Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-23
1737 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1738 az egész országban, nálunk is fokozottabban fejlődött. Megyénkben az utóbbi tíz évben 25 új ipari üzem települt le. Ezek nagyabb része a szénbányászat visszafejlesztésével fellépő foglalkoztatási problémák ellensúlyozására, központi támogatással létesültek. A települt üzemekben állandó, biztos munkalehetőség van, a családok rendszeres jövedelme biztosított. Termelőszövetkezeteink gazdálkodása évről évre javul, pénzügyi helyzetük egyre szilárdabb. A termelőszövetkezetek tagjai anyagilag is megtalálják számításukat. Mindezek biztosítják a lakosság életszínvonalának rendszeres emelkedését. Fontos szerepet játszik a lakosság életkörülményeinek alakulásában a költségvetés keretei között biztosított szociális és egészségügyi, kulturális, illetve kommunális ellátás. A szociális és egészségügyi gondoskodás valamennyi állampolgárt végigkísér egész életútján. Ezt a gondoskodást a helyi adottságoktól függően a községek lakossága differenciáltan igényli. A kistelepüléseken megfigyelhető, hogy például a bölcsődék iránt az igény az átlagostól elmarad. Falusi asszonyaink szívesen nevelik csecsemőiket a családban, sok helyütt ebbe még a nagymama is besegít, de ez irányba hat a gyermekgondozási segély rendszere is. Altalánosságban véve a kedvező egészségügyi ellátás mellett a kisebb település éken, községekben gondot okoz, hogy az orvosi körzetek nincsenek maradéktalanul betöltve. Megyénkben jelenleg 12 üres körzeti orvosi hely van. Ebből a szécsényi járás területén két körzet betöltetlen. Ez annak ellenére így van, hogy tanácsaink ia körzeti orvosnak lehetőség szerint a legkedvezőbb feltételeket biztosítják. Egészségtelen azonban a fiatal orvosoknak az a szemlélete, hogy mindenáron csak a városokban akarnak letelepedni. Tisztelet azoknak, akik másképpen gondolkoznak, és azokra számítunk falvaink egészségvédelmében. Kulturális életünk is jelentős változásokon ment keresztül. Járásunk területén például a felszabadulás előtt a legtöbb községben még érettségizett fiatal is alig akadt. Szocialista társadalmunk oktatáspolitikájának eredményeként ma szinte természetes a továbbtanulás. Mind több falusi fiatal jut el a főiskoláig, egyetemig. Rendszerünk intézményesen segíti a hátrányos helyzetben levő, illetve a fizikai dolgozók gyermekeit előkészítéssel, ösztöndíjjal. A foglalkozási arány falun is tapasztalható javulása magával hozta az óvodákkal és általában a gyermekintézményekkel kapcsolatos igények jelentős növekedését. A megnövekedett társadalmi igények kielégítésére tanácsaink helyi döntési jogkörükkel élve, saját kezdeményezésire a tervezettet lényegesen meghaladó óvodai fejlesztést valósítottak meg. Ezeknek az óvodáknak a fenntartására sok esetben egyéb területről kellett pénzeszközöket átcsoportosítani, amely a többnyire tervezett feladatok megvalósításának elmaradását idézte elő. Ezért tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy az óvodák fenntartási többletterheit a most tárgyalt költségvetésben lehetőség lesz központi eszközökből átvállalni. Községi tanácsaink nagy figyelmet szentelnek az iskolák fejlesztésére. Ez mindenképpen indokolt is, mert jelenleg még lényeges szintkülönbség van a falusi és a városi iskolák között. Viszonylag nagy számban vannak falusi iskolákban képesítés nélküli pedagógusok. Sok még az elavult, korszerűtlen tanterem, a testi nevelés és a gyakorlati oktatás tárgyi feltételei hiányoznak. Ezért nagyra értékelem azt az elhatározást, amelynek eredményeként a szemléltetőeszköz-ellátottság lényeges javítására lesz lehetőség. A tanácsok ilyen irányú pénzeszközeiket, mint az ismeretes, központi eszközökből kiegészíthetik. Ezzel további lépést tettünk a falusi gyerekek oktatása tárgyi feltételeinek megteremtésére. Növelné a pénzeszközök felhasználásának eredményességét, ha az iskolai szemléltetőeszközök nem lennének évről évre drágábbak. Fiatalságunk életében az egyik sorsdöntő időszak az, amikor dönteniük kell, hogy mi legyen belőlük, milyen foglalkozást választhatnak. A választási lehetőség igen széles 'körű és a döntés meghozatala sem egyszerű dolog. Megyénkben az általános iskolákban végzett fiatalok többsége középiskolában tanul tovább, ami pozitív. Nem megnyugtató azonban számunkra, hogy a középiskolán belül a gimnáziumba kerül a fiatalok többsége, túlnyomórészt lányok. A gondot elsősorban a gimnáziumban érettségizett lányok -munkába állása okozza, mert legtöbben közülük az irodai munkakörök felé törekszenek, amire korlátozott a lehetőség. Ezen a helyzeten enyhít tevékenységével az egyre eredményesebben működő pályairányítási szervezet. Fokozni szükséges erőfeszítéseinket a falusi népművelés területén is. Elmondhatjuk, hogy itt sokszor nem is pénzügyi korlátai vannak az előrehaladásnak, hanem a helyi kezdeményezés is hiányzik!. Társadalmi összefogásra van szükség. Klubszobákba, olvasókörökbe kellene vinni a dolgozókat, a fiatalokat, az idősebbeket egyaránt. Ezzel kettős feladatot lehetne megoldani. Emelni lehetne a falusi lakosság műveltségi színvonalát, és elvonnánk az embereket az értelmetlen kocsmázástól. Meg kell találni a falusi nyugdíjasokkal való foglalkozások módjait, amin nemi feltétlenül az öregek napközi otthonában történő gondoskodást kell értenünk, hanem a velük való törődést, rendezvényekre meghívni, figyelemmel kell kísérni gondjaikat, problémáikat, hogy érezzék a nagy közösség összetartó, segítő erejét, miszerint rájuk is számít társadalmunk. A kommunális közüzemi ellátás színvonala a lakosság életkörülményeit nagymértékben befolyásolja. Falvaink villamosítása befejeződött. A hálózatbővítés az igényeknek megfelelően többnyire megoldódott. A településeiket összekötő, ha nem is minden tekintetben megfelelő utak megépültek, a személy- és a teherszállítás gondjai is többnyire megoldódtak. Problémát látunk azonban a falusi lakosság jó 'minőségű ivóvízzel való ellátásában. Pontosabban az ellátás javításának lehetőségében. Példaként hozom fel, hogy megyénkben a IV. ötéves terv ideje alatt 11 törpevízművet terveztünk megvalósítani. A 74*
