Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1775 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1776 átlagok nem emelkednek. A kormány kijelölte a tennivalókat a hazai zöldség- és gyümölcsfélék termelésének növelésére, és megadta a hozzá szükséges anyagi feltételeket is. Burgonya ellátási gondjainkat is a vetésterület csökkenése, a termésátlagok stagnálása okozza. Ebben az évben a rossz időjárási viszonyok is rontották ia terméseredményeket. A kormány, mérlegelve a helyzetet és a tennivalókat, úgy határozott, hogy megakadályozza a spekulációt, de ezen túl sem a felvásárlásiban, sem \ az értékesítésben nem nyúl adminisztratív jellegű intézkedésekhez, hanem növeli a burgonyabehozatalt a szocialista országokból. A téli és tavaszi burgonyaellátáshoz hiányzó burgonyamennyiség nagy része már beérkezett az országba, így az ellátás megoldottnak tekinthető. Pontosabban: a lakosság által legjobban kedvelt Gülbaba és Rózsa 'burgonyából 'az állami kereskedelemnek nincsen ugyan elegendő készlete, egyéb fajta étkezési burgonyából azonban van. Tisztelt Országgyűlés! A vendéglátóipar forgalma összehasonlítható áron számolva, az idén 2 százalékkal magasabb, mint a múlt évben, örvendetes, hogy ezen belül körülbelül 7 százalékkal nőtt a meleg ételek értékesítése, a szeszes italoké változatlan, tehát annyi, mint a múlt évben, az üdítő italoké 11—12 százalékkal emelkedett. A vendéglátóipar bolthálózata igen változatos összetételű, nemzetközi összehasonlításiban is színvonalas. Üzemi, iskolai és nyilvános éttermek, a különböző tájak gasztronómiai hagyományait fenntartó vendéglők, sörözők, borozók, eszpresszók százai, ezrei működnek. Mégsem vagyunk teljesen elégedettek a vendéglátás forgalmával és fejlődésével. Hiányoznak még azok a vendéglők, amelyekben az átlag jövedelmű lakosság higiénikus és kulturált körülmények között, neki megfelelő áron reggelizhet, ebédelhet és vacsorázhat, méghozzá viszonylag gyors kiszolgálás mellett. Hozzáteszem, hogy ilyenfajta vendéglátó helyekre a tömeges méretű idegenforgalom is igényt tart. Nem találkozott osztatlan tetszéssel az a követelmény, hogy a vállalatok ilyen vendéglátó helyeket létesítsenek, vagy kezdjék el a nagy rezsivel, személyzettel, magas árakkal dolgozó hagyományos éttermek legalább egy részének átalakítását. Akadt, aki a magyar vendéglátás hírnevét féltette a változástól, volt, aki másért idegenkedett tőle. De nemcsak szemléletbeli problémákról kell szólnom. A vendéglátó vállalatoknak máig sincs a vendéglátó helyek technikai korszerűsítéséhez elegendő anyagi lehetőségük. Hogy ebből a helyzetből előbbre jussunk, a múlt évben és az idén is tömegétkeztetési feladatokra alkalmas, önkiszolgáló rendszerben működő éttermeket hoztunk létre központi támogatással. Ezeket korszerű konyhagépekkel, 'gyorssütő és -főző berendezésékkel szereltük föl. A korszerű gépek és berendezések alkalmazása lehetővé tette, hogy ezek az éttermek sok vendéget gyorsan, kulturáltan és viszonylag olcsó árakon szolgáljanak ki, ízletes, bár nem túl nagy választékú ételekkel. Tapasztalataink, a fogyasztók tapasztalatai jók ezekről a vendéglőkről, a vártnál is nagyobb forgalmat bonyolítanak le, a vállalatoknak pedig több nyereséget hoznak, mint hagyományos éttermeik. A vendéglátóipar új fejlesztési iránya társadalompolitikai szempontból is rendkívül fontos. Például a vendéglátóipari szolgáltatások fejlődésének igen nagy szerepe van és lesz a dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítésében. Ma még a bevásárlás, a főzés, az edények tisztán tartása sokat rabol el szabadidejükből. Az idegenforgalmunk töretlenül fejlődött ez évben is. Előreláthatóan kétmillió magyar állampolgár utazik ez évben külföldre, 46 százalékkal többen, mint a múlt évben. Az idegenforgalomból származó bevételeink nyugati devizában 21 százalékkal haladják meg a múlt évit. Az állategészségügyi okokból elrendelt 7 hónapig tartó kölcsönös határzárak következtében a szocialista országokból származó idegenforgalmi bevételeink viszont 3—4 százalékkal alatta maradnak az 1972. évinek. Ruházati cikkekből — változatlan árakon számolva — az utóbbi három év alatt csak 8 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása. A tervekben ennél nagyobb növekedéssel számoltunk. A Könnyűipari Minisztérium egyetértő támogatásával már a múlt években, az idén is kiemelt feladatnak tekintettük a következőket. Olcsóbb, de tartós és jó minőségű ruházati cikkeket hozzunk forgalomba az alacsonyabb jövedelmű családok szükségleteinek kielégítésére. Gyermekruházati cikkekből javítsuk mind az ellátást, mind a választékot, és stabilizáljuk néhány alapvető gyermekruházati cikk árát. Támogassuk az ízléses és divatos öltözködési irányokat) A lakosság ruházati cikkekkel való ellátásáról ebben az évben is két jellemző és alapvető megállapítást tehetünk. Az egyik, hogy hazánkban az egy főre jutó textil- és bőrruházati cikkek fogyasztása önmagában is, de több szocialista és tőkés országhoz viszonyítva is alacsony. Erről már az imént is szóltam. A másik — és erről gyakran megfeledkezünk —, hogy a lakosság bármelyik rétege által vásárolt ruházati cikkek szinte évről évre jobb minőségűek, divatosabbak, használati értékük magasabb. Az értékesített ruházati termékek nagyobb része korszerű anyagból készül, ízléses kivitelű, könynyen kezelhető. Hogy a lakosság ruházati cikkekből többet vásároljon, annak eddig a következő lényeges akadályai voltak: 1. A nagyobb fogyasztás kielégítéséhez nem volt elegendő termelői kapacitásunk. Ez a helyzet belátható időn belül megváltozik. 2. A ruházati termékek fogyasztói ára viszonylag magas. Ennek több és ismert, rajtunk kívülálló oka van, de részben saját elhatározásunk, árpolitikánk velejárója. Egy kissé leegyszerűsítve azt mondhatom : nálunk ma egy olyan — történelmileg kialakult — fogyasztói árpolitika érvényesül, amely az élelmiszerfogyasztást ösztönzi, a ruházati cikkek vásárlását pedig némileg fékezi. Természetesen ez csak egyik hatása fogyasztói árpolitikánknak, mivel ezzel egy-