Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2063 Az Országgyűlés 28. ülése, bár egyes gyermekruhákból, például farmer és kordbársony nadrágból, amelyet jelenleg csak a szövetkezeti ipar készít, még mindig kevés a piacra kerülő mennyiség. Meg kell itt említeni, hogy a gazdálkodó szervek érdekei, amelyek a gazdaságtalan termelés megszüntetését illetően egybeesnek az általános gazdasági célokkal, némely területen ellentétesek a társadalmi elvárásokkal. Az alacsony árfekvésű termékek választékának növelése többnyire csak a gazdaságosság terhére történhet. Ami az árakat illeti, megállapítható, hogy a gazdálkodó szervek általában árstabilitásra törekedtek. A könnyűiparban átlagosan 1,3 százalékkal, ezen belül az ipari szövetkezeteknél 0,8 százalékkal voltak magasabbak az 1973. évi termelői árak az előző évinél. Közmegelégedésre szolgált a szintetikus anyagokból készült termékek árcsökkentésére vonatkozó általános intézkedés, amelynek lehetőségét a rekonstrukció teremtette meg. A bútoriparban a legfontosabb feladat a minőségi színvonal további emelése és a jelenleginél szélesebb skálájú választék kialakítása. A művészi kivitelű és magas színvonalú szakmunkát igénylő különböző stílusirányzatnak megfelelő bútorok fokozott előállítása a kis- és középüzemek fejlesztésével valósul meg. A ruházati iparban már folyamatban van az eddiginél divatosabb, könnyebben kezelhető termékek kialakítására vonatkozó technológiai eljárások kidolgozása. A gyártmányfejlesztéshez megfelelő technikai bázist már megteremtették. Az azonban, hogy ezeket a lehetőségeket jól kihasználjuk, már nemcsak a gyártmányfejlesztőkön múlik, az üzem- és munkaszervezés területén még sok a tennivaló, s úgyszólván nincs olyan dolgozó, aki saját területén ebben nem vehetne részt. Az üzem- és munkaszervezés időszerűségét az adja, hogy napjaink fejlett technikájával a munka szervezettsége nincs mindig összhangban. Legélesebb az ellentét a rekonstrukciók esetében. Nem ritkán előforduló jelenség, hogy a tervezett kapacitások határidőre történő belépését a szervezettség hiánya akadályozza. Nem elég az új technikát megvásárolni, fogadására fel is kell készülni. Ahol a vezetés részéről az előkészítés megfelelően történt, ott az eredmények már realizálódnak. A dolgozókat nem gátolja az újtól való idegenkedés érzése, hanem a korszerűbb munkahely, a könnyebb munkavégzés, a jobb kereseti lehetőség, a korábbiaknál ésszerűbb, körültekintőbb munka serkenti, emellett kedvező változást eredményez a munkaerő-vándorlás csökkenése terén is. Az elmondottak megvalósítását gyorsítja a párt XI. kongresszusára tett felajánlások sokasága, amelyek nemcsak termelési vonatkozásúak, hanem szociálpolitikai célokat is szolgálnak, mint például a gyermekintézmények fejlesztésének segítése, amely a sok nődolgozót foglalkoztató könnyűipari üzemek munkaerő-gondjának megoldásában alapvető fontosságú. Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb gondot a következő időszakban is abban látom és ez a Pest megyei képviselőcsoport ülésén megje2974. június 28-án, pénteken 2064 lent több könnyűipari vállalatvezető aggályaként is elhangzott, hogy a forgóeszközökben jelentkező szegénység sok esetben gátolja munkánk hatékonyságát. Ha sikerül megvalósítani azt a törekvést, hogy a szezonjellegű árucikkek időben a boltokba kerülhessenek, és a kereskedelem időben át tudja venni, sőt még ki is tudja fizetni azokat, akkor a könnyűipari miniszteri beszámolót még nagyobb örömmel fogadja majd országunk népe. A miniszter elvtársnő beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Fegyveres István képviselőtársunk. FEGYVERES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Illesse e helyről is köszönet kormányunkat, amiért a nyomdaipar helyzetével ilyen szinten foglalkozik. Kifejeződik ebben az iparág dolgozóinak megbecsülése, másrészt pedig az, hogy nyomdaiparunk fejlesztése fontos közügyünk. Ez az iparágunk kiemelkedő feladatot végez a párt eszméinek, határozatainak széles körű tolmácsolásában, megvalósításában, kultúrpolitikai céljaink végrehajtásában. Azért, hogy mindezt folyamatosan és kellő színvonalon végezhesse, a IV. ötéves tervben elkezdődött a nyomdaipar rekonstrukciója, amelynek a lényege a korszerű technikai bázis megteremtése az iparágban. Pozitív fejlődés indult meg e tekintetben az ország számos nyomdájában. Viszont tény az is, hogy ez a fejlődés új gondokat is szült, és felszínre hozott. Problémát jelent, hogy a fejlesztések, rekonstrukciók nem elég összehangoltak. A gépi fejlesztések javarészben nem a legkorszerűbb technikai színvonalon valósulnak meg. Nem követik eléggé azt a fejlődést, amelyet ma a nyomdaipár műszaki színvonala világviszonylatban elér, produkál, amely a nyomtatásban az elmúlt évtizedben ugrásszerű eredményeket hozott. A nyomdászok, nyomdaipari dolgozók munkakörülményeinek javulása sem kielégítő, s úgy tűnik, a IV. ötéves tervben nem is tudjuk eléggé megnyugtatóan megoldani. Helyenként épültek ugyan új nyomdák, általában azonban nem csökkent az üzemek zsúfoltsága. A régi üzemek teljes, azaz megfelelő bővítésére, átépítésére kevés a lehetőség, mivel ezek nagy része például Budapest belterületén, lakóházakban működik. Köztudott, hogy a nyomdaipar kellő műszaki, technikai rekonstrukciója megfelelő képzettségű szakembereket is követel. Nyomdáink egy részében vannak még munkaerő-gondok. Többnyire azonban nem ezek a leglényegesebbek. Inkább az, hogy a jól kvalifikált rekonstrukcióhoz, a jövő követelményeihez megfelelő szakmunkás, szakember nem elegendő. Nem megoldott a nyomdaipar megfelelő szintű szakmunkásképzése és szakmunkás továbbképzése sem. Az új nyomdaipari tanulóbázis, munkásképző intézet felépítése Budapesten évek óta húzódik. Szükség lenne vidéki szakmunkásintézetek létrehozására is. Tudomásom szerint e tekintetben az volt az eredeti elképzelés, hogy a negyedik ötéves terv végére ezek az intézetek létrejönnek. Most vi-