Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

&7$7 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1758 daság által megtermelt termékmennyiség. A megye mezőgazdaságának legkritikusabb pontjai a termékek szárítása, tárolása, feldolgozása terén van. Különösen rossz a helyzet a hús- és tejfeldolgozás területén. Ezzel kapcsolatban kéréssel fordulok a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz. Megyénk régi problémája, hogy az évről évre előállított nagymennyiségű vágóállat ellenére, az időközben létrehozott néhány állami gazdasági és termelőszövetkezeti kisebb állatvágó helyiségek kivételével nincs vágóhídja, húsüzeme. Korábban — ma is érthetetlen módon — le lett állítva. A húsféleségekből az ellátás ma más megyéből, Pécsről történik. A megyében évente felvásárolt nagyszámú, 450—500 ezer darab vágósertés, 18—21 ezer darab vágómarha megyei feldolgozása, valamint a megye választékosabb ellátása érdekében hoszszabb idő óta törekszünk egy megyei vágóhíd és húsüzem felépítésére. Törekvésünk végül megértésre talált, elismerték a megyei vágóhídés húsüzem felépítésének szükségességét. Sajnos, a beruházás indulása késik. Immár három éve folyik körülötte a vita. Azóta a beruházás volumenében is megnőtt, több feladat ellátására alkalmas létesítménnyé, köztük állami járványügyi feladatokat is ellátó beruházássá növekedett. A tervei is e szerint készültek el. Országos nagy beruházássá változása még nehezebbé tette az indítását. Dimény elvtárs legutóbb arról tájékoztatott, hogy 1975-ben indul a beruházás. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy most, amikor már a nagy beruházásra készültek el a tervek, magában a minisztériumban és a Tervhivatalban is vitatják a nagyságrendjét. Félünk attól, hogy a vita esetleg nem a tervezett beruházás javára dől el, ami újabb tervezést, továbbá több éves csúszást eredményezhet. A beruházás elhalasztása több egyéb problémát is okoz a megyének. Három évvel ezelőtt — mivel úgy volt, hogy elkezdődik a beruházás építése — fiatalokat iskoláztattunk be szakmunkásképző iskolára. Az első csoport végzett, akiket a környező megyék húsiparába voltunk kénytelenek elhelyezni. A leendő húsüzemnek, a szekszárdi hőközpont megépítéséhez beruházási hozzájárulásként a városi tanács mintegy 30 millió forintot előlegezett. Emiatt körülbelül 100 lakás felépítése halasztódik el. Kérjük a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, valamint a Tervhivatalt, legyen már végre döntés a szekszárdi vágóhíd- és húsüzem ügyében. Tolna megyét az országos közvélemény mezőgazdasági megyének ismeri. Valójában ma már nem lehet tisztán mezőgazdasági megyének tekinteni. Pártunk az iparilag elmaradott területek gyorsabb ipari fejlesztésére irányuló politikája, állami segítése következményeként, a megye meglevő üzemeinek bővítése, rekonstrukciója és több újabb üzem létrejötte, letelepülése eredményeként megnőtt a megye ipari bázisa. Az ipar főként extenzív fejlesztése az ipari termelés gyors növekedését, legnagyobb foglalkoztatási gondjaink megoldását eredményezte. Kezdetben a fejlődés alacsonyabb termelékenység elérése mellett következett be. Jelenleg termelékenységi mutatóink se rosszabbak az országos átlagnál. Az ipar éves bruttó termelési értéke ma már meghaladja a mezőgazdaságét. A foglalkoztatottság terén hasonló a helyzet. Ha a megye aktív munikaerőlétszámát veszem alapul, a megye szocialista iparában és építőiparában többen dolgoznak, mint a mezőgazdaságban. 1950-hen még kevesebb, mint 10 000, 1960ban 15 és félezer, jelenleg 39 000 fölé emelkedett a megye szocialista iparában és építőiparában dolgozók száma. Míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek aktív dolgozói és a mezőgazdaság állami szektora dolgozóinak együttes létszáma 36 000 alá csökkent. A megye mezőgazdaságával együtt az ipar továbbfejlesztését is változatlan feladatunknak tekintjük. Egyrészt a meglevő üzemeink fejlesztése, másrészt az üzemek létrehozása, illetve letelepítése útján. Ez utóbbival kapcsolatosan olyan gondunk van, hogy a beruházási megszorítások óta néhány korábban eldöntött és későbbre halasztódott üzem kivételével lelassult, szinte leállt megyénkben az újabb üzemek létrehozása, letelepülése. Különösen érthetetlen ez számunkra választókerületem, Dombóvár vonatkozásában. Dombóvár ugyanis állami segítséggel létrehozott 40 hektár területű, országos normatívák alapján hektáronként 120 fővel számolva, körülbelül 4—5 ezer fő foglalkoztatására alkalmas ipari parkot, közművesített területet ajánl ipartelepítésre. Az ipari parkból eddig a negyede se lett igénybe véve. Nincs tapasztalatunk arra vonatkozóan sem, hogy a Tervhivatal — bár foglalkozik ipartelepítések diszponálásával — egyáltalán figyelembe veszi-e a dombóvári ipari park létezését, amit éppen a Tervhivatal segítségével hoztunk létre. Ezúton is felhívom a Tervhivatal és a minisztériumok figyelmét a dombóvári ipari park előnyös beruházási feltételeire és általában a Tolna megyei ipartelepítés előnyeire. Ami Tolna megyét illeti, lehetőségei a jövőben még inkább növekedni fognak, főképpen a Majna;—Rajna csatorna elkészültével, az európai víziútrendszer kiépülésével, amely az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium távlati tervei szerint a Duna magyarországi alsó szakaszán elhelyezkedő területeket — így Tolna megye jelentős területét is — különösen alkalmassá teszik vízigényes, és a vízi utat előnyösen kihasználó nagyobb ipar befogadására. Választókerületemben másik nagy gond a dombóvári vasúti csomópont teljes rekonstrukciójának az elmaradása. A teljes rekonstrukció szükségessége már az 1960-as évek elején felvetődött. Indokoltságát alátámasztja, hogy Dombóvár Dél-Dunántúl legjelentősebb vasúti csomópontja, a legnagyobb forgalmat bonyolító vidéki pályaudvarok közé tartozik. A személy-, a teherforgalmat csak igen nehéz körülmények között bonyolítják. A teheráruk rendezését rész-