Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-26

1911 Az Országgyűlés 26. ülése, 1974. április 25-én, csütörtökön 1912 ja, hogy a NATO-országok korábbi felhívásai a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások megindítására, főleg propaganda célokat szolgáltak. Egyelőre csupán olyan haderőcsökkentést - tartanak elképzelhetőnek, amely egyoldalú katonai előnyöket biztosítana számukra. Ez azonban nem járható út, ha viszont nyugati részről is az egyenlő biztonság elvének érvényesítésére törekednének, akkor lehetőség nyílna a haderőcsökkentési megállapodás gyors megkötésére. A Magyar Népköztársaság álláspontja a közép-európai haderőcsökkentés kérdésében változatlan. Támogatjuk a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közösen benyújtott javaslatát. Ezen túlmenően mi teljes jogú részvevőként hazánk biztonságának érdekeitől vezettetve csak akkor kapcsolódunk be a tárgyalásokba, ha Olaszország ugyanezt teszi. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A Magyar Népköztársaság, egész dolgozó népünk a legmélyebb együttérzéssel és cselekvő szolidaritással követi az indokínai népek küzdelmét szabadságukért és társadalmi felemelkedésükért. Nagy megelégedéssel fogadtuk a vietnami háború befejezéséről az elmúlt év januárjában aláírt párizsi megállapodást, s azt a tényt, hogy az egyezmény érvénybe lépése óta bizonyos haladás történt a vietnami helyzet normalizálásában, őszinte örömmel ödvözöltük a laoszi ideiglenes koalíciós kormány közelmúltban történt megalakulását. Bízunk benne, hogy a kambodzsai hazafiak harca a Lon Nol rezsim ellen a nem távoli jövőben lehetővé teszi az igazságos rendezést ebben az országban is és Indokína népei minden külső beavatkozás nélkül, szabadon alakíthatják majd jövőjüket. Az elért eredményekkel szemben áll, hogy még mindig nem beszélhetünk a háború tényleges befejezéséről ebben a térségben. Dél-Vietnamban nem tapasztalható előrehaladás a párizsi megállapodás politikai rendelkezéseinek a végrehajtása terén, annak ellenére, hogy a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány a konstruktív javaslatok sorával igyekezett előmozdítani a térség javát szolgáló politikai megoldásokat. Március 22-én tett hatpontos javaslata a párizsi megállapodás érvényesítését célozza, megfelel a dél-vietnami nép óhajának, és kivívta az egész haladó világ elismerését és helyeslését. A dél-vietnami fegyveres harcok kiterjesztéséért, a megállapodásban előírt békés politikai rendezés megakadályozásáért a saigoni adminisztráció a felelős. A saigoni adminisztráció alapjában véve néni értett és nem ért egyet a párizsi megállapodással, s előírásait semmibe veszi. A- párizsi megállapodásban nemzetközi jogilag is elismert dél-vietnami realitások konok tagadása, a felszabadított körzetek elleni területrabló akciók, a polgári lakosságot megtizedelő légitámadások, az úgynevezett pacifikációs program nehéz akadályokat gördít a békés kibontakozás elé. Meggyőződésünk, hogy Dél-Vietnamban nem lehet addig béke, amíg nem vetnek véget a saigoni adminisztráció garázdálkodásának. Rossz szolgálatot tesz az ügynek az Egyesült Államok kormánya is, amikor támogatja ezt a nyilvánvalóan szerződésszegő tevékenységet folytató rendszert. A dél-vietnami helyzet romlása rányomja bélyegét a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tevékenységére is. A bizottság a magyar és a lengyel tagozat erőfeszítései ellenére sem tud még maradéktalanul eleget tenni feladatainak. Az elmúlt időszakban a saigoni hatóságok rágalomhadjáratot indítottak a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság szocialista tagozata ellen. Céljuk a bizottság megosztása és ezzel tevékenységének teljes megbénítása. Ilyen körülmények között a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság nehezen tehet eleget az egyezményben rögzített feladatainak. A magyar tagozat — átérezve a vállalt küldetéssel járó felelősséget — továbbra is következetesen és határozottan síkraszáll a párizsi megállapodás és azon belül a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tevékenységére vonatkozó előírások pontos értelmezéséért, lelkiismeretes tiszteletben tartásáért és végrehajtásának elősegítéséért. Ezen törekvésünk valóraváltásában igényeljük minden tagozat konstruktív együttműködését. A Közel-Keleten a múlt évi októberi háború után, a nemzetközi enyhülés hatására bekövetkezett politikai és katonai változások eredményeként a korábbinál kedvezőbb körülmények alakultak ki a válságos helyzet rendezéséhez. A múlt év végén a Szovjetunió és az Egyesült Államok közreműködésével, az ENSZ égisze alatt létrehozták a genfi békekonferenciát. Ennek a nemzetközi fórumnak a keretében lehetőség nyílik olyan igazságos rendezés kidolgozására, amely biztosítja az izraeli csapatok teljes kivonását a megszállt arab területekről, a palesztinai nép törvényes jogainak nemzeti törekvéseivel összhangban álló érvényre juttatását, a térség valamennyi országa és népe békéjének biztonságának és területi épségének szavatolását. Az egyiptomi és az izraeli csapatok szétválasztásáról kötött megállapodásnak mint első, előzetes lépésnek megvan a maga jelentősége. De azt feltétlenül további lépéseknek kell követniük, amelyek lehetővé teszik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i és 1973. október 22-i határozatának teljes és maradéktalan végrehajtását. Az átfogó rendezést makacsul ellenző izraeli magatartás következtében a szíriai—izraeli frontvonalon még nem kerülhetett sor a csapatok szétválasztására, sőt kiújultak az ellenségeskedések. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai szorgalmazzák a genfi békekonferencia második szakaszának megkezdését valamennyi érintett fél, köztük a palesztinai felszabadító mozgalom képviselőinek részvételével. Csak így látszik biztosítottnak, hogy a rendezés nem áll meg részmegoldásoknál. A genfi békekonferenciával összefüggésben fel kell figyelni azokra a törekvésekre, amelyek a konferencia megkerülésével éppen a részmegoldásokra összpontosítanak. Ez magában rejti a veszélyt, hogy átfogó rendezésre nem kerül sor, s a válság végleges megoldását újból elodázzák. Az ilyen kísérleteket mindenképp el kell hárítani.