Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2029 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2030 a tervezőmérnök rajztáblájánál kezdődik és számtalan milliókat lehet megtakarítani a tervezőmérnök ceruzájával. Ugyanakkor, amikor új termelő munkahelyek létrehozására, racionalizálására, vagy régiek rekonstrukciójára komoly pénzeket fordítunk, a tervező mérnökök és technikusok munkaeszköze gyakorlatilag ma sem több mint 50—70 évvel ezelőtt: az alkotó fej, a rajztábla, a ceruza, a logarléc, ritkább esetekben pedig egy számoló- vagy számítógép. Feltétlenül hozzá kell segíteni a népgazdaságban tevékenykedő műszaki dolgozókat megfelelő és gazdaságilag hatékony mérnöki munkaszervezési eszközökkel való ellátásukhoz, mert az iparfejlesztés igényei egyre nagyobb feladatokat rónak a konstrukciós irodákra. Ne várjuk meg, amíg elkésünk a felkészüléssel. Most indulnak az ötödik ötéves terv előkészítő tervezési munkálatai, még időben van, hogy ezzel is törődjünk. A Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és miniszteri előterjesztést elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra több jelentkező nincs, a vitát bezárom. Faluvégi Lajos elvtárs, pénzügyminiszter kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat megvitatása során a bizottsági üléseken és itt a plénumon több mint százan fejtették ki véleményüket. Ügy gondolom, ennek a széles körű vitának alapján megerősíthetem a vitában felszólaltaknak azt az általánosan egybehangzó véleményét, hogy az 1973-as esztendő a tervek teljesítésében és a költségvetés végrehajtásában eredményes volt, nagy lépést tettünk előre a negyedik ötéves terv végrehajtásának útján. A vita nagyon sok kérdést érintett, ezért a szokásos módon a kormány a vitában elhangzottakat át fogja tekinteni, a szükséges határozatokat meghozza, a képviselő elvtársak erről értesítést kapnak. Mégis úgy gondolom, van két olyan kérdéscsoport a vitából, amelyet a zárszóban külön szeretnék néhány szóval sommázni. Az egyik: néhány olyan javaslat hangzott el az előadói beszédben, a bizottsági üléseken és itt a plénumon is, amely figyelmeztetés, előremutatás az ötödik ötéves terv előkészítő munkája irányában. Ezek közül az egyik a demográfiai helyzet. Való igaz, hogy a meghozott politikai és gazdasági, köztük pénzügyi döntések, szociális intézkedések nyomán nagyon kedvező kép bontakozik ki. 23 ezerrel többen vannak ma gyermekgondozási segélyben, mint egy évvel ezelőtt májusban és az élveszületések száma is több mint 9 százalékkal növekedett az idei első félévben az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. Az élveszületések száma és nem a születési arányszám, hogy félreértés ne legyen. Ezek nagyon kedvező jelek, de kezdeti jelek. Azt hiszem, jogos az a kívánság, hogy a demográfiai viszonyok alakulását nagyon gondosan elemezzük és következő ötéves tervünk előkészítésében ennék tapasztalatait levonjuk, a szükséges intézkedéseket megtegyük. A gyermekintézmények fejlesztésében bizonyos intézkedésekre lehet szükség. Őszintén meg kell mondanom, arról a képviselő elvtársak nem nagyon tesznek említést, hogy ennek vannak öszszefüggései a munkaerőhelyzettel is. Ezzel kapcsolatban ugyancsak tanulságokat kell majd levonnunk. Nagyon jó volna, ha ez az egész társadalom szempontjából nagyon nagy jelentőségű intézkedés sok szép eredményt hozna a következő évtizedekre, de nem volna jó, ha olyan aránytalanságok alakulnának ki, amelyek belső feszültségeket teremtenének a társadalomban. Erre az ötödik ötéves terv kapcsán visszatérünk. A második ilyen téma, amelyet több oldalról érintettek, az a sürgetés, hogy vállalataink számára minél több támpontot adjunk a következő ötéves terv előkészítéséhez. Ez is jogos követelmény, bár hozzá kell tennem, hogy egy következő ötéves terv előirányzatai tekintetében a termelésben, a beruházásban, a nemzetközi kapcsolatokban, a munkaerő biztosításában és sok minden más összefüggésben csak pontról pontra menve, a népgazdasági tervezés és a vállalati megközelítés oldaláról egyaránt vizsgálva a kérdéseket, lehet előrehaladni. Sok olyan újabb támpontunk van már, amelyet a vállalatok figyelmébe ajánlunk. Többek között a termelői árak változása, ami azért előremutat a nyersanyag-árarányok és egyebek tekintetében, és amit alapul lehet venni. Azt is mondhatjuk, hogy az irányítási rendszerben, a szabályozórendszerben valamiféle lényeges és alapvető változásra ne számítsanak a vállalatok. De az igazság mégis az, és ez a legfontosabb, hogy ez év végén leszünk olyan állapotban a terv előkészítésében, a szükséges vizsgálatok és jóváhagyások után, hogy a Tervhivatal és a kormány szervei irányelveket tudnak adni. Olyan közelebbi irányelvéket a vállalati tervezőmunkára, amelyek már pontosabban eligazítanak, s amelyeket aztán az ágazatpolitikai irányelvekkel együtt tervekké formálhatnak a vállalatok. Hozzá kell még ehhez tennem — és erről : nem szabad megfeledkeznünk —, hogy a gazdasági együttműködés bonyolultabb szakaszába kerülünk, az integrációs fejlődés magasabb fokára jutunk, és nem volna szerencsés, ha a nemzetközi termelési együttműködés, külkereskedelmi és más, ezzel összefüggő közgazdasági feltételek tisztázása nélkül nagyon előreszaladnánk a részletes tervezéssel, mert ezzel újabb bizonytalanságot okozhatnánk. Ügy vélem tehát, a következő fél év az ötödik ötéves terv előkészítése szempontjából sok olyan támpontot ad majd a vállalatoknak, amelyeknek alapján egyre biztonságosabbá tehetik a következő néhány évre fejlesztési politikájukat, termelési politikájukat. A következő ötéves tervidőszakra való felké; szülésnél nagyon fontos szempontnak tartom azt, ami itt a tudatformálással, a közművelődéssel kapcsolatban, valamint az ehhez szükséges káderek, intézmények fejlesztése tekintetében felmerült. Gazdasági oldalról erről most sokat mondani nem tudok, de kétségtelen, hogy e tekintetben a hozott határozatok végrehajtásában nagyon-nagyon sok tennivalónk van gazdasági