Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-23
1695 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1696 mert eredményes évet zárhatunk, de örülünk azért is, mert az újabb esztendő töretlen fejlődést, sok tekintetben figyelemre méltó előrehaladást ígér. Kedvező feltételek között fordulhatunk 1974-re. Az újabb esztendő kilátásai biztatóak. A termelés mennyiségi és minőségi növelése jó alapot ad a munkáskollektívák fokozottabb anyagi megbecsüléséhez. Mindennek a nemzeti jövedelemre gyakorlandó hatása lehetővé teszi szükségleteink magasabb fokú kielégítését. Kedves Képviselő Elvtársaim! Képviselői munkánk gyakorlatában a választópolgárokkal való találkozások során meg-megismételve tesznek említést a terület arányos fejlődéséről, ehhez kapcsolódva a jövedelmezőségi és ellátottsági viszonyok szintre hozásáról. Ezzel összefüggésben álló — de önálló — kérdésként szerepelhető témaként hozzák szóba a lakossági szolgáltatás megannyi feszültségét. A párt Politikai Bizottsága 1970. március 10-én foglalt állást a területés településhálózat-fejlesztés, valamint a hoszszú távú tervezés kérdéseiben. Az elvek a sokoldalú tapasztalatok általánosításával jelölik meg a jövő gyakorlatában követendő irányvonalat. Alkalmazásuk már a most folyamatban levő tervidőszakban is jótékonyan érezteti hatását. A változtatások minden pozitívumukkal együtt csupán némi elmozdulást mutatnak. A kedvező hatásokat előidéző lépések elemeinek további erősítésével indokolt a feltételek javítása. Azt tapasztaljuk, a Sajó menti ipari agglomerációban végbemenő nagyarányú termelőerőfejlesztés és az ott biztosított munkalehetőségek ellenére, hogy megyénk más területein női munkaerő-foglalkoztatási gondok jelentkeznek, jóllehet a nehéz fizikai munkát végzők némely szférájában most is hiány mutatkozik. Ennek is a következménye, hogy az egy lakosra jutó jövedelemben' átlag alacsony. Az összegszerűség szembetűnően mutatja ezt, de erről tanúskodnak az anyagi lehetőségre utaló más megnyilvánulások is. Megyénkben a magánkezdeményezésű lakásépítés alacsonyabb az országos átlagnál; továbbá a kereskedelmi forgalom 1—1,5 százalékkal hasonlóan alatta marad az országos színvonalnak. Az urbanizálódás időszakát éljük, és ma természetességszámba megy a lakosság vándorlása. Minden bizonnyal ez jellemző országosan is. A jelenlegi viszonyok tekintetében úgy érezhető, hogy vidékünkön a lakosság elvándorlása az egészségtelen méretek felé halad. Aligha volna elhihető, hogy Borsod esetében nagyobb a megyéből kivándorlók száma, mint az ideérkezőké. Évente mintegy 2000 fővel többen távoztak el munkavégzés céljából, mint amennyien jöttek. Tehát elsősorban a munkaerő eltávozása a meghatározó a vándorlásban. Értékelésünk szerint a jövedelmi viszonyok kedvezőtlensége és az okozza az egészségtelen vándorlási arány alakulását, hogy az üzemek térségében nincs elegendő lehetőség az emberek letelepítésére. Mindez abban az időszakban megy végbe, amikor különben is megközelítően 100 000-re rúg az ingázók száma, abban az időszakban, amikor igen tervszerű munkaerő-gazdálkodással kellene megteremteni a jövő nagyarányú munkaérőszükségletének a feltételeit. A megyében a termelőerők 1985-ig tervezett fejlesztése a természetes szaporodásból származó munkaerőforrás növekedésén felül, mintegy 20 000 fő bevándorlását igényli. Mindent egybevetve: egyértelműen következtethető az elvándorlás egészséges mederbe terelése és a mutatkozó aránytalanságok folyamatos kiegyenlítése érdekében teendő intézkedések szükségessége. Ügy látjuk, ennek megvalósulását elősegítendő: az ipar ágazati és területi struktúráját úgy kellene alakítani, hogy a foglalkoztatási lehetőségek bővítése hozzájáruljon a jövedelmezőségi színvonal emelkedéséhez, és kedvezően befolyásolja a településhálózat korszerűsítését. Hatékonyan elő kell mozdítanunk a megye egyoldalúan nehézipari szerkezetének feloldását. Az iparilag elmaradt körzetekben a megkezdődött és szép eredményeket felmutató iparosítás meggyorsítása látszik indokoltnak, amelyben nekünk, a helyi szerveknek a program sokkal megalapozottabb kimunkálásával kell részt vennünk. A borsodi viszonyok jól érzékeltetik a Politikai Bizottság említett, 1970-es állásfoglalásában szereplő, a jövőre vonatkozó meglátások helyességét. Az irányelvek útját járva alakulhat egészségesen társadalmi és gazdasági életünk. Ezért külön is a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlom a területek sajátosságaival való „megkülönböztetett" foglalkozás szükségességét. A másik és a lakosság széles rétegeit érintő mindennapos probléma a szolgáltatás. Fejlődő életünk az igények gyors ütemű növekedését hozza magával. Nyilván így látja ezt kormányzatunk is, hiszen szinte évente tűzi e témát napirendre. Az is igaz, hogy bizonyos fokú előrehaladás érezhető. A feltételek mennyiségi és minőségi változásai azonban mindig alatta maradnak az igénynövekedés ütemének. Hátrányos pozícióból indulva ez azt is jelenti, hogy a kielégítetlen igény növekszik. Megyénk ellátottsága 117 millió forintos tanácsi támogatással is javítva fejlődik. Ennek ellenére a megye ellátottsági szintje az országos vidéki átlaghoz viszonyítva tovább romlik. E fejlődésbeli elmaradásnak több oka van. Ezek közül egyet, de véleményem szerint a leglényegesebbet kiemelném: azt, hogy a szolgáltatási tevékenység nagy területen veszteséges ágazat, így a vállalatok, illetve az üzemek nem, vagy nem szívesen foglalkoznak vele. Tapasztaljuk, hogy a szolgáltatást végző szervek meglevő eszközeiket sem használják ki. Előfordul, hogy a szolgáltatás-fejlesztési alapból odaítélt támogatásról lemondtak, a hitellehetőséggel pedig nem élnek. Szívesebben fordulnak a nagyobb nyereséget hozó árutermelés felé. A több irányú, de mindenképpen konstruktív megoldási lehetőségek közül külön hangsúlyt kell adni az egész tevékenység nyereségessé tételének. Véleményünk szerint felül kellene vizsgálni a szolgáltatás árait és díjait, és vagy ezek megváltoztatásával, vagy amennyiben ennek életszínvonalbeli kihatásai el nem viselhetők, szubvencióval, de mindenképpen alkalmas, teljes átfogó közgazdasági szabályozókkal kellene a