Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-26

1909 Az Országgyűlés 26. ülése, 1974. április 25-én, csütörtökön 1910 országban azonban még befolyásos erők vannak, amelyek nem tudnak szabadulni egyes túlhaladott koncepcióktól. Különböző módon kétségbe akarják vonni a Német Demokratikus Köztársaság szuverén államiságát, megsértik a NyugatBerlinre vonatkozó négyoldalú megállapodást, holott a bonni kormány maga is elismeri, hogy e város nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz, és nem onnan irányítják. A Német Szövetségi Köztársaság vezetői segítenék a béke és az államok együttműködésének ügyét, ha megakadályoznák ezeket a manővereket. Minél előbb szabadul meg a nyugatnémet közélet a múlt kísértésétől, annál jobb lesz Európa békéjének és biztonságának. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — amelynek az összehívásában a szocialista országok kezdeményező szerepet játszottak — eredményesen zárult első szakasza után máitöbb mint fél éve tart Genfben a második szakasz. A résztvevők az értekezlet harmadik szakaszán előterjesztésre kerülő okmányokat szövegezik. A tárgyalások elhúzódásának fő oka, hogy a nyugati országok képviselői időtrabló mesterkedésekkel elvi engedményekre akarták kényszeríteni a szocialista országokat. A szocialista országok álláspontja szerint az európai biztonsági értekezlet alapvető célja a béke és a biztonság megszilárdítása és az európai országok együttműködésének bővítése, tartóssá tétele. Ebből kiindulva lényegesnek tartják az államok közötti kapcsolatok elveinek, a határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, az országok szuverenitásának tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének világos, félre nem érthető és félre nem magyarázható megfogalmazását. A szocialista országok ezen elvek bázisán készek a sokoldalú együttműködésre, kapcsolataik szélesítésére a tőkés országokkal. A szocialista országok a biztonsági értekezletet nem végső célnak, hanem kiinduló pontnak tartják, amellyel elkezdődik az európai államok új kapcsolatainak kialakítására irányuló munka. Ezért nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a biztonsági értekezletet további lépések kövessék. Síkra szállnak olyan intézmény létrehozásáért, amelynek keretében az érdekelt államok képviselői rendszeres és sokoldalú konzultációt folytathatnak az európai béke és biztonság időszerű problémái^ ról, esetleg előkészíthetik a következő biztonsági értekezletet. Javasolják, hogy a biztonsági értekezlet harmadik szakasza állandó konzultatív bizottságot, vagy szervet hozzon létre az összes érdekelt államok képviselőinek részvételével. Határozott és ugyanakkor rugalmas politikánk ráébresztette a nyugati országok képviselőit, hogy a szocialista országok nem tesznek elvi engedményeket. Ez a felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben — bár még mindig sok fontos kérdés vár megfogalmazásra — előre haladás van a dokumentumok szövegezésében. A megegyezés körvonalai számos fontos probléma tekintetében kirajzolódtak már, és így megvannak a feltételei annak, hogy a következő hónapokban befejeződjék a biztonsági értekezlet második szakasza, és összehívásra kerüljön a harmadik. Az európai biztonsági értekezleten — tekintetbe véve Európa helyét és szerepét a világban — végső soron a világbéke kérdése van napirenden. A történelem folyamán először ülhetnek össze az érdekelt szocialista és kapitalista országok képviselői, hogy a béke és a biztonság megszilárdítása, a tartós együttműködés mellett döntsenek. Az esemény korszakalkotó jelentőségét méltó módon fejezné ki, ha az értekezlet harmadik szakaszán részt vevő országok a legfelsőbb szinten képviseltetnék magukat, ahogyan azt a szocialista országok javasolják. A Magyar Népköztársaság kormánya mindig is szívügyének tekintette az európai biztonsági értekezletet, és sikere érdekében széles körű aktivitást fejt ki. Kormányunk képviselői a nemzetközi tárgyalásokon nagy gondot fordítanak arra, hogy tárgyaló partnereik megértsék és elfogadják álláspontunkat. A diplomáciai csatornákon át is folyamatosan napirenden tartjuk a biztonsági értekezlet ügyét. Küldöttségünk Genfben hasznosan tevékenykedik, amit a bizottságokban és albizottságokban beterjesztett nagyszámú magyar javaslat is tanúsít. Ezt a munkát tovább folytatjuk. A szocialista országok azt szeretnék, ha a politikai jellegű enyhülést katonai enyhülés egészítené ki. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének április 17—18-án tartott ülése megerősítette 1972 januárjában ezzel kapcsolatosan kialakított álláspontját. A közép-európai haderőcsökkentéssel foglalkozó tárgyalások sikere lényeges hozzájárulás lehetne az enyhülés ügyéhez. Mint ismeretes a haderőcsökkentés ügyében 1973. január 31-én kezdődtek meg a puhatolódzó megbeszélések. Közel fél év telt el az érdemi tárgyalások megkezdése óta, s nagyjából kirajzolódtak a felek elképzelései is. A szocialista országok 1973 novemberében átfogó, konkrét javaslatot terjesztettek a bécsi értekezlet elé, amely megfelelő alapul szolgálhatna egy kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozására. A NATO-országoknak ugyancsak az ősszel tett javaslata nem ad érdemi választ a szocialista tervezet pontjaira, nélkülözi a realitásokat, és nem fogadható el a megállapodás alapjául. Figyelmük csupán egyes, az ÉszakAtlanti Szövetség szempontjából különösen fontosnak ítélt problémákra összpontosul. A középeurópai térség történelmileg kialakult katonai erőviszonyainak reális mérlegelése helyett néhány önkényesen kiragadott részproblémát állítanak előtérbe. Olyan csökkentési koncepció megvitatását kívánják, amely a szocialista országok számára elfogadhatatlan és sérti az egyébként papíron a NATO-országok által is elismert elvet, miszerint a haderőcsökkentés révén az egyik fél biztonsága sem károsodhat. A szocialista országok első lépésként elképzelhetőnek tartják a haderők jelképes csökkentését. Ez kedvező légkört teremthetne a további tárgyalásokhoz. A nyugati országok kormányai azonban egyelőre nem mutatnak hajlandóságot erre. Ahhoz hogy a tárgyalások belátható időn belül pozitív eredményhez vezessenek, a NATOállamok részéről reálisabb megközelítésre lenne szükség. A tárgyalások eddigi menete azt mutat-