Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1781 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1782 Azzal is, hogy 1974-ben a gazdasági munka egészére a hatékonyság növelése lesz a jellemző. Nyilvánvaló azonban, hogy a gazdasági munkához szükséges hatékonyság nemcsak az állami, gazdasági szervekben és szervezetekben folyó gazdasági tevékenységre, hanem az ezzel összefüggő politikai munkára is vonatkozik. Megemlítem, hogy a különböző szintű állami, gazdasági és társadalmi szervek közös munkájában az összehangoltság hatékonyságának emelését napjainkban különösen fontosnak tartom. Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetési törvényjavaslatban szereplő kérdések közül néhánnyal röviden külön is szeretnék foglalkozni. A munkatermelékenység emelését, az élőmunka hatékonyságának javítását a költségvetési javaslat joggal igényli. Tapasztalataink szerint erre a feltételek 1974-ben nagyobb mértékben adottak az eddigieknél. A Központi Bizottság határozatának megfelelően elkészült vállalati középtávú munka és üzemszervezési tervek a megvalósulás szakaszába léptek. Bár a tervek véleményünk szerint még nem bírnak el minden kritikát és tükrözik az e téren egyes helyeken megmutatkozó felkészültségbeli hiányosságokat, teljesítésük azonban emellett is jelentős lépés lesz a vállalatok életében. Ezért mind a gazdasági, mind a társadalmi szerveknek törekedniük kell a tervek megvalósításán közösen dolgozni. Kedvező lépésnek tartjuk, hogy e programok megvalósításába egyre több helyen a dolgozók különböző csoportjait, a szocialista brigádokat is bekapcsolják. Különösen így van ez a „Dolgozz hibátlanul" mozgalommal, amelynek bevezetésére kerületünkben is — különösen a kohó- és gépipari minisztériumi vállalatok közül — mind többen készülnek fel. A munkaszervezés, a munkarend, a fegyelem javításával kapcsolatban kedvezőnek tartjuk, hogy az 1968 után kialakult nagymértékű, sokszor elviselhetetlen mértékű munkaerő fluktuáció 1973-ban már az 1967. évi nagyságrendet sem érte el kerületünkben. Ezekben a különböző illetékes szervek intézkedésein túl, szerintünk a Központi Bizottság határozata alapján a nagyüzemi munkásokat érintő különböző kedvezmények és gondoskodás, továbbá a nagyvállalatokkal való megkülönböztetett foglalkozás és az 1973. március 1-ével megvalósított központi bérintézkedés is jelentősen közrejátszott. A munkaerő hatékony felhasználása érdekében az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani vállalatainknál a kisegítő és az alkalmazotti létszám alakulására. Tapasztalatom szerint az alkalmazotti létszám arányának és számszerű növekedésének önmagában történő kihangsúlyozása nem vezet eredményre. Ez az életnek szinte minden területén jelentkező gondunk ráolvasással nem oldódik meg. A fő problémát abban látom, hogy e területen ma közel sincsenek kialakult normák, normatívák. így ezen dolgozók racionális foglalkoztatásáról nincsen elfogadható, konkrét ismeret, pedig ők teszik ki a vállalati létszám 50—60 százalékát. A vezetésben részt vevők munkájának színvonaláról, hatékonyságáról is indokolt néhány szót mondani. Előttem ezt már mások is megtették. E témában Riss elvtárs által a tegnapi ülésen elmondottakkal lényegében egyetértek. A Központi Bizottság november 28-i ülésén foglalkozott a káderpolitika érvényesülésével, a káder- és személyzeti munka helyzetével, s megfelelő határozatokat is hozott. Meg kell említeni, hogy a közvéleményben e kérdés iránt nagy a várakozás. Kerületünk aktivistái egyetértenek a Központi Bizottság alapos, a helyzetnek megfelelő értékelésével, s azzal is, hogy az állami, gazdasági életben a káderkérdéseket nem lehet külön kezelni a gazdasági programok és a párt politikájának eredményes megvalósulásától. Indokoltnak tartom kerületi tapasztalataim alapján is megemlíteni, hogy a káderek gazdasági és politikai képzésével ezután nagyobb igényességgel és folyamatosan kell foglalkozni, továbbá, hogy növelni kell a követelményeket a funkciókban, beosztásban levő káderekkel szemben. Mind a népgazdasági terv célkitűzéseiben, mind a költségvetési javaslat indokolásában joggal szerepel, hogy a termékek értékesítési irányainak tervezett változása a termelési szerkezet és a gyártmányösszetétel gyorsabb ütemű változását követeli. Ezt fejlesztési programok, rekonstrukciók és gépbeszerzések is elősegítik. E téren az eredmények ugyan nem lebecsülendők, de nem is elégségesek. Gyorsabb ütemű fejlődés szükséges, hiszen már a ma igénye, hogy iparvállalataink hazai, szocialista és tőkés piacon egyaránt jól értékesíthető termékeket állítsanak elő. Sajnos, ez máról holnapra nem lehetséges, erre a feltételek nem is adottak. Tapasztalataim alapján megemlítem, hogy egyrészt a vállalati gazdasági munkát zavarja, hogy egyik évről a másikra változtatni kell a vállalatok piaci orientációját, másrészt ami a szocialista piacon történő csökkenő ütemű fejlődést és a másik piacon a növelést illeti, nemcsak a munkásoknak, egyszerű dolgozóknak, hanem vállalati vezetőknek is gondot okoz. Erről többet kell beszélni velük. Az úgynevezett szaldó-kérdés ma már a műhelyekben is politikai gond. Továbbá a külkereskedelmi forgalom egyenlegének alakítását az illetékes szerveknek előrelátóan kézben kell tartaniuk. Ez nem alakulhat ki a vállalati képességek, meglátások átlagai alapján. Ebben a kérdésben a Központi Bizottság november 28-i határozatában szereplő állásfoglalás, hogy az export és az import megfelelő arányának tartós biztosítására a Minisztertanács határozatot hozott, engem is, és szerintem az érintett közvéleményt is megnyugtatja. A költségvetés indoklásában a növekvő ütemű bevételek és kiadások teljesítésének feltételei között szerepel, hogy az irányításban és az operatív gazdálkodásban a vezető, a szervező munka mellett az ellenőrző tevékenységnek, a pénzügyi fegyelemnek és az ésszerű takarékosságnak is jelentős szerepet kell biztosítani. Én ezeket szintén szükséges feltételeknek tartam. Ügy vélem, hogy a népgazdasági terv és költségvetés teljesítése egészében is feltételezi az állampolgári fegyelem erősítését, s ebben az összefüggésben is az állami, társadalmi ellen77»