Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1759 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1760 ben más állomásokon tudják csak elvégezni, amely az áruk szállítását lassítja. Igaz, az utóbbi években jelentős előrelépés történt a vontatás korszerűsítésében, de a feszültséget tovább fokozza a kiszolgáló létesítmények fejlesztésének az elmaradása. Nagyon kérem a közlekedési tárca vezetőit, hogy a dombóvári csomópont teljes rekonstrukciójának a befejezésében legyen döntés, és legalább az ötödik ötéves terv időszakában valósuljon meg, hiszen gazdaságossági szempontból is indokolt. A megyei vezetésnek és a közlekedési tárca vezetőinek kölcsönösen szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a nagyon nehéz körülmények között dolgozó dombóvári vasutasok, a dombóvári emberek nem hisznek nekünk, hogy mindig csak a dombóvári csomópont teljes rekonstrukciójára nincs lehetőség. Az elkövetkező évek, sőt Tolna megye történetének kétségtelenül legnagyobb jelentőségű ipari létesítménye a paksi atomerőmű építése lesz. Nagyon örülünk annak, hogy az 1974. évben induló országos nagy beruházások között szerepel építésének megkezdése. A magunk részéről is azon leszünk, hogy e nagy jelentőségű beruházás megyére háruló feltételeit maradéktalanul biztosítsuk. Van azonban több olyan kérdés, amelyet sem a Nehézipari Minisztérium, sem pedig a megye nem tud megoldani más minisztériumok segítsége nélkül. Ilyen például a megnövekvő szállítás, és a kereskedelmi-élelmezési szolgáltatás feltételeinek a biztosítása. Ezért a munkások szállításához, és az anyagmozgatáshoz szükséges buszok és nagyobb teljesítményű teherkocsikkal való ellátáshoz kérjük a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium segítségét. Ugyanis a szekszárdi Volán Vállalat jelenlegi kocsiparkjával nem képes az atomerőmű építésével összefüggő szállítási feladatokat megoldani. Jelenleg is kocsihiánnyal küszködik, mert bár a vásárláshoz rendelkezik pénzzel, nem lehet kocsit kapni. Hasonlóan kérem a Belkereskedelmi Minisztériumot, hogy az erőmű építésével megnövekvő kereskedelmi, étkeztetési igények kielégítésének paksi feltételeit közösen vizsgáljuk meg. Véleményünk szerint ezen a téren is lesz több olyan igény, amely nem oldódik meg az erőmű járulékos beruházásaként, és a megye sem képes saját erejével megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Ismételten szeretném kifejezésre juttatni, hogy a beterjesztett 1974. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot jónak tartom, választóim és a magam nevében megszavazom. (Taps.) ELNÖK: Kárpáti Márta képviselőtársunk felszólalása következik. KÁRPÁTI MÁRTA: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő törvényjavaslat tanulmányozása előtt összeállítottam azokat a kérdéseket, amelyekre választ vártam a költségvetéstől. Ezek a kérdések anyagi lehetőségeink bővülésének mértékére, a költségvetési egyensúlyra, a nemzeti jövedelem felosztására vonatkoztak. A tervezet számadataiban erre megnyugtató feleletet kaptam, a költségvetés újabb bizonyságát adta annak, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünk töretlen, dinamikus. Az elmúlt év gazdasági eredményei megfelelő anyagi alapokat biztosítanak arra, hogy a negyedik ötéves terv célkitűzéseit maradéktalanul, folyamatosan elérjük. Jó érzés, hogy a papíripar kollektívája,, amelynek tagja vagyok, a ráháruló feladatokat teljesítette és eredményeivel hozzájárult közös ügyünk sikeréhez. Engedjék meg, hogy életszínvonalunk alakulásának egyik alapvető eleméről, a lakásépítésről mondjam el véleményemet. A jövő évi költségvetés is tükrözi azt a tendenciát, hogy az összberuházásokon belül emelkedik a lakásépítési beruházások aránya. Ma már kimondhatjuk, hogy népgazdaságunk első hosszú távú tervét, az egymillió lakás felépítését szolgáló 15 éves lakásépítési tervet teljesítjük, sőt várhatóan túlteljesítjük. Az egymillió lakás sok család legégetőbb gondját — az otthon hiányát — szünteti meg, népgazdaságunkat jelentős, mintegy 400 milliárd forintnyi vagyonnal gyarapítja. Kedves Elvtársak! Az első hosszú távú terv megindításakor 20 éves voltam. Akkor még nem tudtam felmérni nagyszerűségét és teljesíthetőségének realitását. Ma már látom az erőfeszítéseket, és tudom, hogy megvalósítjuk. Az eredmények biztatást adnak számunkra többi hosszú távú tervünk végrehajtásához. Lakásállományunk mennyiségi növekedése mellett nagy jelentőségű annak minőségi változása is. Nemcsak arról van szó, hogy a 15 év alatt az ország lakóinak körülbelül egyharmada jutott az új otthonhoz, hogy valósággal új falvak épültek, új városrészek nőttek ki a földből, hanem arról is, hogy ezek az egészséges, jól felszerelt lakások biztosítják a korszerű életforma feltételeit. Hamarosan számot adhatunk tehát a hazánk történelmében egyedülálló terv nagyszerű végrehajtásáról. Értékelhetjük politikai, gazdasági hatásait és felmérhetjük a teljesítés során felmerült nehézségeket, gondokat is. Meggyőződéseim, már most részleges számvetést kell tennünk annak érdekében, hogy meghatározzuk további feladatainkat, megtartsuk jó eredményeinket és felszámoljuk a még meglevő hibákat. Ehhez szeretnék én is hozzájárulni olyan munkáskerület képviselőjeként, akinek választókerületében ez idő szerint 2100 lakás építése van folyamatban és ugyanakkor súlyos lakásproblémákkal találkozik nap mint nap. 1946^ban az ország lakásállománya 2 millió 386 ezer lakás volt, amelyből 70 százalékot tett ki az egyszobás lakások aránya. Az egyszobás lakásokra átlagosan 3,5 fő jutott. 1946— 1960 között 590 ezer lakás épült, tehát az ország lakóinak mintegy 15 százaléka költözött új otthonba. Az 1961-ben kezdődött 15 éves lakásépítési program dinamikus lakásszámnövekedést eredményezett, a terv utolsó évében — ennek ellenére — még mindig körülbelül 250 ezer kielégítetlen lakásigény lesz. 1970-ben az egyszobás