Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1783 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1784 őrző tevékenység fokozását. Ezt az öntudatos dolgozók és az állampolgárok sokasága is hatá­rozottan igényli. Ügy gondolom, a számszerű­séget tekintve van elég szerv, amely az ellenőr­zéssel foglalkozik. A tennivalót ebben a vonat­kozásban ott látom, hogy minden területen úgy kell dolgoznunk, hogy ennek során kevesebb le­gyen a hiba, a mulasztás és esetleg a visszaélés. Erre a becsületes dolgozók, állampolgárok a ma­guk környezetében ne is adjanak lehetőséget, vagyis legyen szocialista állampolgári fegyelem. Majd ahol az ellenőrzés nyomán rendellenesség, visszaélés tapasztalható, ott példásan, az ügy­nek megfelelő szigorúsággal kell fellépni. Ma a közvélemény is hiányolja, hogy nem minden esetben és személynél történik ez meg. A kér­déséket ebben a vonatkozásban is úgy kell kö­zelíteni, hogy az érdekviszonyok helyes sorrend­ben érvényesüljenek. Tisztelt Országgyűlés! Az 1974. évi költség­vetésről szóló törvényjavaslatot alaposnak, nép­gazdaságunk adottságait, lehetőségeit reálisan számba vevőnek, és pártunk politikai célkitű­zéseivel is összhangban állónak tartom. Meg­győződésem, hogy a költségvetési törvényja­vaslatban szereplő feladatok, intézkedések vá­lasztói körzetem és a főváros XIII. kerületének dolgozóit, munkásait az eddiginél is lelkesebb, jobb munkára fogják serkenteni. A törvényja­vaslatot ezért elfogadom és a tisztelt Ország­gyűlésnek is elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Krasznai Károlyné képviselőtár­sunk felszólalása következik. KRASZNAI KÁROLYNÉ: Tisztelt Ország­gyűlés! Az 1974. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot és annak indokolását én is nagy érdeklődéssel és jóleső érzéssel (tanulmányoz­tam, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az 1973. évben népgazdaságunk jelentősen fejlődött, szá­mos területen a tervezettnél kedvezőbb eredmé­nyek születtek, az elért eredmények összhang­ban állnak negyedik ötéves tervünk célkitűzé­seivel. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Hoz­zászólásomban életszínvonal-politikánk két meg­határozó tényezőjével: bérpolitikai, valamint közellátási kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Szolnok megye jelentős helyet foglal el az ország ipari és mezőgazdasági termelésében. A megye áruellátásában közreműködő kereskedel­mi szervek — a tanácsok segítségével — cél­irányosan igyekeznek megoldani a kereskedelmi hálózat bővítését, azonban a bolthálózat a tö­rekvések ellenére sem teszi lehetővé az igények­nek megfelelő ellátást. Különösen áll ez a meg­állapítás szűkebb hazám területére, választó­körzetemre, s azon belül is legnagyobb a gond Martfű nagyközségben. Martfű a Tisza Cipő­gyár központja, az ország egyik legnagyobb ci­pőgyárának, Szolnok megye legnagyobb köny­nyűipari üzemének székhelye. A vállalat fel­adata, hogy olcsó tömegfogyasztási cikket szol­gáló lábbeligyártással, és . a cipőipar műtalp­szükségletének kielégítésével foglalkozzon. En­nek az elvárásnak a párt és a kormány életszín­vonal-politikájának megfelelően úgy tesz eleget a Tisza Cipőgyár, hogy a rekonstrukció tervsze­rű megvalósításával a termelékenységet állan­dóan emelve, a termelői árat az alapanyagárak emelkedése ellenére is változatlanul mérsékelt szinten tartja. A vállalat ez irányú tevékenységét kereskedelmi partnereink is elismerik. A Tisza Cipőgyár termelése és eredménye a negyedik ötéves tervidőszakban dinamikusan fejlődik, ezzel összefüggésben a vállalat bérszín­vonala 1972-ben saját erőből 7 százalékkal, a központi intézkedések következtében ez év első tíz hónapjában pedig 9 százalékkal nőtt. Az ilyen irányú bérszínvonal-növekedés után a ré­szesedési alapból 1972-ben mintegy 14 millió forinttal adózott a vállalat. A vállalati erőfeszítések ellenére dolgozóink bérszínvonalában nem tükröződik az az erőfe­szítés, amit a kollektíva az előzőekben ismerte­tett feladatok ellátásához tanúsít. Kollektívánk is örömmel fogadta az ez évi központi bérintézkedéseket, amelyekben a nagy­üzemi munkások fokozott megbecsülését érez­ték. Még ez a segítő intézkedés sem oldotta meg azonban azt a problémát, hogy a könnyűipari átlagbérektől való több éves elmaradást jelen­tősen csökkentsük. Ugyanis üzemünkben a dol­gozók mintegy 15 százaléka nehézipari tevé­kenységet folytat (mert gumigyártás, szerszám­os alkatrészgyártás is folyik az üzemben), és ha ezek bérszínvonalát a vállalati átlagból 'ki­vesszük, a cipőgyártással foglalkozók bérszínvo­nala nemcsak a könnyűipari, de az attól jelen­tősen elmaradó bőr- és cipőipari átlag alatt van. A cipőiparban dolgozók bérszínvonalának to­vábbi javítására központi segítséget tartok szük­ségesnek. Az üzem dolgozóinak 75 százaléka bejáró a környező településekről, számuk 4200 fő. A be­járók ugyanúgy, mint a nagyközségben lakó 5200 ember munkaidő után vagy előtt Martfűn szeretné megvásárolni a család élelmiszerszük­ségletét. Ez nagyon nehéz feladatot jelent a ke­reskedelemnek, mivel egyrészt a hiányos áru­választék, másrészt az üzletek korszerűtlensége, az eladótér kis mérete a megfelelő színvonalú ellátást nem teszi lehetővé. Szép, korszerű, városias jellegű települé­sünk „szeplője" az üzem mellett 15 éve felvonu­lási épületben levő élelmiszerüzlet és húsbolt. Bár igaz, hogy a következő évben egy korsze­rűbb ABC-áruház épül, de a helyi lakosoknál lényegesen nagyobb számú vásárlók megfelelő ellátását ez sem oldja meg, mivel >az eladótér területe az előbb emiitett korszerűtlen üzlet fel­számolása miatt nem bővíthető megfelelő mér­tékben. Szeretném kérni, hogy központi szer­veink fordítsanak fokozott figyelmet a kisebb településeken, így a Martfűn élő nagyüzemi munkások ellátási színvonalának joggal elvárt javítására. Ezt annak a kollektívának a nevében kérem, amely az állami cipőipar termelési érté­kének több imint 30 százalékát, a nyereségtömeg 52 százalékát adja. Kollektívánk eddig is jelentős anyagi tá­mogatással járult hozzá nagyközségünk fejlesz­téséhez. Iskola- és óvodabővítésre 2 millióra*la-

Next

/
Oldalképek
Tartalom