Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1851 Az Országgyűlés 25. ülése telezettől a megállapított összeg behajtása vala­mely okból átmenetileg lehetetlen, és a gyerme­ket gondozó szülő sem (képes a megfelelő tartás biztosítására, akkor kérelemre a bíróság kellő mérlegelés után elrendelheti a tartásdíjnak az ál­lam által való ideiglenes folyósítását. Ezzel az intézkedéssel államunk a legjobban rászoruló­kon kíván segíteni ily módon is. Nem kell bő­vebben indokolni, hogy ez ia rendelkezés a leg­inkább rászoruló anyákat mennyi utánjárástól, megaláztatástól, keserűségtől kíméli meg, és ugyanakkor a gyermekük neveléséhez megfelelő anyagi biztonságot nyújt. A gyermekek és a nők védelme mellett —' ami kötelességünk — abból indultunk ki e ren­delkezésnél, hogy az állaim mindig erősebb, mint egy állampolgár, így az előlegezett tartás­díj behajtására megvan a módja. Elejét vesszük majd, hogy a felelőtlen szülők, főként apák munkahelyük állandó változtatásával, vagy al­kalmi munkavállalásokkal kibújjanak kötelezett­ségeik alól. Az állam pénzügyi, munkajogi, vagy — ha kell — büntetőjogi, tehát adminisztratív eszközökkel is rákényszeríti az emberi selejt e díszpéldányait a megítélt tartásdíj visszatéríté­sére. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak ! Az elmondottakban kívántam vázolni a be­nyújtott törvényjavaslat fő célkitűzéseit és az új rendelkezések indokait. A kormány megíté­lése szerint a törvényjavaslat valóságos társadal­mi igényeket fejez ki, szocialista céljaink szolgá­latában. Elfogadásával újabb jelentős lépést te­szünk előre a család intézményének fejlesztése, ezzel együtt pedig társadalmi rendünk további építésének, erősítésének útján. A Minisztertanács megbízásából javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tör­vény módosítására és egységes szövegének meg­állapítására vonatkozó törvényjavaslatot vitas­sa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.03—12.32. FAnök: VARGA GÂBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozá­sunkat megnyitom. Dr. Vámosi Erzsébet képviselőtársunknak, a törvényjavaslat bizottsági előadójának adom meg a szót DR. VÁMOSI ERZSÉBET: Tisztelit Ország­gyűlés! Az ülésszak jelenlegi napirendjén az 1952. évi IV. törvény módosításának javaslata szerepel. Alkotmányunk létrehozására és elfogadásá­ra a szocializmus építésének kezdeti szakaszá­ban került sor, de az már megfogalmazta, hogy a szocialista társadalom legfőbb értéke az em­ber, A családjogi törvény akkor három évvel követte a szocialista állami életünk rendjét le­fektető alaptörvényünket. A szocializmus alapjainak sikeres lerakása 1974. április 24-én, szerdán 1852; után 1972-ben került sor a szocialista állam leg­főbb törvényének módosítására, amely ponto­san határozza meg az állampolgárok jogait, kö­telességeit a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában. S míg az 1949. évi XX. törvényt az előzőkből adódóan három évvel követte a csa­ládjogi törvény megalkotása, az 1972. évi alkot­mánymódosítást most követi a családjogi törvé­nyünk korszerűsítése. Hogy e javaslatot az Országgyűlés tárgyalja, az összefügg alkotmányunk 54. §-ának (3) bekez­désével, amely kimondja, hogy a Magyar Nép­köztársaságban törvény állapítja meg az állam­polgárok alapvető jogaira és kötelességeire vo­natkozó szabályokat. Két évvel az alkotmány módosítása után a. legfőbb törvényhozó testület elé terjesztem a parlament szociális és egészségügyi, valamint jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ja­vaslatát a családjogi törvény módosítása tárgyá­ban. El kell mondanom a tisztelt Országgyűlés­nek, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, és a Magyar Nők Országos Tanácsa szervezésé­ben — érvényesítve a szocialista demokratiz­must — több ezren vitatták meg a törvényter­vezetet, s a módosítási javaslatban a vitákban elhangzottak túlnyomó többsége megfogalma­zást is nyert. Ezt az együttes ülésen dr. Mátay Pál képviselőtársam úgy summázta, hogy válasz­tóink elé jó érzéssel mehetünk a családjogi tör­vény elfogadása után. A parlament már említett két bizottságának 1974. április 17-i ülésén a képviselők igen sok­oldalúan, felelősségtől fűtötten vettek részt a vi­tában, illetőleg tették meg módosítási javaslatai­kat. A 21 felszólaló összesen 17 módosítási javas­latot tett, amiből a bizottságok az Országgyűlés­nek hatot javasoltak elfogadásra. Az elhangzott javaslatok között egyébként számos utalás tör­tént az állampolgárok érdekében a végrehajtási utasítás módozataira is, ezeket a kormány figyel­mébe ajánljuk. A két bizottság a törvényjavaslatot alkal­masnak tartja arra, hogy (megfeleljen a maga­' sabb szintű szocialista család elvárásainak. A bi­zottságok vitájában is megfogalmazódott, hogy a törvényjavaslat szubjektív és anyagi előfelté­telei adva vannak. Jól érvényesül a javaslatban a marxizmusnak az a megállapítása, hogy a csa­lád, amely a társadalmi rendszer terméke, visz­szatükrözi annak mindenkori állapotát. A ma­gyarországi családokban a nők felszabadításával — utalhatnék a nőhatározatra is — 'mind job­ban érvényesülnek a humánus szempontok, a de­mokratizmus. Annak ellenére, hogy a családon belüli változások — az életvitelre gondolok el­sősorban — nem képesek kellő gyorsasággal kö­vetni a társadalmi változásokat, szó sincs a csa­ládi élet válságáról vagy hanyatlásáról. Állami, politikai vezetésünk — mint már bi­zonyította, például a nő-, az ifjúsági, a népese­déspolitikai határozatokkal is — kiemelten fog­lalkozik a nők szerepével a családban. Ez a mos­tani .törvénymódosítás hangvételéből, egyes sza­kaszaiból is jól érződik. A szocialista családtípus fejlesztésében ezért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom