Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1769 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1770 helyzetét. Pécs egyetemei, főiskolái, szakközép­iskolái és iparitanuló-intézetei évente szép szám­mal adják az új szakembereket, akiknek jóré­sze sajátos helyzeténél fogva nem helyezkedhet el más vidékeken, s akik mind nehezebben ta­lálnak lakóhelyükön vagy annak közelében ké­pességüknek, szaktudásuknak megfelelő mun­kát. Ügy érzem, szükségessé vált Pécs város és Baranya megye egészségesnek nem mondható ipari termelési struktúrájának, belső arányai­nak tervszerűbb megváltoztatása, átalakítása. Arra kérem az illetékes tervező szerveket, legye­nek figyelemmel erre a jövő év folyamán az V. ötéves terv készítése során. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lakatos Pál József képviselő­társunk hozzászólását hallják. DR. LAKATOS PÁL JÓZSEF: Tisztelt Or­szággyűlés! Ha évről évre követjük népgazdasá­gunk költségvetését, következetesen megvaló­sulni látjuk a X. kongresszus célkitűzéseit, a IV. ötéves terv időarányos alakulását, a dolgozók életszínvonalának állandó javulását, a szociális, egészségügyi, kulturális színvonal emelkedését. A jelen költségvetés tárgyalásánál — amint az utóbbi hónapokban a közvélemény is széles kör­ben tájékozódott — szociális és egészségücvi vo­natkozásban előtérbe kerültek a népesedéspoli­tikai feladatok és az ezzel kapcsolatos intézke­dések. Hozzászólásomban két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik az egészségügyi intézetek rekonstrukciója, felújítása, bővítése, a másik az előbb említett népesedéspolitikai kérdések. Felszabadulásunktól kezdve egészségügyi kormányzatunk mindent megtett és megtesz, hogy hazánkban a dolgozók egészségügyi prob­lémáinak megoldása biztosított, zavartalan le­gyen. Ennek érdekében több új egészségügyi létesítményt hozott létre, korszerűsített, illetve bővített. Ezen új egészségügyi létesítmények — főleg vidéken — elég nagy számban — szükség­ből — elhagyott kastélyokban, és más hasonló, üresen maradt helyiségekben nyertek elhelye­zést. Ezekkel a létesítményeikkel hazánk egész­ségügyi ellátása még a legnehezebb átmeneti időben is biztosított volt. Azóta eltelt majdnem 29 év, ezen épületek állaga — dacára a ráfor­dított hatalmas összegeknek, amikből több mo­dern egészségügyi létesítményt lehetett volna építeni — tovább elhasználódott és egyre kor­szerűtlenedett. Azt is tudjuk, hogy egészségügyi létesítményeink fele a századforduló körül vagy azelőtt épült, és csaknem ugyanennyi egészség­ügyi létesítmény nem a célnak megfelelő épü­letben funkcionál. Ezen épületek karbantartá­sa nagyon sokba kerül. Bővítésük nem fizetődik ki a nagy kiadások miatt, fejlesztésük csaknem lehetetlen a hiányzó modern energiaközpont miatt. A másik jellemzője ezen egészségügyi intéz­ményeknek, hogy kis ágylétszámú intézmények­ről van szó, amelyeknek viszont a fenntartásuk lényegesen költségigényesébb, mint a nagyobb intézeteké, nem is beszélve a szakmai problé­mákról. A kórházak bővítése pavilon-rendszerrel csak ott oldható meg, ahol 'biztosított energia­központ van, s megfelelő a víz- és a csatorna­hálózat. A már működő egészségügyi intézetek­ben minden bővítés, még ha pavilon-rendszer­ben is történik, bizonyos nagyság után kell hogy maga után vonja a laboratórium bővítését, mert korszerű, gyors kórisme felállítása és gyógyke­zelés beállítása jól működő laboratórium nélkül ma már elképzelhetetlen. Itt már felmerül a munkaerőhiány is, mint az egészségügy néhány más területén is. Több egészségügyi intézet állaga olyan, hogy meggondolandó a rekonstrukciója. A jelenleg folyamatban levő tudományos-technikai forra­dalom az egészségügyben is lényeges változáso­kat hozott. Elkerülhetetlen intézeteink fejlesz­tése, modernizálása, hogy ezen új feladatokat el tudják látni. Ha semmi mást nem említek, csak az intenzív részlegek kialakítását a bei­osztályokon, amiről tegnap volt szó, mindenki láthatja, hogy mennyire fontos, nélkülözhetet­len, annak dacára, hogy nagyon költségigényes, továbbá több helyütt csak a belgyógyászati ágy­szám rovására lehetett megvalósítani. Köztudott, hogy hazánkban a [mozgásszer­vi megbetegedések száma magas. Tudomásom szerint a táppénzes állományban levők tetemes része ebben a betegségben szenved. Hazánkban, főleg Budapesten olyan magas fokon áll a moz­gásszervi megbetegedések gyógyításának szín­vonala, hogy annak kiterjesztése szükséges. A kezeltek nagy részét munkaképessé teszik. Külföldön is nagy az igény a budapesti gyógyfürdőkkel kapcsolatban, és a velük kapcso­latqfe egészségügyi intézményekkel szemben. Ezért Budapest fürdőinek, és a hozzájuk kap­csolódó intézeteknek bővítése javallt. Annál is inkább ki kell használnunk Budapest ezen sze­rencsés természeti adottságát, mert ez már csak­nem kétezer éve közismert, továbbá az év min­den szakában nagy speciális idegenforgalom alapját képezheti. A rekonstrukciót szükségessé teszi az új vizsgálóműszerek beszerzése, a műszerezettség fejlesztése, az elhasznált műszerek cseréje. Mindezekről tegnap dr. Kaposvári Júlia képvi­selőnő részletesen beszámolt. Akadályozza az alapműszerek kifejlesztését, illetve szükséges bővítését az a pénzügyi rendelkezés, hogy az in­tézmények költségvetésükből csak olyan beszer­zéseket eszközölhetnek, amelyeknek egyedi ér­téke a 30 ezer forintot nem haladhatja meg. A jelenlegi műszerárak mellett lassan már a leg­kisebb korszerű műszer ára is meghaladja a 30 ezer forintot. Szükségesnek látszik, hogy ezt a költségvetési beszerzési határt 60 ezer forintra lehessen felemelni. Ezzel a megyei beruházási keretet nem apróznánk fel, hanem nagyobb értékű műszerek beszerzésére, pótlására, és fő­leg cseréjére lehetne felhasználni. örömmel hallottuk tegnap a pénzügymi­niszter elvtárs expozéjában, hogy műszerekre pillanatnyilag 50 millió forintot fordítanak. Akkor, amikor mindezeket elmondom, tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom