Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1827 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1828 Következik Hámori József képviselőtársunk interpellációja a Miskolc—Tiszai pályaudvar átépítése tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Hámori József képviselőtársunkat illeti a szó. HÁMORI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Csanádi Elvtárs! Ezen a parlamenti ülésszakon több esetben hallottunk állomásfelvételi épületről, vasútról, így nem akarom, hogy unalmas legyek, és bővebben kitérjünk erre a kérdésre. Korábban tisztelettel megküldtem a miniszter elvtársnak azt a tanulmányunkat, amit összeállítottunk a Miskolc—Tiszai Pályaudvar felvételi épületéről. A probléma nem újkeletű. 1953-ban kezdődött, sőt még annak előtte. Azt kell elmondanom, hogy ez az állomásépület 72 éves és igazán korszerűtlen, balesetveszélyes. A város vezetői és képviselői ígéretet kaptak a harmadik ötéves tervben, a negyedik ötéves tervben a felvételi épületnek a kibővítésére és új felépítésére, és tudomásom szerint most ennek a felvételi épületnek a megjavítását teljesen levették a napirendről. Ezért tisztelettel kérdem, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak van-e konkrét terve a Miskolc—Tiszai pályaudvar felvételi épülete átéoítésének megvalósítására, és ha van, akkor mikor kezdődik el az átépítés, ha nincs, akkor pedig tisztelettel kérem, hogy az ötödik ötéves tervben ezt a minisztérium ütemezze be. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. Átadom a szót. DR. CSANÁDI GYÖRGY Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hámori Elvtárs! A kérdésre tulajdonképpen félig már válaszoltam az előbbi interpellációnál. Ha megengedik, pár szóval kiegészíteném. Szerencsés dolog volna, ha csak két állomásunk lenne, ahol a felvételi épületeket rendbe kellene hozni. Az előbb szó volt Nagykanizsáról, most Miskolcról, sőt K. Papp József már beszélt hozzászólásában Dombóvár állomásról is. Ez utóbbiról többek között Baskay kollégám is elmondott egy 18 éves, vagy hány éves történetet: én is elmondhatnék Dombóvárról egy sokkal hosszabb történetet, tudniillik annak idején, mint fiatal mérnök, ott kezdtem a pályafutásomat, és már az akkori miniszter megígérte Dombóvár állomásnak a korszerűsítését. (Derültség.) Nekem van egy előnyöm, hogy én nem ígértem meg. (Derültség.) Tisztelt Elvtársak! De nemcsak Dombóvár van. Hozzátehetném még Kaposvárt és az itteni képviselők — azt hiszem — mind megerősíthetik, hozzátehetném Pécset vagy csak a legsürgősebbeket említve, Siófokot, Veszprémet, a legtöbb határállomást, hozzátehetném a sorozathoz a budapesti állomásokat, elsősorban a Metróval kaDcsolatban, tehát a Nyugati Pályaudvart, a Kőbánya-kispesti állomást, az újpesti állomást. Horribile dictu hozzá kellene tennem — s valószínűleg ezt meg is kellene csinálnunk a Kelenföldi állomást, tehát elsorolhatnék egy hosszú sort, amelynek az átépítése szükséges. Most is csak azt tudom mondani a tisztelt Hámori elvtársnak s a tisztelt Országgyűlésnek, nyilvánvaló, hogy valamennyinek a megoldására nincs mód. Pár héttel ezelőtt kint voltunk Miskolcon — a rendes, szokásos évi megyei látogatáson —, ahol elmondottuk, hogy mi 1974ben különböző alternatívákat készítünk. Megmondom, mi itt a fő gond? Igaz, hogy az az állomás 70 éves, de statikailag megvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy az állomás kisebb átalakításokkal még biztosan legalább egy-két évtizedig a helyén marad és nem lesz balesetveszélyes sem! Meggondolandó, hogy ezt csináljuk-e? Régebben azt mondták, hogy „A város kapuja a felvételi épület!" Ma már ilyet nem csinálnak, még ha újat kívánnak, akkor sem! Mert már nem divat, hogy monumentális állomásépületeket létesítsenek. A legutóbbi megyei tárgyaláson azt is megígértük, hogy a terveket 1974 folyamán a város vezetőivel meg fogjuk beszélni. Azután talán már konkrétabban ismerjük az ötödik ötéves tervet és akkor végleg el fogjuk dönteni ezeknek is, meg mindazoknak az állomásoknak a sorsát, amelyekkel kapcsolatban kétségtelenül igazuk van az elvtársaknak: mindenképpen átépítésre szorulnak. Nagyon kérem a tisztelt Hámori elvtársat és a tisztelt Országgyűlést, hogy — mivel az úionnan megépítés pár százmilliót jelent — nyugodjunk bele abba, hogy majd az ötödik ötéves terv előkészítése folvamán fogunk ebben a nagy jelentőségű kérdésben is dönteni. Kérem elfogadni válaszomat. ELNÖK: Kérdem Hámori József képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal? HÁMORI JÓZSEF: Egyetértek Csanádi elvtárs válaszával. Kérem Csanádi elvtársat, hogy ezzel a válaszadással viszont ne vegye le a napirendről a tiszai pályaudvar ügyét. Köszönöm. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Tarjányi Béláné képviselőtársunk interpellációja az alsófokú oktatási intézmények pedagógusellátottsága tárgyában a munkaügyi miniszterhez és a művelődésügyi miniszterhez. Tarjányi Béláné képviselőtársunkat illeti a szó. TARJÁNYI BÉLÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtársak! Az oktatásügyi oárthatározat alaovető feladatul az oktatás-nevelés minőségi feilesztését ielöli meg. E cél érdekében növelnünk kell pedagógiai tevékenvségünk hatékonyságát, eredményességét. A segítő tényezők között jelentős szerep jut a pedagógus személyiségének, képzettségnek, az