Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1731 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1732 legelni kellene a szakszervezetnek: és a Munkaügyi Minisztériumnak, nem lenne-e helyes a karbantartó tevékenységet irányítók számára olyan oéltanfolyamok elvégzését előírni, amelyek alapján a szerepüknek megfelelő szakmai tájékozódást műszaki és gazdasági vonatkozásban elsajátíthatnák. Röviden: megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés melett legyen speciális továbbképzéshez kötött szakma a jó karbantartás. Javasolom az ellátási tevékenység finanszírozási helyzetének a jelenleg érvényben levő árrendszer viszonylatok közötti szelektálásra való ösztönző hatékonyságának felülvizsgálatát és ha szükséges, annak módosítását, E témakörön belül célszerű lenne a rekonstrukciókkal egyidőben arányosan felszabaduló felesleges állóeszközök tartalék alkatrészei kiselejtezésének általános biztosítása, esetleges pénzügyi kedvezmény adásának mérlegelése ímelett. Ezzel párhuzamosan elsősorban a vállalati alkatrészgyártás igen szerény lehetősége a KGM^hez tartozó vállalatok, a gépipari szövetkezetek ez irányú tevékenységének az eddigiinéi jobb összehangolásával, a hazai alkatrészgyártó bázisok bővítési lehetőségének megteremtése csakúgy, mint a szocialista és tőkés importigény 'tervszerű begyűjtési és beszerzési rendszerének megszervezése. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom összeállításánál rövidségre törekedtem. Hogy emellett mennyire sikerült érthetővé tenni magam, ennek eldöntése az önök feladata. Másik célkitűzésem az volt, hogy ezt a nekem, mint nőnek is igen száraz témát úgy sikerüljön feldolgoznom, hogy az eredményességre való törekvés melett valami lírai ötvözetet is nyerjen. Meglátásom, hogy az itt bekövetkezett mulasztást csak úgy pótolhatom, ha a jó eredmények még jobbá tételében, a fejlődés során felmerülő gondok megoldásában önökkel együtt maximálisan igyekszem részt venni. Az Országgyűlés elé terjesztett költségvetési javaslatot és a benne érvényesülő gazdasági programot elfogadom, tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom, kiemelten megköszönve szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kapiller Imre kép vis elő tár sunk. KAPILLER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva a gondosan összeállított 1974. évi állami költségvetést, megállapíthatjuk, hogy ez a költségvetés-tervezet reális, nagyon megalapozott. Híven tükrözi negyedik ötéves tervünkben elénk tűzött feladataink megvalósítását. Ezeknek a céloknak a megvalósítása teszi lehetővé dolgozó néoünk életszínvonalának állandó, tervszerű emelését. A törvénytervezetből, a költségvetési szerveknek a kiadásaiból a tavaly ősszel a népesedéspolitikai irányelvekben hozott határozatokra fordított összeg ragadott meg és azok az egyéb intézkedések, amelyek e célokat viszik előbbre. Nem kívánom felsorolni azokat, amiket eddig elértünk ezen a téren és azokat sem, amelyek e törvénytervezet jóváhagyása után meg fognak valósulni. Ezeket a juttatásokat, mint ahogyan választóimmal történt találkozások alkalmával tapasztaltam, megelégedéssel és örömmel vették. Azzal a jóleső bizalommal, hogy társadalmunkban fontos minden egyes ember életének az alakulása. Mindamellett mégis meg kel alapítani, hogy e juttatásokból egy bizonyos réteg nem Úgy részesül, ahogy ő a gondokat, a feladatokat vállalja társadalmunk jövőjéért. Ezek a három, de még inkább a négy és ennél több gyermeket nevelő családok. Ez utóbbiak száma .a statisztikák szerint a családi pótlékban részesülő családik számának mintegy 5,7 százaléka. Ezeknél a családoknál az életszínvonalat nem az elvégzett munka után kapott fizetés, hanem elsődlegesen az egy keresőre jutó eltartottak száma határozza meg. Vagyis az egy családtagra jutó jövedelem. A családok életszínvonala közti különbség tovább 'differenciálódik akkor, ha a család nagysága, a gyermekintézmények hiánya, vagy korlátozott férőhelye miatt az anyának csak anyának lehet lenni. Úgy hiszem, hogy ezeknél a legnehezebb, mert hiszen itt egy keresőnek kell mindazt előteremteni, ami a nagy család ellátásához szükséges. Tudott és statisztikailag kimutatott, hogy nálunk egy gyermek felnevelési költsége a kor színvonalának megfelelően havi 1260 forint 15 éves korig, 19 éves korig pedig 1450 forint. Természetesen a nagy családoknál ennél lényegesen kevesebb jut. A nyugdíjasok ellátásának nagy részét társadalmunk már mégoldotta. Ugyanakkor — bár a termelő korosztály az utódok nevelésének a költségét is megtermeli — ezek a megtermelt javák a családok között nem a gondok vállalása arányában kerülnek szétosztásra. így a teherviselés e téren nagyon változó. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy. a statisztikai számítások kimutatják, hogy a családok életszínvonala fordítottan arányos a létszámával. Ez még jobban jelentkezik azoknál a családoknál, ahol ténylegesen az édesanya otthon marad. Ezek az anyák az úgynevezett nem dolgozók. Bár csak az itt, körülöttünk ülő kedves gyakorló édesanyák tudják megmondani igazán, hogy a gyermeknevelés és a nagy család ellátása munka-e? Úgy érzem, a gyermeknevelés társadalmunk jövőjéért végzett áldozatos munka. Csak megbecsülnénk ezeket az anyákat akkor, ha a gyermek felnevelését bizonyos eszmei összeghez viszonyítanánk, például 400 forint, és ezen az alapon saját jogon nyugdíjalapot szerezhetnének. És amikor elérik azt a kort, amikor már a •munkában, az áldozatos, tényleg áldozatos gyermeknevelési munkában elfáradtak, saját jogukon részesüljenek azokból a javakból, amit akkor az ő általuk felnevelt korosztály termel már meg. A nagy családok és a sok gyermeket felnevelő anyák megbecsüléséért sokat tehetnek az üzemek és a vállalatok addig is, amíg ez központilag meg nem oldódik. Számos jó példát lehet találni erre és olyan helyeket, ahol tényleg e cél megvalósításáért már sókat tettek. Saj-