Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1747 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1748 Az ülésen jelen voltak: KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB I. titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A Minisztertanács részéről jelen voltak: FOCK JENŐ, a Minisztertanács elnöke, DR. AJTAI MIKLÓS, a Minisztertanács elnökhelyettese, HUSZÁR ISTVÁN, a Minisztertanács elnökhelyettese, LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, DR. TÍMÁR MÁTYÁS, a Minisztertflnács elnökhelyettese, BENKEI ANDRÁS belügyminiszter, DR. BÍRÓ JÓZSEF külkereskedelmi miniszter, BONDOR JÓZSEF építésügyi és városfejlesztési miniszter, DR. CSANÁDI GYÖRGY közlekedés- és postaügyi miniszter, CSÉMI KÁROLY honvédelmi államtitkár, DR. DI MÉN Y IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, FALUVÉGI LAJOS pénzügyminiszter, DR. HORGOS GYULA kohó- eV gépipari miniszter, KARAKAS LÁSZLÓ munkaügyi miniszter, KESERŰ JÁNOSNÉ könnyűipari miniszter, DR. KOROM MIHÁLY igazságügy-miniszter, DR. ORBÁN LÁSZLÓ művelődésügyi államtitkár, PÚJA FRIGYES külügyminiszter, DR. SZABÓ ZOLTÁN egészségügyi miniszter, DR. SZEKÉR GYULA nehézipari miniszter, SZURDI ISTVÁN belkereskedelmi miniszter. (Elnök: VARGA GÁBORNÉ. — 10.01.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Dr. Tímár Mátyás elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. DR. TIMÁR MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Jövő évi állami költségvetésünk az 1973-ban elért eredmények alapján biztató képet nyújt az előttünk álló esztendőre. Természetesen az éves terv és a költségvetés csupán előirányzat, amelynek megvalósításán erőteljesen kell munkálkodnunk, és ha jól dolgozunk, minden remény megvan arra, hogy nemzeti jövedelmünket, életszínvonalunkat, beruházásainkat előzetes elgondolásaink szerint fogjuk megvalósítani. Engedjék meg, hogy a költségvetéssel kapcsolatosan elsősorban az ipar és az építőipar feladataival és problémáival foglalkozzam. Az ipar és az építőipar 1974-ben a nemzeti jövedelemnek mintegy 52 százalékát termeli, és az államháztartás bevételeinek ennél valamivel nagyobb hányadát fogja befizetni. E tételek önmagukban is jelzik szocialista iparunk jelentőségét és utalnak az ipari munkásság társadalmi súlyára a termelésben. Az ipari termelés 1974^re tervezett növekedési üteme 5,5—6 százalék, az építőipari termelésé 4 százalék. E számok önmagukban véve még nem sokat árulnak el. Az átlagos növekedésen belül az egyes ágazatok termelésének eltérő dinamikája jelzi az ipari szerkezet változásának 1974. évre tervezett folytatását. Az átlagos ütemet meghaladóan fejlődik 1974-Jben számos iparágunk, így például az alumíniumkohászat 10 százalékkal, a kőolajfeldolgozó ipar, a szerves és szervetlen vegyipar, a gyógyszeripar 7—10 százalékkal, a villamos gépek és készülékek gyártása 9 százalékkal, a textilruházati ipar 9—10 százalékkal, a bútoripar 9—10 százalékkal, Vannak olyan iparágaink is, amelyek az ipar átlagos üteménél lassabban fejlődnek. Ezekre a továbbiakban még visszatérek. Iparágaink termelésének fejlődési ütemében kifejezésre jut kormányunknak az a törekvése, hogy az ellátás szempontjából fontos, rentábilis ágazatokat az átlagosnál nagyobb mértékben fejlessze, azokban az ágazatokban és vállalatoknál pedig, ahol a termelés szerkezete korszerűtlen, olyan átalakításokra törekszünk, amelyek elősegítik, hogy a gazdaságtalan termékeket mind erőteljesebb ütemben gazdaságossal váltsuk fel. Ez természetesen az utóbbi ágazatokban és vállalatoknál mérsékelheti a fejlődés ütemét, de alapjában véve jó célt szolgál, hiszen a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításával az állami költségvetés mentesül a vállalati támogatások és külkereskedelmi szubvenciók egy része alól, és a felszabaduló összegeket más, hasznosabb célokra lehet felhasználni. A termelési szerkezet átalakítása hosszú folyamat és nem lehetünk türelmetlenek akkor sem, ha ez egyes területeken átmenetileg a kapacitáskihasználás stagnálásával vagy romlásával jár. Természetesen a kapacitások mind teljesebb kihasználására kell törekedni ott, ahol a termelés versenyképes, korszerű és gazdaságos. Ezt támasztja alá például a textilipar rekonstrukciója, számos más területen a gyors műszaki-technológiai fejlesztés. Hiba lenne azonban a kapacitáskihasználást erőltetni ott, ahol készletfelhalmozódásra, piaci elhelyezési problémákra vezet, és ahol a gazdaságossági mutatók nem kielégítőek. Az ipar szerkezeti átalakulásának jó irányú előrehaladását jelzi többek között a készletek összetételének kedvező arányváltozása is. A korábbi években a készletek a nemzeti jövedelemnél gyorsabban, a mostani tervidőszak eddig eltelt éveiben viszont lassabban növekedtek. Ha 1970-et 100-nak vesszük, 1973-ban a nemzeti jövedelem 119—120-as, a készletnövekedés 113— 114-es indexet mutat. Ugyanebben az időszakban az ipar és az építőipar által megtermelt — támogatásokkal csökkentett — jövedelem 25 százalékkal növekedett. Az ipari szerkezet javításában nagy szerepe van a fejlesztési politikának. 19744>en az ipari beruházásokra, a fejlesztési alapok kiegészítésére 27 milliárd forintot biztosítunk. E jelentős összeget, de a többi beruházási forrást is jobban kell felhasználnunk az eddiginél. Egy-egy új beruházás eldöntése előtt gondosabban kell felmérni a költségeket, a megtérülési időt, a nemzetközi piacok várható alakulását, az árprognózisokat stb. Egyetlen beruházást sem szabad elkezdeni addig, amíg nem bizonyosodtunk meg e tényezőik várhatóan kedvező alakulásáról. Javítani kell beruházásaink szervezeti előkészí-