Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

/ 1773 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1774 'megállapíthatjuk, hogy ezek a törekvések nem voltak eredménytelenek. A lakosság áruellátása az 1973-as évben tovább javult. A kiskereskedelmi áruforgalom értéke eléri a 180 milliárd forintot. Csökkent azoknak a fogyasztási cikkeknek a száma, amelyekből ia kereskedelem az előző években még nem elégítette ki a keresletet. Most bővebb az áruk választéka. Az árukínálat jobban alkalmazkodik a lakosság különböző jövedelmű rétegeinek vásárlóképességéhez, igényéhez. Már ebben az évben úgy készülünk fel, hogy az áruellátás 1974-ben még tovább jiavuljon. Tisztelt Országgyűlés ! Kereskedelempolitikánk és gyakorlatunk megfelel a párt, a kormány társadalompolitikájának és gazdaságpolitikájának. A kereskedelem a lakosság pénzbevételeinek emelkedésével párhuzamosan most már évek óta gondoskodik a kereslet és az árukínálat egyensúlyáról. Az elmúlt öt évben 59 százalékkal emelkedett a lakosság pénz jövedelme, ennek nyomán ez alatt az idő alatt 58 százalékkai emelkedett a kiskereskedelmi áruforgalom. A jövedelmek emelkedése a lakosság fogyasztásának nemcsak mértékét, hanem szerkezetét is megváltoztatta. A fogyasztás szerkezetének változása nálunk mindenekelőtt abban mutatkozik, hogy a teljes fogyasztásban az élelmiszerek aránya csökken, az iparcikkeké nő. Az iparcikkek kategóriáján belül lassú a ruházati termékek és viszonylag gyors az egyéb iparcikkek fogyasztásának növekedési üteme. A kereskedelem a lakosság, a közületek áruellátásához szükséges termékek túlnyomó többségét a hazai ipari és a mezőgazdasági üzemektől szerzi be. A hazai iparban, ezen belül az élelmiszeriparban termelt készáruknak 42—44 százaléka a belkereskedelem útján jut el a felhasználókhoz. Ebből is következik, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem egymásra vannak utalva, csak összehangolt munkával teljesíthetik ellátási kötelezettségeiket. A hazai ipar és mezőgazdaság termékei mellett a lakosság ellátásában nő az importból származó árucikkek szerepe. Több okból is szükségünk van az importra. Hazánkban nem terem kávé, citrom és más déligyümölcs, nem gyártunk személygépkocsit és így tovább. Más cikkekből azért élünk behozatallal, mert kevesebbet termelünk belőlük, mint a szükséglet. Az importnak egy kisebb hányada a választék bővítését szolgálja. Mindezeken felül a fogyasztási cikkek importja előmozdítja részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban, ösztönzően hat a hazai gyártmányszerkezet korszerűsítésére. Az importáruk részaránya a kereskedelmi forgalomban öt évvel ezelőtt 11 százalék volt, 1973-ban várhatóan 17—17,5 százalék lesz. Az összes importált fogyasztási cikknek mintegy 55 százaléka a szocialista országokból származik. A továbbiakban az áruellátás és a fogyasztási cikk-kereskedelem időszerű kérdéseiről szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. Az élelmiszerek fogyasztásában az idén is tovább nőtt az élettanilag értékesebb termékek aránya, s bár nem sokkal, de csökkent a kalóriadús élelmiszereké. Évről évre — az idén is — nő az állati fehérjéket viszonylag nagyobb mértékben tartalmazó húsfélék fogyasztása. Az egy lakosra jutó húsfogyasztás 1972-ben 64 kilogramm volt, 1973-ban mégközelíti a 66 kilogrammot, a negyedik ötéves terv végére pedig eléri a 69-et. Az impozáns növekedés ellenére sertés-, marha-, borjúhúsból, az úgynevezett tőkehúsokból még nem tudunk az igényeknek megfelelő, teljesen folyamatos, kiegyenlített ellátást nyújtani. Az élelmiszerek két fontos termékcsoportjával vannak értékesítési, illetve ellátási gond^ jaink. Az egyik a tej és tejtermékek, a rnásik a friss zöldség és gyümölcs. A közismerten nagy tápértékű tej és tejtermékek egy főre jutó fogyasztása országunkban abszolút és relatív mércével mérve is alacsony. A fogyasztás sokéves elmaradását nagyon sok oldalról lehet bemutatni. Én három adattal szeretném jelezni. 1970ből vannak a tej és tejtermékek fogyasztásáról nemzetközi összehasonlító adataink. Ezek a számok folyadéktejben fejezik ki a tejtermékek fogyasztását is —vaj nélkül. Ezek szerint Csehszlovákiában 196 liter, az NSZK-ban 207, Franciaországiban 230, Svédországban 263, Lengyelországban 266, Magyarországon pedig 110 liter volt 1970-ben az egy lakosra jutó fogyasztás. Általános és középiskoláinkban az 1971— 1972-es tanévben naponta 80 000 adag tejet értékesítettek, azaz a tanulók 8 százaléka jutott tejhez az iskolában. Az 1973—1974-es tanévben a tanulóknak még mindig csupán 18—20 százaléka jut iskolai tejhez. Körülbelül 1900 vidéki településen még nem kapható pasztőrözött tej. Ezeken a településeken 2 millió 600 ezer ember él. A termelés oldaláról meg volna a lehetősége a fogyasztás növekedésének. Szarvasmarha-állományunk örvendetesen nőtt és növekszik. Ennek következtében egy nagyobb fogyasztáshoz már most elegendő tejünk és tejtermékünk van, s gazdag a választék is. Következetes szervező munka, megfelelő propaganda és bizonyos anyagi feltételek szükségesek, hogy az értékesítési feladatok megoldásában előbbre jussunk. Ennek programját a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együtt már kidolgoztuk és hozzáláttunk megvalósításához. A friss gyümölcs- és zöldségellátásban fordított a helyzet. Friss gyümölcsből és zöldségből nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az igényeket. A gyümölcs- és zöldségárak pedig hoszszú idő óta, évről évre emelkednek. A lakosság összes fogyasztásában — értékben számítva — körülbelül 4 százalék a friss zöldség- és gyümölcsfélék aránya, az élelmiszerfogyasztásban pedig mintegy 10 százalék. Élettani szerepük azonban lényegesen nagyobb az előbb említett arányoknál. A zöldség- és gyümölcsfélék a lakosság alapvető táplálékai, naponta nagy tömegek vásárolják. Érthető tehát, hogy hiányuk, akár időlegesen is, imindenikor élénk társadalmi visszhangot vált ki. Ezen élelmiszerekből elsősorban azért nem tudjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit, mert termőterületük évről évre csökken, a termés-