Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1751 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1752 operáció volumene még fele annyi sincs százalékban, mint sok, nálunk fejlettebb iparral rendelkező országban. Világos, ihogy a gazdaságosság követelményeinek csak úgy tehetünk eleget, ha nagyobb szériákat gyártunk, kooperálunk, erősítjük termelési kapcsolatainkat. Ipari termelésünknek túlnyomó része — mintegy 72 százaléka — a hazai szükségletek kielégítését szolgálja. Már ez a jelentős részarány is megkívánja, hogy valamennyi iparágunk nagy figyelmet fordítson a belső piac igényeinek jobb kielégítésére. A hazai felhasználók és fogyasztók szükségletének mennyiségi, választék szerinti és minőségi ellátásában iparunk az elmúlt években jó eredményeket tudott felmutatni. Szeretném kiemelni a lakosság részére dolgozó textil-, ruházati vállalatokat, amelyekben nagyarányú rekonstrukciókkal és új gyárak létrehozásával az utóbbi években szélesedett a választék, javult az áruellátás. Figyelemre méltó eredményeket ért el a győri Richards-gyár, a Hazai Fésűsfonó, a Vörös Október Ruhagyár, a bonyhádi Cipőgyár — hogy csak néhányat említsek — jó minőségű termékeivel. Hasonló példákat szép számmal lehetne felsorolni az élelmiszeripar területéről és más ágazatokból is. Nagy jelentősége van az iparban felhasznált termékek minőségjavításának, a pontos, határidőre való szállításnak, a kölcsönös bizalmon és megbízhatóságon alapuló szoros együttműködésnek. Ez utóbbi politikai és gazdasági feladat egyaránt: hosszabb távon a hatékony gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele. Ezt a folyamatot erősíti a hosszúlejáratú szerződéskötések rendszerének bővülése is. Ipari termelésünk egyik fő vásárlópartnere a mezőgazdaság. A szállítások között olyan fontos tételek szerepelnek mint a mezőgazdaság növekvő energiaszükségletének biztosítása, a gépek, az építőanyag-igények kielégítése, a vegyianyag- és műtrágya-termelés stb. Mezőgazdaságunk növekvő eredményeiben tükröződnek a magyar népgazdaság gerincét jelentő ipar szállításai is. Ipari termelésünk tetemes hányada, körülbelül 28 százaléka kerül kivitelre. Iparunk ex^ portvolumene — élelmiszeripar nélkül — 1974ben körülbelül 1,7 milliárd rubel és körülbelül egymilliárd dollár. Természetesen a nemzetközi piacon fokozódó verseny megköveteli áruink versenyképességének fokozását, a pontos, színvonalas munkát. Az előretekintés, a piaci viszonyok felmérése rendkívül fontos mind szocialista, 'mind tőkés viszonylatban egyaránt. A szocialista integrációhoz vezető úton még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ezt bizonyítja a kooperációk előbb említett alacsony volta is. Nem kielégítő vállalataink munkája a szocialista importlehetőségek felkutatásában. Sokszor a könnyebb utat választva, tőkés devizáért szereznek be olyan anyagokat és feldolgozott termékeket, részegységeket és alkatrészeket, amelyeket jobb piacfeltáró munkával, időben való megrendeléssel a szocialista országokból is beszerezhetnének. Pedig a különféle vásárlásokat pénzügyi kedvezmények is segítik. A szocialista országokból való vásárlások bővítése, körültekintőbb megszervezése újabb erőforrár sokhoz juttathatja országunkat, elősegíti beruházásaink és fogyasztásunk ütemének növelését. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a piackutató munkára, elsősorban a tőkés piac pénzügyi válságjelenségei és a növekvő nyugati infláció miatt is. A tőkés világpiacon az árak emelkednek. Az árstabilitás biztosítására jelentős összegű támogatásokat folyósítunk az állami költségvetésből. Ennek azonban valahol határt kell szabni. Részben a költségvetés véges teherbíróképessége miatt, másrészt mivel ez elszakadást jelent a világpiaci és a belső árviszonyok között és zavarja gazdasági tisztánlátásunkat. A tartósnak bizonyuló árváltozásokat megfelelő mérlegelés után bizonyos mértékben követnünk kell. Ez a tényező még inkább arra ösztönöz, hogy még teljesebben felkutassuk a sokkal stabilabb árakon beszerezhető szocialista importáru-lehetőségeket. Természetesen a tőkés inflációexportunkban inflációs nyereséget is eredményez. E nyereség egy részének lefölözése a költségvetés által, fedezete azoknak a támogatásoknak, amelyeket az árstabilitás érdekében az importcikkeknél nyújtunk. Irányító szerveinknek és vállalatainknak alapvető érdeke, mert a népgazdaság érdeke is az, hogy a cserearányok alakulásában a tőkés piac e mozgásait megfelelőképpen kihasználják. Nagy figyelmet fordítsanak a cserearányok javítására, tehát arra, hogy exportunkat főleg a számunkra kedvező árfekvésű és gazdaságosságú cikkekben fokozzuk és az árváltozásokat importpolitikánkban is messzemenően figyelembe vegyük. Nem elég termelni, sőt nem elég gazdaságosan termelni sem, a világpiac változó jelenségeire sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk minden szinten, hiszen jó munkával ebből is előnyökre tehetünk szert. Fejlesztési elképzeléseink nem valósíthatók meg az építőipari és szállítási-hírközlési tevékenységek bővítése nélkül. Az építőiparral szemben támasztott fő követelmény a termelés olyan ütemű növelése, amely képes kielégíteni a tervben meghatározott szükségleteket. Ennek érdekében — az. üzem- és munkaszervezés javításával, valamint az építőipari szervezetek rugalmasságának fokozásával — e területen is gyorsítani kell a struktúra kedvező irányú változását. A beruházások kivitelezési idejének csökkentésével javítani kell az építőipar gazdasági hatékonyságát. Az építő- és építőanyagipar fontos feladata a lakossági igények kielégítése, az építőanyagellátás további javítása. Nagy figyelmet kell fordítani azoknak az igényeknek a kielégítésére, amelyek a kormány életszínvonalpolitikájának — lakásfejlesztési, gyermekjóléti, közművesítési célkitűzések — gyakorlati megvalósítását segítik elő. 1974-ben az egész népgazdaság arányos fejlesztésének elősegítése érdekében tovább fejlődik a közlekedési ágazatunk is. Tovább korszerűsítjük a közlekedési ágak közötti munkamegosztást, amit a gépjárműközlekedés és a csőveze-