Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1679 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1680 követniük. A pontos értelmezés miatt hozzáteszem, hogy elvileg a tartós áremelkedés egy része nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói árakban is érvényesítendő volna. Rögtön kijelenthetem azonban, hogy amikor a gyakorlatban ilyen intézkedésre sor kerül, azt nagyon gondosan mérlegeljük, és különféle más intézkedésekkel ellensúlyozzuk, mert a fogyasztói árszínvonal stabilitása, a tervezett életszínvonal-növekedés biztosítása a továbbiakban is fontos, mi több, alapvető követelmény! Közismert a tőkésországokban végiggyűrűző energiaválság és spekuláció, ami rohamos iramot diktál a kőolajáraknak. Ehhez a tőkés monopóliumok jócskán hozzájárulnak: a rendkívüli körülményeket kihasználva mesterségesen fokozzák a hiányt a magas ár és extraprofit reményében. A nálunk felhasznált olaj zöme a Szovjetunióból és kisebb része hazai termelésből származik. Ma még csekély a más területről származó import aránya. Ezért a kormány a jelenlegi helyzetet olyannak ítéli meg, hogy a folyamatos termeléshez elegendő olajjal rendelkezünk. A termelést, a forgalmat sújtó korlátozástól és az áremeléstől ez idő szerint eltekinthetünk. Mindez azonban figyelmeztet és sürgeti az észszerűbb energiagazdálkodást, a takarékos felhasználást, a hazai olaj-, gáz- és széntermelési lehetőségek kiaknázását. A következő hónapok világeseményeit ebből a szempontból is gondosan nyomon fogjuk követni, mert nem engedhetjük meg, hogy a termelésben vagy az áruforgalomban a legkisebb zökkenők is előforduljanak. Külgazdasági kapcsolatainkban elsőrendű feladatunk, hogy a szocialista országok, a KGSTpartnereink felé vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul, tervszerűen teljesítsük, ami 1974ben a kivitel három-öt százalékos bővülésével jár. Erről szólva fontos hangsúlyozni azonban, hogy a nem korszerű, nem gazdaságos export visszaszorítása megfellebbezhetetlen követelmény minden relációban. Ezzel egyszersmind a költségvetés túlzott támogatási terhei is csökkenthetők. Nem árt tehát arra felkészülni, hogy néhány vállalatnál — ahol ez különösen indokolt — az exporttámogatást ilyen szempontokból felül fogjuk vizsgálni. Fontos célunk jövőre az, hogy a szocialista országokból származó import az ideinél jobban bővüljön és még inkább igazodjék a népgazdaság szükségleteihez. Hasznos volna ezért, ha a vállalatok és a minisztériumok együtt vizsgálnák, hol lehetséges a korszerűtlen gépparkot szocialista importból származó gépekkel kicserélni, mert ebben találkoznak gazdaságfejlesztési és külkereskedelmi érdekeink. A szabályozásnál ügyeltünk arra, hogy azok a vállalatok, amelyeknél magas az elavult állóeszközök aránya, szocialista gépimport esetén, a minisztérium javaslatára, pénzügyi kedvezményeket kapjanak a cseréhez és megfelelő — másfél milliárd forintos — hitelkeret is álljon a vállalatok rendelkezésére, Az idén e hitelek több mint háromnegyedét á mezőgazdaság vette igénybe. Reméljük, a következő esztendőben az ipar és a mezőgazdaság arányosabban él ezekkel a lehetőségekkel. A külgazdasági kérdésekről szólva szeretném kiemelni, hogy jövő évi egész munkánk szempontjából lényeges, sikeres árucsere-forgalmi megállapodás született tegnap legnagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval. 1974-ben a két ország árucsere-forgalma 11 százalékkal növekszik, és értékben már jóval túlhaladja a 2 milliárd rubelt. A megállapodás kiemelkedő fontosságú tételei az energia és az energiahordozók importja, a nyersanyagok növekvő behozatala, valamint a gépek és berendezések kölcsönös szállításának bővítése, amely a gépgyártási kooperáció és szakosodás bővülését mutatja. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Számításaink szerint 1974-ben a vállalatok és szövetkezetek eredménye 13 százalékkal, a költségvetés e szervezetektől származó bevételei 10,2 százalékkal magasabbak az ideinél. Ha a költségvetés vállalatoktól származó jövedelméből levonjuk a nekik adott támogatásokat, akkor a központi pénzalapnak a bevételei csak 6 százalékkal, az előző évekénél valamivel kisebb mértékben növekednek, legalábbis az előirányzatok szerint. Minden gazdálkodó szervnek tudnia kell, hogy a tervezett nagyobb feladataink teljesítéséhez az eddig megszokott vállalati jövedelmezőségjavulás messze nem elegendő, következésképpen ennek gyorsítására, különösen pedig a ráfordítások, a termelési és forgalmazási költségek csökkentésére van szükség. Ha ehhez azt is hozzáteszem, hogy jövőre a foglalkoztatottak létszámának növekedésével alig számolhatunk, akkor még inkább érthetőek a munkatermelékenységgel és a hatékonysággal szemben támasztott újabb követelmények. A beruházások 1974. évi terve folyó áron 117—118,5 milliárd forint, 10 százalékkal magasabb az idei várható teljesítésnél. Az 1973-ban folyamatban levő 61 egyedi nagyberuházásból 28-nák kellene e hó végéig befejeződnie. Közülük 24 elkészül; olyanok is, amelyeket már az előző években használatba vettek, de még befejező és pótmunkákat végeznek rajtuk. Egész sor kimagasló jelentőségű beruházással is gyarapodtunk: 2,3 milliárd forintos költséggel elkészült a 240 ezer tonna kapacitású, korszerű ajkai timföldgyár, megvalósult a 800 megawattos Gagarin Hőerőmű, felépült a Beremendi Cementmű, átadták a Kiskörei Vízlépcső első ütemének fő létesítményeit. Eredményekkel járnak már koncentrálási törekvéseink. Az egyedi nagyberuházásokra előirányzott 18,4 milliárd forint kétharmadát nyolc beruházásra fordítjuk, mindegyikre többet egymilliárd forintnál. Közéjük tartozik például a Borsodi Vegyi Kombinát PVC-gyára és a hejőcsabai cementgyár. Technikai adottságaink mai színvonalán a nemzeti termelés egységnyi növeléséhez egyre több állóalapra van szükség, bár a különböző ágazatokban erősen eltérő mértékben. A termelékenység növelése tehát mind nagyobb és nagyobb befektetéseket követel, ezek árán emelkedik. Űj nagyberuházásaink, mint például a paksi atomerőmű, a Magyar Viscosa Gyár új üzeme, az Adriai Kőolajvezeték igen költségesek és magas műszáki-gazdasági felkészültséget kívánnak.