Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2061 Az Országgyűlés 28. ülése, ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. A következő felszólaló Bata János képviselőtársunk. BATA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A tervtörvényben megfogalmazott könnyűipari rekonstrukciós program napjainkban már nem kizárólagosan beruházási fogalom, fejlesztési célkitűzés. Megvalósításának eredményei többet jelentenek a statisztikában regisztrált adatoknál, a szebb, korszerűbb áruk mindenki számára elérhetően sorakoznak az üzletek polcain. A bútorok hiánycikk jellege megszűnőben van, a bútoripar fejlődését jól reprezentálja a nemrégen megnyílt Domus áruház. Hogy a termelés a könnyűiparban gyorsabban nőtt — 12 százalékkal — mint a szocialista ipar egészében, ahol hét százalék volt, az már önmagában is mutatja a rekonstrukció hatását, Azt azonban, amit a miniszter asszony mértéktartóan úgy jellemzett, hogy a termelés jobban igazodott a kereslethez, a lakosság a saját vásárlási tapasztalatain mérheti le leginkább. Kifejeződött ez például abban is, hogy a textil- és textilruházati iparban változott a felhasznált alapanyagok összetétele, nőtt a szintetikus szálfelhasználás aránya, a technológiai struktúra átalakulásával a jersey szövetek és a kötöttáruk belkereskedelmi forgalma minden más cikknél jobban jelentkezik. A rekonstrukciós program megvalósulásához nyújtott támogatásokban, juttatásokban, hitelekben a minisztériumi és a tanácsi vállalatok mellett a szövetkezeti ipar is részesült. Ennek is tulajdonítható, hogy a szövetkezeti könnyűipar termelése az ágazati 12 százalékos átlagnál is gyorsabban nőtt, 1973-ban például 15 százalékkal volt magasabb a termelés az egy évvel korábbinál. A szövetkezeti ipar különösen nagy súlyt képvisel a fogyasztási cikkek előállításában. Például a hazai fogyasztásra készült konfekcionált felsőruházati cikkek több mint négytizedét, az alsóruházati termékek egyharmadát, a bútorok 28 százalékát, a férficipők körülbelül 20 százalékát a szövetkezetek termelték. A bőrönd- és bőrdíszműáruk 65 százaléka a szövetkezetekben készül. A belföldi igények egyre nagyobb mértékű kielégítése mellett erőteljesen emelkedik a könynyűipari szövetkezetek exportértékesítése is. Az 1973. évi, körülbelül 4,5 milliárd forintos szállítás 21 százalékkal haladta meg a megelőző évi teljesítés színvonalát, de túlszárnyalta a IV. ötéves terv időszakának befejező évére tervezett előirányzatot is. A könnyűipari szövetkezetek a demokratikus piacokon általában jól ismertek a textilruházati, kötöttáru-, cipő-, bőrdíszmű- és bútoripari termékeikről. Az e téren elért jelentős fejlődést is túlszárnyalja a tőkés országokba irányuló export növekedése. Az exportértékesítés szép eredményei távolról sem jelentik az e téren meglevő lehetőségek maradéktalan érvényesítését. A textil- és cipőipari termékekhez biztosított alapanyagok és kellékek — sajnos — sok esetben nem felelnek meg a külföldi partner által támasztott követelményeknek, és ebből 1974. június 28-án, pénteken 2062 adódóan még mindig van minőségi reklamáció. Az e téren meglevő probléma megoldásához erről a helyről is kérem a miniszter elvtársnő szíves segítségét. Az ipari szövetkezetek termelésének számokkal is érzékelhető, jelentős szerepe a népgazdaság egészében és az egyes ágazatokban különösen, tudatos iparpolitika eredménye. Ez a tudatosság főleg az utóbbi néhány évben érvényesül. Korábban ugyanis a szocialista iparosítás keretében nagyipari üzemek jöttek létre még az olyan ágazatokban is, ahol a leghatékonyabb működtetésre nem a nagyüzem a legjobban megfelelő forma. Magyarország — azt hiszem — még ma is azok közé az országok közé tartozik, ahol az ipari termelés koncentráltsága a legnagyobb, és ahol még mindig nem elégséges a nagyüzem > számára is nélkülözhetetlen kis- és középüzemek kiegészítő, illetve kooperációs tevékenysége. Többek között ez a körülmény indította a kormányt is arra a közelmúltban hozott határozatára, amely az ipari szövetkezetek állami nagyipart hasznosan kiegészítő tevékenységével foglalkozott. E határozat követelményeinek érvényesülését segíti az ipari szövetkezetek mindegyikét magába foglaló tízéves fejlesztési terv, 1971-től 1980-ig, amelynek keretében lehetővé válik, hogy már 1975 végére 700 és az ötödik ötéves tervidőszak végére, 1980-ra valamennyi, tehát 1100 ipari szövetkezet rendelkezzék központi üzemházzal és a jelenleginél korszerűbb termelőberendezéssel. Ez szükséges azért, hogy viszonylag széles körű, az állami nagyipart hasznosan és gazdaságosan kiegészíteni képes, kooperációra alkalmas kis- és középüzemek hálózatává épüljön ki az ipari szövetkezetek szervezete. A korszerűsített és létrehozott új kapacitások megfelelő kihasználása a termelőnek, fogyasztónak, az egész országnak érdeke. Ennek a felismerése tükröződik abban, hogy az ipar és a kereskedelem mind kevésbé keresi egymásban a bűnbakot a hiánycikkek keletkezéséért, az eladatlan készletekért, hanem már a várható keresletről, annak szerkezetéről tárgyal. A kedvező fordulathoz a hiánycikkek csökkentésével, több új és a választékot bővítő termék előállításával az ipari szövetkezetek is hozzájárultak. E termékek értéke több százmilliós nagyságrendet képvisel. A fogyasztási cikkek köréből talán a legjelentősebb a gyermekcipő, a gyermekruha, a kötöttáru, a kismama ruhák széles választéka, a könnyen kezelhető szabad idő ruházati termékek és a kempingcikkek. A lakosság szélesebb választékú és egyre korszerűbb termékekkel való ellátása érezhetően f közüggyé vált. Mind gyakoribbak a közvéleménykutatással egybekötött árubemutatók, mint amilyen a fogyasztók tanácsának ruházati kiállítása, valamint a Divattervező Vállalat által rendezett „Korszerű gyermeköltöztetés" bemutató. A több irányú intézkedés hatására — beleértve az árpolitikát — kedvező változás tapasztalható az igényekhez igazodó termékösszetételben is. Amint azt a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának Elnöksége is megállapította, javult a csecsemő- és gyermekruházati cikkek választéka,