Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2079 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2080 tók célját szolgáló egyedi termékekkel találkozhatunk, hanem sorozatban gyártott, jó minőségű divatos és megvásárolható cikkekkel. Kerületünk egyik üzeme, a Pamutnyomóipari Vállalat kispesti textilgyára a 200 milliós nagyságrendű rekonstrukció keretében sok új, nagy teljesítményű, modern gépeket állított be. Ezekkel lehetőség nyílik nemes kikészítésű technológia alkalmazására és széles áru gyártására. Az üzletekben pedig kapható a népruházati termékeknek számítható flanel, melyet az NDK-ból behozott új bolyhozógépekkel állítanak elő és a rekonstrukció eredményeként ma már napi 35—40 ezer métert gyártunk. Kerületünk másik üzeme a Lőrinci Szalag- és Csipkegyár is. Itt közel 10 millió forintos beruházással olyan gépeket állítottak üzembe, amelyekkel egy év alatt másfél millió négyzetméter szintetikus függönyt lehetett gyártani. Ez a mennyiség körülbelül 25 százaléka a hazai termelésnek. Termékeink korszerűek, ízlésesek, és valóban díszei az új lakásoknak. Szintén XVIII. kerületi vállalat a Lőrinci Vattagyár is. Űj termékeként többek között a műszőrme bélésanyagot gyártja, amely 8 millió forintos rekonstrukció eredményeként jelent meg az üzletekben. A mi vállalatunk, a Pamutfonóipari Vállalat pamutfonalat állít elő, amely a textilipar alapanyaga, így a rekonstrukció eredményeit a textiltermékekhez szükséges fonalakban látom nap, mint nap. A vállalat 324 millió forintos rekonstrukciójából üzemünkben, a lőrinci gyárban 170 millió jutott. Ennek köszönhető, hogy kiselejtezhettük a régi korszerűtlen gépeket. Vannak a gyárban olyan üzemrészek, melyek teljesen megfiatalodtak. A kártoló üzemre nyugdíjas dolgozóink rá sem ismernek. A termelés ma már korszerű, termelékeny lengyel gépekkel folyik. Az egész munkatermet parkettázták és minden igényt kielégítő fénycsővilágítást szereltek fel. A legbüszkébbek azonban az új automata lánccsévélő üzemrészre vagyunk, ezzel elértük a világszínvonalat, és úgy szoktuk mondani, hogy ezek a gépek mindent tudnak. Az üzemrészben komputer méri valamennyi gép termelését, hatékonyságát, jelzi és rögzíti az előforduló hibákat. Mindezeket azért mondtam el, hogy a dolgozók oldaláról is rámutassak a textilipari rekonstrukció kedvező hatására. Tisztelt Országgyűlés! A rekonstrukciónak a munkaerővel való öszszefüggéséről is néhány szót kell mondanom. A textiliparban dolgozók, amint a miniszter aszszonytól is hallottuk, csaknem 80 százaléka nő, aki háromműszakos munkarendben dolgozik. A kerület textipiari üzemeiben az elmúlt években nagy versenyfutás volt a rekonstrukció megvalósítása és az állandóan csökkenő létszám között. Minden igyekezetünk az volt, hogy az új, korszerű és termelékeny gépek minél előbb üzemeljenek, hogy meg tudjuk előzni a létszám következtében jelentkező nagyobb termeléskiesést. Már azt is nagy sikernek tekintjük, hogy az elmúlt évben csak 270 fővel lett kisebb a vállalati munkáslétszám, a korábbi évek 400—500 fős évi csökkenésével szemben. A kerület textilüzemeiben, ahol a munkáslétszám az elmúlt években ugyancsak 20—25 százalékkal csökkent, ez rendkívüli feladatokat jelentett valamennyi vállalat számára. A létszámhiányt részben ellensúlyozta az a körülmény, hogy a rekonstrukció által a kerület valamennyi üzemében jelentősen nőtt a termelékenység. Elmondhatom, hogy az 1970. évhez viszonyítva saját vállalatunkban közel 26 százalékos termelékenységnövekedést értünk el. Ez azt jelenti, hogy a negyedik ötéves tervünkben kitűzött 15 százalékos célt túlteljesítettük, miközben 24 százalékos a létszámcsökkenés. Feltétlenül szólnom kell a létszámcsökkenés egyik pozitív vonásáról. A textiliparban dolgozó nők nagy örömmel fogadták a népesedési politika keretében kiadott kormányintézkedéseket. Biztosan állíthatom, hogy ezen intézkedések rendkívül kedvező fogadtatásra találtak. Csupán egyetlen számadat: a kerület textilüzemeiben a kismamák létszáma elérte a dolgozó létszám 15—20 százalékát. Az így jelentkező létszámhiány persze szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a vállalatokat. Ahogy csökken a létszám, úgy növekszik az üzemben a dolgozók munkája, hiszen ők vállalják a többletgépek kiszolgálását, felelnek a minőségért, és foglalkoznak az üzembe került új dolgozókkal. Éppen ezért örülünk annak, ha egy-egy régi dolgozó szülési szabadságról visszajön, hiszen minden egyes viszatérő szakmunkás enyhíti munkaerőellátási gondunkat. Ezzel együtt azonban jelentkezik más gond is. Az a probléma, hogy a meglevő szociális létesítmények befogadóképessége korlátozott. így a bölcsődébe, óvodába újabb felvételre jelentkező gyermekek elhelyezésére nincs lehetőségünk. Egyetértek a miniszter elvtársnő írásban szétküldött összefoglalójában tett javaslatával. Eszerint a szükséges munkaerő megszerzésének és stabilizálásának lényeges feltétele, hogy a végzett munkának megfelelően következetesen javítsuk a kereseti arányokat, a munkahelyi körülményeket, hogy az üzemeken belüli jobb szociális ellátással még nagyobb mértékben járuljunk hozzá nődolgozóink munkájának megkönynyítéséhez. Ennek azonban akadálya van. Jelenleg az a helyzet, hogy a textilipari vállalatoknál az elért eredményekből képzett részesedési alap annyira kevés, hogy csupán a szociális létesítmények fenntartásához elegendő, és nem teszi lehetővé azok fejlesztését, bővítését. Pedig szívesen építenénk a fiatal vidéki dolgozók részére leányszállásokat, és bölcsődei, óvodai férőhelyeket a visszatérő kismamák gyermekei számára. Minderre azonban jelenleg nincs lehetőségünk. Egyenlőtlen a teherviselés a különböző iparágak között. A zömmel férfiakat foglalkoztató iparágakhoz képest a textiliparág nődolgozóira nagyobb teher hárul éppen a háromműszakos munkarend következtében, valamint azon bérezési probléma miatt, hogy a textilipari dolgozók átlag-bérszínvonala az ipari átlagosnak 85 százalékát éri el. A munkások megbecsülése és megtartása nem kis mértékben függ a munkahelyi és szociális körülményektől, illetve azok szüntelen javításától. Vizsgálni kell tehát a textiliparban a szociális ellátás fejlesztési lehetőségeit, és társadalmi szinten kell biztosítani a továbbfejlő-