Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1691 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1692 mazás jobb feltételéinek megteremtésére. Ezt indokolja az a körülmény is, hogy a zöldség-gyümölcs termelésnek a kisegítő gazdaságokban és a házikertekben való részaránya mintegy 50 százalék. Előremutatóak azok a javaslatok, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a következő ötéves tervben kiemelten kell kezelni a lakótelepek szennyvízelvezetésének megoldását. A lakótelepek gondjai mellett azonban fejlődésünkkel együttjáró újabb, hasonló gondok is keletkeztek, például a szakosított állattartó-telepek szennyvízelvezetése — amelyek összefüggnek a természetes környezetvédelmi feladatainkkal is. Szóvá tettek a városok közlekedési gondjait. Felvetették, hogy szükség volna a helyi igényekhez jobban igazodó, szerényebb kivitelű, olcsóbb autóbuszokra. Ma főleg drága, panorámás buszok kaphatók. Ezen túlmenően szükségük volna a vállalatoknak, a mezőgazdasági üzemeknek kisebb autóbuszokra a teherkocsis munkásszállítás megszüntetése érdekében. Több bizottságban javasolták, hogy a kormányzati szervek dolgozzanak ki olyan, érdekeltségen alapuló ösztönző rendszert, amely a népgazdaság számára az importkiváltások folytán valutamegtakarítást jelenthet — például a fehérjetakarmány, a növényvédő szerek hazai előállításának növelése, az import csökkentése útján! A szociális és egészségügyi bizottság felvetette annak szükségességét, hogy az orvosi gépes műszergyártásban kezdeményezni kellene a KGST-országok szorosabb együttműködését.. Kormányzati szerveink kezdeményezik e kérdés napirendre tűzését, de célszerűnek látszana, ha az Egészségügyi Minisztérium a tudományosműszaki együttműködés keretében is felvetné ezt a témát. Valamennyi javaslat felsorolására, amelyek elhangzottak a bizottsági üléseken, az előadói beszédben nincs lehetőség és nem is szükséges. Számos olyan észrevétel és javaslat hangzott el, amelye!k figyelembevételét az ágazati minisztériumoknak, az országos szerveknek külön figyelmükbe ajánljuk, i Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1974. évi költségvetés előirányzatai arra mutatnak, hogy költségvetésünket dinamikus fejlődés jellemzi mind bevételi, mind kiadási oldalról. A fejlődés alapjait az adja, hogy 1973-ban, miként ezt a törvényjavaslat indoklása is megállapítja, a tervezettnél kedvezőbb eredményeket értünk el az iparban, a mezőgazdaságban, a külkereskedelemben, a gazdaság más ágazataiban. Ennek következtében javult a népgazdaság egyensúlyi helyzete is. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a tervezett fejlődés csak akkor valósulhat meg, ha annak feltételeit a termelési szerkezet korszerűsítésével, a termelő kapacitások jobb kihasználásával, a beruházások jobb előkészítésével, az élőés holtmunka ésszerű felhasználásával, a korszerű termékek előállításával, a hatékonyság növelésével biztosítjuk. Ennek fontosságát húzza alá a Központi Bizottság novemberi határozata is. Tehát tovább kell folytatni a termelési szerkezet átalakítását és gyorsítani kell mindenekelőtt a feldolgozó iparágakban. Az előttünk levő törvényjavaslatból láthatjuk, hogy a költségvetés előirányzatai a termelési szerkezet átalakítását segítik. Az átrendeződés jelentősége, időbeni végrehajtása népgazdasági-társadalmi szempontból nagy jelentőséggel bír. Továbbra is helyeselni kell azokat a központi intézkedéseket, amelyeket a kormány tesz a kiemelt ipari nagyvállalatok termelési szerkezetének átalakítására, a termelés korszerűsítésére. Ezen túlmenően fontos népgazdasági és társadalmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy a termelés minden területen korszerűsödjön, ott is, ahol azt nem kiemelt programként kell kezelni, ahol a központi elhatározások azt nem konkretizálják. Ezúton érhetjük el a belföldi kereslet jobb kielégítését, de nem közömbös számunkra az export szempontjából, hogy a nemzetközi piacon milyen áruval jelenünk meg, versenyképesek tudunk-e maradni? Vannak területek, ahol bátrabban kellene előrehaladni. Ilyen például az élelmiszeripari végtermék-feldolgozás vagy a gépipar különböző ágazatai, ösztönözzön bennünket az a körülmény is, hogy megfelelő szellemi kapacitással rendelkezünk. Az eddigi tanulságok is azt húzzák alá, hogy az intézkedések időszerűek, helytállóak, elősegítik a munka társadalmi hasznosulását, a gazdasági növekedést. A termelés korszerűsítésében a központi akaraton túl, nagy szerepe van a vállalati, üzemi vezetésnek, de nem utolsósorban a dolgozó kollektíváknak. Ha nem leszünk közömbösek az ügy iránt, ha nem választjuk szét a népgazdasági, a társadalmi, a szűkebb csoport-, vagy egyéni érdeket, ha ezt egységes egésznek tekintjük — úgy, hogy ebben a megítélésben az össztársadalmi érdek kerül előtérbe —, akkor hasznosan szolgáljuk a társadalom céljait és azok megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Amikor az 1974. évi költségvetés fejlődésének dinamikájáról, annak belső termelési, társadalmi feltételeiről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a külső tényezőket sem, amelyek a világgazdasági folyamatokban végbemennek. Mindenekelőtt számolnunk kell azoknak az instabil tényezőknek a hatásával, amelyek a mai világpolitikai helyzetben kialakultak és a gazdasági, termelési, pénzügyi folyamatokat befolyásolják. Ilyenek az inflációs folyamatok, az energiaválság és más tényezők, s ennek következtében a világpiaci árak ugrásszerű emelkedő tendenciája. Ezek olyan tényezők, amelyeknek hatásai hosszú távon szükségszerűen érvényesülnek, de különösképpen olyan országban, ahol a külkereskedelem szerepe olyan jelentős, mint nálunk. Az Országgyűlés tagjai előtt ismertek azok az intézkedések, amelyeket különböző gazdasági rendszerű országok kormányai a hatások ellensúlyozására már megtettek. A kapitalista országokban tett kormányintézkedések lényege, hogy a terheket egészében áthárítják a fogyasztókra. Felvetődik a kérdés, hogy mi köze van ennek