Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2031 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2032 téren is, de persze nemcsak közvetlen gazdasági téren, mert a mai helyzet elemzése alapján azért — azt hiszem — rá kell mutatnom arra, hogy ezen a területen a képesítés, képzettség, ennek összetétele és fejlesztése legalább olyan fontos feltétele annak, hogy előre tudjunk haladni, mint az anyagiak. Több oldalról érintették a képviselő elvtársak így vagy úgy az elmaradt területek ügyét. Szeretném megnyugtatásul hozzátenni, hogy mind ipari szempontból, mind a szociális, kulturális ellátás szempontjából meglevő különbségek kiegyenlítését a következő években is fontos feladatunknak tekintjük, az ehhez szükséges eszközöket és konstrukciókat fenntartjuk, egyeseket továbbfejlesztünk és más oldalról is közelítjük a kérdést, többek között a kedvezőtlen adottságú szövetkeztek szempontjából, amelyekre nézve a kormány még a következő negyedév folyamán szélesebb körű intézkedési programot fog nyilvánosságra hozni. Ügy gondolom, ezek együtt lehetővé fogják tenni azt, hogy e tekintetben is gyorsabb léptekben haladjunk előre. A második kérdéscsoport az anyagi lehetőségek, a pénzügyi eszközök ésszerűbb felhasználása volt. A beszámoló és a törvényjavaslat indokolása is szándékosan érintette ezt a kérdést több oldalról. Azt a feladatunkat, hogy a gazdasági munkát időnként kritizáljuk is, akkor is kell vállalnunk, ha nem minden megjegyzésünk ül pontosan, vagy nem minden megjegyzésünket fogadják a legjobb szívvel. Ez a mi gazdasági munkánkkal kapcsolatos feladat különösen olyan időszakban, amikor jó eredményekre építve még többet kell majd a következő időszakban tennünk. Ügy vélem, a pénzügyi tárcának erre erkölcsi alapja van, mert a minisztériumok, a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok annyira nem kényeztetnek el bennünket a bevételekkel — ahogy ezt a költségvetés mai helyzete is mutatja —, hogy erről lemondhatnánk. (Mozgás.) Ennek keretében én három kérdést szeretnék röviden említeni. Az egyik a kapacitások kihasználása. Ügy vélem, tisztelt Képviselő Elvtársak, olyan időszakban, amikor a beruházások terén előrelendülünk, tehát még több eszközt fektetünk be, egy olyan időszakban, amikor a beruházásban olyan strukturális változást hajtunk végre, hogy sokkal nagyobb hányadban gépeket szerzünk be, s ezt minden eszközzzel ösztönözzük, akkor ezeknek az eszközöknek a kihasználását még akkor is nagyon napirenden kellene tartanunk, ha e tekintetben minden rendben volna. Tudom, hogy ezt leegyszerűsíteni nem lehet és nem szabad, de komplikálni sem szabad, vagyis nem szabad azt mondani, hogy ez bonyolult ügy, és ezért a hibákat félre lehet tenni. Én úgy gondolom, hogy vannak e tekintetben nagyon biztos támpontok. Ha olyan üzemek, amelyek termékeikre nézve a népgazdaságban általános kereslet van — nyomda-, faipari üzemek és más hasonló üzemek Zalaegerszegen vagy Sárospatakon —, arról panaszkodnak, hogy nincs rendelésük, ott az üzemmel valami baj van. Ha olyan üzem, ahol van rendelés és van hozzá gép, de a gépék a megengedettnél többet állnak, ott valóban valami baj van a szervezéssel, és ez a dolog lényege, és ez nagyon jól eligazít bennünket. E tekintetben nem szabad semmiféle engedményt tennünk. Nincsenek olyan objektív nehézségek ilyen feltételek esetén, amelyeket ne lehetne legyűrni. Ez a szándék, és ezt szeretnénk elérni. Ehhez még szeretném hozzátenni — és ez is több vonatkozásban merült fel —, hogy ezzel együtt nem vonatkoztatható el ez a mi munkaerőhelyzetünktől. Olyan időszakban, amikor számtalan olyan népgazdasági ágban, mint a közlekedés, a belkereskedelem és a szolgáltatás több területe, munkaidő-csökkentést vezetünk be, különösen fontos, hogy a szervezeti intézkedések, a kapacitáskihasználás, a relatív munkaerőcsökkentés, a szállítás, a rakodás gépesítése és sok minden egyéb újabb lendületet kapjon, mert különben újabb feszültségeket fogunk teremteni és ez nem volna szerencsés. Végül valamit a költségvetési felújítási eszközökről. Nem túl szerencsés expozíció hosszan érvelni arról, hogy nagyon sok felhasználatlan eszköz van e tekintetben a különböző tanácsoknál. Ez valóban tény, és ez valóba mutat valamit, de ez a dolognak kétségkívül egy olyan veszélye, ami arra mutat, mintha olyan irányban óhajtanánk a kérdést megoldani, hogy csak költsék el minél előbb az összegéket, mert akkor nincs ez a gond, nincs ez a kritika. Az igazság az, hogy ha ezzel a lemaradással, ami nagyon széles körű és milliárdos nagyságrendű, meg akarunk birkózni, akkor közös összefogásra van szükség, több olyan javaslatra és kezdeményezésre, ami nem a keresletet növeli ebben az időszakban. Ma nem lehet azt az álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben, hogy adjunk több pénzt az intézmények felújítására, a lakóházak felújítására, mert ma az a probléma, hogy a több pénzt arra kell adni, hogy több szerelőkapacitás legyen, hogy jobban tudjuk a dolgot teljesítménnyel anyagi oldalról megalapozni. Erre kellene közös erőfeszítés a tanácsok, az építés szervei és más szervek részéről is. Nem a pénz mindenáron való visszatartása itt a mi törekvésünk, hanem az, hogy próbáljuk a pénzeszközöket arra irányítani, hogy létrejöjjön az egyensúly az e tekintetben meglevő kereslet és a mögötte álló kapacitások szerkezete és tartalma között. Akkor tudjuk a problémát valóban megoldani. Végül egy kérdést hagytam hátra, ez pedig a Körös-menti árvíz. Itt két dolgot szeretnék mondani. Ügy gondolom, mindannyiunkat, azokat is, akik ismerik, vagy valamennyire ismerik azokat a viszonyokat, amelyek ott voltak, megfogott a beszámoló, amit erről hallottunk, és ezzel kapcsolatban az egyik gondolat, amit el szeretnék mondani, az, hogy természetesen a kormány eddig is növekvő eszközöket biztosított az árvízvédelemre, egy hosszú távú koncepció megvalósítására, és nem késlekedtünk és nem fogunk késlekedni a helyreállításban sem, abban a szellemben, ahogy az ott élő munkások, parasztok tőlünk ezt elvárják. Szeretném bejelenteni, hogy éppen a mai napon született a kormány vezetői részéről konkrét döntés, amely az árvízvédelmi gátak erősíté-