Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1749 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1750 tettségét. Csak gondos kalkuláció és alapos elő­készítés biztosíthatja új létesítményeink meg­valósítási időtartamának lerövidítését, ami a gyorsabb fejlődés jelentős forrása. Az ipar fontosabb feladatai közül néhányról külön is szeretnék szólni. Az energiatermelés struktúrájának átalakí­tására kormányunk hosszabb lejáratú tervet ha­gyott jóvá, amelynek lényege: a szénhidrogének fokozott ütemű felhasználása, a legkevésbé ren­tábilis szénbányák termelésének csökkentése, az atomenergia meghonosítása hazánkban. Az ener­giaforrások szerkezetében 1970^ben a szénhidro­gének 43 százalékos részarányt képviseltek, 1974. évi előirányzatunk szerint ez az arány 55 szá­zalék. Az energiakoncepció megvalósításában tehát jelentős előrehaladást tettünk, és továbbra is ezen az úton kívánunk haladni. A közel-keleti háborúval kapcsolatos olaj­válság ellenére sem szabad elhamarkodott lépé­seket tennünk. A világszerte mutatkozó újabb tendenciák azonban indokolttá teszik, hogy hosszabb távú számításainkat a tartósnak mu­tatkozó árváltozások tükrében felülvizsgáljuk. Ha az olaj magasabb világpiaci árszintje tartós­sá válik, célszerű hazai szénbányászati lehető­ségeinket az eredetileg tervezettnél jobban ki­használnunk. Ezért az ötödik ötéves terv ener­giamérlegét és a hozzátartozó erőműfejlesztési programot igen gondos elemzés alapján kell ki­alakítanunk. Másik következtetés: minden területen gondosabb gazdálkodásra, takarékosságra van szükség az energiahordozókkal és az energiával. Az iparszerkezet változását elsősorban azok­nak az ágazatoknak eredményei 'befolyásolják, amelyekben a technikai haladás a legnagyobb mértékben fejti ki hatását. Ezek közé tartozik a gépipar több ágazata. Az elmúlt években szá­mottevő volt a gépipari struktura-átalakulás, a termékcserélődés. A termékeknek csak mintegy harmadát képviselik a három évvel ezelőtt is gyártott árucikkek. A termékcserélődés és a struktúra-változás következtében a versenyké­pesebb termékek termelése gyorsabban, mások lassabban növekedtek. Az elmúlt években gyors fejlődési ütemet értünk el az autóbusz, az autó­busz-részegységek (motor, hátsóhíd), Zsiguli­kooperációs alkatrészek, számítástechnikai ter­mékek, orvosi műszerek, fényforrások, tartós fogyasztási cikkek, 'mikrohullámú berendezések, fémmegmunkáló szerszámgépek termelésében. Lassúbb volt a termelésnövekedés üteme a vegy­ipari, élelmiszeripari, az erőművi gépgyártásban, tudatosan visszafejlesztésre kerül a tengeri ha­jók, a traktorok és a tehergépkocsik gyártása. Mindebben jelentős szerepet játszik a gaz­daságosabb termék-struktúrára való törekvés. Több olyan hatalmas gépipari vállalatunk van — mint például a Ganz-MÁVAG, a Láng Gép­gyár, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vörös Csillag Gépgyár —, amelyek nagy múltra te­kinthetnek vissza. A múltból azonban nemcsak előnyöket, hátrányokat is örököltek. Egyrészt jelentős műszaki kultúra, tudás halmozódott fel ezeknél a vállalatoknál, kiváló munkásgárdá­val dolgoznak, többet közülük mint a magyar munkásmozgalom fellegvárát tartják számon. A múlt azonban örökül hagyott számukra sok elöregedett épületet, kiszolgált berendezést is. És habár az utóbbi évtizedekben sokat fej­lődtek, sorozatos bővítéseket hajtottak végre, az egymás mellé épült új részlegek nem vehetik fel a versenyt az olyan korszerű gyártási lehe­tőségekkel, mint amilyenek például a Magyar Vagon- és Gépgyár új győri motorgyárában, az Egyesült Izzó új gyárainál, a VIDEOTON-nál, a Hűtőgépgyárnál és más korszerűbb vállalatok­nál biztosíthatók. Az előbb említett sok problémával küzdő vállalatainknál olyan anyagi erőforrások, ame­lyek teljes rekonstrukciót tennének lehetővé viszonylag rövid idő alatt, nem állnak rendelke­zésre. Éppen ezért a fokozatos megoldás útját kell keresnünk, számításba véve a szocialista országok közötti kooperációs lehetőségeket. E téren már határozott lépéseket tettünk. így például a Vörös Csillag Traktorgyárban az át­szervezés nyomán a kevésbé kifizetődő dömper­és traktorgyártás helyett bővül az autóbusz-al­katrészgyártás. A Ganz-MÁVAG-ban jelentős változást hoz a felvonógyártásra való áttérés. Hasonló a helyzet a Hajtómű- és Festőberende­zések Gyáránál, valamint a Magyar Hajó- és Darugyárnál. A munka neheze még bátra van: a tervek megvalósítására, a profilváltás feltételeinek biztosítására irányító szerveinknek és az érin­tett vállalatoknak megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk. A dotáció, amit az államház­tartás e vállalatok számára juttat, még mindig igen magas. Biztos vagyok benne, hogy az e te­rületen dolgozók megértik a probléma súlyát és; kellő odaadással dolgoznak a rájuk váró felada­tok megoldásán. A gépipar iránti követelmények növekedé­se összefügg a külkereskedelemmel is. örven­detesen megélénkül a kelet—nyugati kereske­delem és ez jelentős tényezője a békés egymás; mellett élés politikájának. A szocialista orszá­gok egyre több gépet vásárolnak Nyugatról is.. Ezzel együtt a szocialista országok egymás kö­zötti forgalmában is növekednek a gépek mi­nőségi, korszerűségi követelményei. A verseny­képesség fokozása, a minden piacon értékesít­hető cikkek előállítása talán egyetlen területen sem olyan fontos mint a gépiparban. A Kohó- és Gépipari Minisztériumnak és a gépipari vállalatok vezetőinek e jelenségeket nem szabad szem elől téveszteniük: ennek meg­felelően kell alakítani a gyártmány-struktúrát,, fejleszteni a technológiát, korszerűsíteni a mun­ka- és üzemszervezést, és a figyelmet elsősorban azokra a cikkekre kell fordítaniuk, amelyek a növekvő világpiaci versenyben perspektiviku­san is leginkább megállják a helyüket. Ez egy­szersmind szükségessé teszi az alkatrészek, rész­egységek kooperációjának fokozását, elsősorban a szocialista integráció keretében, de a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok tekinteté­ben is. Igen alacsony a gépiparunk termeléséhez felhasznált elemek, alkatrészek aránya. A ko­76«

Next

/
Oldalképek
Tartalom