb, jó a gépi kihasználtság aránya és nagyobbrészt női munkaerőt foglalkoztat. Választókerületem üzemeiben ez abból is adódik, hogy a kis- és középüzemek, a gyáregységek többsége egészen alacsony bérszintről indult és jelenleg is elmarad az országos átlagtól. E tényező a megtett nagy jelentőségű intézkedés ellenére is gondot okoz üzemeinkben. Valószínűleg ez más területen is gondot jelent. Ez is oka annak, hogy az iparág a munkaerőt a kívánt mértékben nem tudja biztosítani. Nagyon egyetértek a minisztérium törekvésével, hogy differenciáltan további bérrendezésre van szükség a termelés növekedésével arányban. A nagyvállalatok, a gyáregységek, a munkabér kialakításakor törekedjenek arra, hogy a bérszínvonal megközelítse a helyi jövedelemarányokat és ezzel az üzem vonzóvá válik azon foglalkoztatottak számára, akik eddig nem dolgoztak. A könnyűipar ötödik ötéves terv-célkitűzése még magasabb szintű feladatok megoldására, sokoldalú felkészülésre készteti az üzemeket. A termelés hatékonyságának növelése, a korszerű termék előállítása megkívánja, hogy biztosítva legyen a műszaki fejlesztés és jobb eredményt érjünk el a munka- és üzemszervezés tekintetében. Helyes az a törekvés, hogy a Könnyűipari Minisztérium nagy gondot fordít a rekonstrukciók időarányos megvalósulására és befejezésére. A Könnyűipari Szemlében örömmel olvastam, és a beszámolóból is hallottuk, hogy a kisés középüzemek fejlesztését a nagyiparral egyenlően, vagyis arányosan vette számításba a minisztérium. A középüzemek törekednek a gazdaságos termelésre, az igény kielégítésére. Megyénkben egy részük a tervidőszak alatt saját erőből fejlődött, azonban a következő évekre forrásaik kimerítettek és műszaki felszereltségüket nem tudják központi támogatás nélkül megfelelő szinten növelni. A fejlesztés — úgy vélem — elősegíti, hogy a középüzemek termékeiket korszerűbben, a lakosság igényeinek és a népgazdaság elvárásának megfelelően állítsák elő. Mivel a könnyűiparon belül a kis- és középüzemek jelentős arányban vannak, ezért a differenciált központi alapból történő továbbfejlesztésük elősegíti az ágazat tervezett feladatának megvalósítását. Javaslom és szükségesnek tartom, hogy a vidéki gyáregységek működését gazdaságosság szempontjából a nagyvállalatok vizsgálják felül. Ahol szükséges, területi és technikai összevonással, felszereltségük javításával biztosítsák eredményesebb és gazdaságosabb működésüket. Ezzel együtt alakítsák ki és tegyék lehetővé a gyáregységek önállóságát, természetesen ott, ahol ez még nem kielégítő. A beszámolóból és tapasztalataink alapján tudjuk, hogy az iparág több mint 70 százalékban nőket foglalkoztat és helyenként a 80—90 százalékot is eléri ez az arányszám. így közvetlenül vetődik fel, amit már több képviselőtársam elmondott, az üzemi bölcsődei és óvodai férőhelyek létrehozása, és ez tényezőként hat a munkaerő biztosítására is. Mint tudjuk, várhatóan Budapesten a munkaerő tovább csökken a könnyűipar szakágazataiban és ezt a hiányt egyrészt a vidéki üzemekben kell pótolni. Ez a folyamat a nagyvállalatok felé felveti, hogy a járulékos beruházásokról is gondoskodjanak a gyáregységek létesítésével. Választókerületemben például jogos igényként vetődik fel, hogy a rövidáru egyesülés koncentrált anyagi erő összevonásával, üzemi társulással bölcsődét és óvodát hozzon létre. így hosszabb távon is stabilizálódnak üzemeink, ennek révén is érzik a dolgozók az üzemhez kötődésüket, a törzsgárda megbecsülését. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Megyei képviselőcsoport-ülésünk a könnyűipar eddigi fejlődését eredményesnek értékelte. Megyénk dinamikus fejlődéséhez hozzájárult a kormány ipartelepítési politikájának végrehajtása. Jelenlegi gondjaink közé tartozik még, hogy megyénkben a szakmunkásképzés objektív feltételei nincsenek biztosítva. Hajdú-Bihar megyében