Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1705 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1706 nak, akik többet, és vannak akik kevesebbet kap­nak, mint amennyit munkájuk után megérde­melnének. Következetesen ügyelnünk kell tehát az arányokra, a rendelkezésünkre álló javak igazságos és méltányos elosztására. Nem enged­hetjük meg, hogy lelassuljon vagy eltorzuljon az az egészséges életszínvonal-fejlődés, amelyet a fizikai munkások, a közvetlen termelésben dol­gozók körében a tavalyi novemberi központi bi­zottsági határozat alapján központi béremeléssel lehetővé tettünk. Célunk az életszínvonal olyan emelése, amelyben a párt politikája szerint min­denkor a dolgozó emberek érdekében alakulnak és érvényesülnek a helyes jövedelmi és szociál­politikai arányok. Reális terveink valóra váltása a társadalom egészének és minden egyes dolgozónak az egyéni érdeke is. Mély meggyőződésünk, hogy a dolgo­zókon nem fog múlni a terv teljesítése. A dolgo­zóknak többsége eddig is arra törekedett, hogy teljesítse, sőt túlteljesítse azt, ami reá hárul. Nemcsak erejükkel, hanem szívükkel is részt vesznek a feladatok végrehajtásában. Erőfeszí­téseiket nemcsak a javuló anyagi ösztönzés, ha­nem a szocialista erkölcs iránytűje is vezeti. Meg­győződésünk, hogy ezután is így lesz ez! Mindannyian tapasztaltuk, hogy a párt Köz­ponti Bizottságának tavalyi novemberi határoza­tát a munkásosztály, a dolgozó tömegek nemcsak helyeslik, hanem cselekvő egyetértéssel fogadták. A szocialista munkaverseny fokozódó lendülete, az újítók tenniakarása, a szocialista brigádok el­kötelezettsége és lelkesedése a gazdagabb jövőt ígéri. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A költségvetés elfogadásával tennivalóinknak csak az egyik, a könnyebb részét végezzük el. A ne­hezebb, a bonyolultabb feladat végrehajtása ez­után következik. Ez már nemcsak a törvényho­zók dolga. Társadalmi és gazdasági fejlődésünk ütemét rengeteg tényező határozza meg, mégis igaz, hogy gyorsítható, ha megkeressük és hasz­nosítjuk azokat az emelőket, amelyek sokirányú hatásukkal és befolyásukkal megnövelhetik erőinket. A végrehajtásban különleges szerepe van a kormánynak, a gazdasági és társadalmi szerve­zeteknek. Ezért most a költségvetési vitában ez­zel összefüggésben külön szeretnék szólni rövi­den a vezetők felelősségéről és fegyelméről. Mindannyian tudjuk, hogy eddigi eredményeink­ben munkásosztályunk, dolgozó népünk áldoza­tos erőfeszítései mellett milyen érdemei vannak a társadalmi-gazdasági élet különböző területein dolgozó vezetőknek. A munkásosztály, a dolgozó nép velük és általuk is bizonyította, hogy nem­csak az urak, nemcsak a tőkések képesek és al­kalmasak a gazdaság, a társadalom, az ország vezetésére. Az elmúlt háromévtizedes történelmünkben egyedülálló, gyors ütemű fejlődés, a dolgozó nép­tömegek felemelkedése, emberibbé, egyre jobbá és szebbé váló élete ékesen szóló bizonyság! Bi­zonyítja, hogy a munkásosztály pártja politiká­jának szellemében dolgozó, a szocializmus építé­sén munkálkodó vezetők a meglevő sok gond és nehézség ellenére is jobban és eredményesebben szolgálják a haza, à nép ügyét, mint ezt a régi kiváltságos osztályok képviselői valaha is tették. A mi vezetőink ők ! Túlnyomó többségük a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság soraiból került felelős posztra és igyekezett megbízatását tisz­tességgel, becsülettel, felelősséggel ellátni. Nem könnyű dolog a mai rohanó életben a tudomány és a technika valóban forradalmi fej­lődésének, változásainak közepette helytállni, ütemével lépést tartani. Társadalmi és gazdasági fejlődésünk nagy ereje az irányítás jelenlegi gya­korlatában rejlik, amely módot ad az államap­parátusnak, a gazdasági és társadalmi szerveze­teknek, hogy felelősen, önállóan, a helyi viszo­nyokat és feltételeket figyelembe véve dolgozza­nak. De amiben az erőnk rejlik, hogy tudniillik a vezetői munkát nagy önállósággal végezzük, sok esetben abban van a gyöngénk is. Az irányítás­nak ez a módja ugyanis feltételezi és megköve­teli, hogy mindenütt olyan vezetők legyenek, akik képesek és tudnak élni a lehetőségekkel. A mi rendszerünkben a szó mély értelmében szocialista típusú vezetőkre van szükség ; olya­nokra, akik nem csupán szaktudással, kezdemé­nyező készséggel, hanem politikai felkészültség­gel és érzékkel is rendelkeznek, akarnak és tud­nak együtt dolgozni a tömegekkel, képesek: de­mokratikus módon vezetni. Vannak általános irányelveink, hogy egy ve­zető iránt mi a követelmény. A kérdést mindig úgy kell feltenni, hogy valaki képes-e megfelel­ni a szocialista vezető iránt támasztott követel­mények összességének, a mérce magas, de en­gedményeket nem tehetünk. Vannak vezetők, akik csak úgy képesek dolgozni, ha mindennap megmondják nekik: ezt és így kell csinálni! Ha elvégzik a munkát, ez önmagában nem is rossz, de amikor önállóan kell dönteni, intézkedni, ak­kor már jelentkeznek a nehézségek. Nagyon sok követelményt kell figyelembe venni, amikor mércét állítunk. Azt gondolom, a mi viszonyaink között elengedhetetlen követel­mény, hogy a vezető úgy végezze munkáját, hogy a szocializmus ügyét a legjobb tudása sze­rint képviselje és vigye előre. Tartson fegyelmet, teremtsen olyan emberi viszonyokat és olyan lég­kört, hogy mindenki szívesen dolgozzék és lássa el a rábízott feladatokat. A vezetőnek legyen véleménye, és ne mond­ja a fehérre, hogy fekete. Nem lehet erkölcsi tő­két kovácsolni abból, hogy egyesek nem monda­nak véleményt, mert így kikerülik a zátonyokat, nem vállalják a harcot konkrét ügyekben elvein­kért, mert így könnyebb az életük. Elismerjük, hogy sok esetben nem könnyű hibás dolgokban ellentmondani, mert az vitával és sokszor ér­dekek összeütközésével, tehát harccal jár. De ne féljen senki, ha megalapozott véleménye olykor nem egyezik a felsőbb szervek egyes képviselői­nek hibás álláspontjával. Nálunk nem szabad, hogy annak legyen igaza, akinek nincs ugyan igaza, csak magasabb a beosztása. Az ilyen szel­lemet nem engedjük érvényesülni. A vezetőtől minden szinten meg kell köve­telni, hogy merjen állást foglalni és véleményt mondani. Lefelé is, felfelé is. Merjen tehát irá­nyítani, vezetni. A gazdasági vezetőtől elvárjuk, hogy üzemé­nek munkája folyamatos legyen, a termelés ha­73*

Next

/
Oldalképek
Tartalom