Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1675 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1676 1973. évi és a IV. ötéves terv eredményes végrehajtása folyik. Társadalmunkban széles körű egyetértésre találtak az életszínvonal-politikai intézkedések, ami mindnyájunknak nagyon fontos. Az egész társadalom, és természetesen a munkásosztály, különösen a nagyüzemi munkásság megelégedéssel fogadta gazdasági helyzetének javítását és abban munkájának fokozottabb megbecsülését látja. Ha ennek az értékelésnek a tükrében tekintjük át gazdaságunkat, mindenekelőtt a növekedés üteme, a nemzeti jövedelem gyarapodásának mértéke érdemel figyelmet. A IV. ötéves tervben évente átlagban 5—6 százalékos emelkedést irányoztunk elő. Ez az idén 6—7 százalékos lesz. A KGST-országok közül a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában van hasonló dinamika. Az eddigi növekedési ráta és a jövő évre tervezett 5 százalékos ütem a középtávú tervünknek megfelelő, annál valamelyest gyorsabb gazdasági fejlődést jelez az egész tervidőszakra vonatkoztatva. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásának elmúlt háromévi tényleges és jövő évre tervezett 7,2 százalékos fejlődése a IV. ötéves tervben meghatározott szint két-három százalékos túlteljesítésére utal. A legszembetűnőbb szerepet ebben az egyre nagyobb tért hódító vegyipar foglalja el. Biztonságot nyújt a villamosenergia-ipar átlagosnál erőteljesebb bővülése. A textilipari rekonstrukció eredményeit pedig az üzletek és az áruházak napról napra gazdagodó áruválasztékában tapasztalhatjuk. A mezőgazdaság nemzeti jövedelem-termelése átlagosan 6,5 százalékos növekedési ütemet mutat, és már eddig több mint kétszeresen meghaladja a IV. ötéves tervben számítottat, s a jövő évre tervezett 4,4 százalék újabb hozzájárulás az ötéves terv túlteljesítéséhez. Céltudatos intézkedéseink hatására az állattenyésztés gyarapodása a növénytermesztés előtt jár, kivéve a most záródó évet. Bár még erről szólva sincs okunk sok panaszra, hiszen jelentősebb visszaesés nélkül sikerült leküzdeni az állat járvány következményeit, megszüntetni a húsellátás kisebb zavarait, s eközben a gabona terméseredménye évről évre több. Nem teljes a kép, csupán azt vizsgáljuk: mit és mennyit termelünk. Érdemi folyamatokról tudósítanak a felhasználás tényei, számai is. Négy év adataiból az körvonalazódik, hogy az ötéves tervben számítottnál nagyobb nemzeti jövedelemnövekedés ellenére a belföldi végső felhasználás bővülése elmarad a várttól. Nem egyirányú változás ez, 1971-ben még a megtermelt nemzeti jövedelemnél többet fogyasztottunk és halmoztunk fel hazánkban. Mondhatnám úgy is, hogy túl sokat, és így tudatos intézkedéseink valóra váltása az, ha 1972—73-ban és még a következő esztendőben is alacsonyabb a belföldi végső felhasználás, mint a megtermelt nemzeti jövedelem. Mindez külkereskedelmünkben is megmutatkozik. Kivitelünk gyors ütemben növekedett ebben az esztendőben, mert vállalataink éltek a külföldi piacok kedvező értékesítési lehetőségeivel, behozatalunk viszont, különösen az idén, nem volt annyira lendületes, mint az ötéves terv elején. Hosszabb távú gazdasági fejlődésünk e tekintetben is egyenletesebb ütemet kíván. A hazai felhasználás témakörén belül az a fő kérdés, hogy mennyit fordítunk a termelés bővítésére, és mennyit a lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésére. A kelleténél nagyobb 1971. évi felhalmozási tevékenységet — említett intézkedéseinket követően — 1972-ben már csökkenő ütem, 1973-ban szerény bővülés, és jövőre élénkülés jellemzi. Várható, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a beruházások — tényleges árakon számolva — csaknem 80 milliárd forinttal meghaladják az eredetileg tervezettet. Örvendetesen javul a készletgazdálkodás. Ami a lakossági fogyasztást, az életszínvonalat illeti, 1973-ban — főként központi intézkedések hatására — gyorsult az egy főre jutó reáljövedelem növekedése: 4—4,5 százalékos, jövőre pedig 5—5,5 százalékot akarunk elérni, összességében a IV. ötéves tervidőszakban a fogyasztás-felhalmozás aránya nagyjából megfelel a tervezett mértéknek. Az ország pénzügyi helyzete és egyensúlya — 1972-höz képest — jobbá vált az idén. Egész sor tényező enged erre következtetni: külkereskedelmi és fizetési mérlegünk többlete, a némileg mérséklődő költségvetési hiány, a fizetésképtelen, pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok számának csökkenése, a lakossági jövedelmek és kiskereskedelmi árualapok tartós összhangja, az immár 60 milliárd forintos lakossági betétállomány. Az 1974-es esztendő pénzügyi előirányzatait, főleg ezek változásait vizsgálva két körülményt szeretnék nyomatékosan érzékeltetni. Az egyik az, hogy népgazdasági tervünk szerint fokozni akarjuk a felhalmozás és a fogyasztás ütemét. A másik: a rendkívüli külső tényezők, amelyek nem teszik könnyebbé helyzetünket, gazdasági munkánkat. A világpiacon az infláció fennmarad, a nyersanyagárak rendkívüli módon emelkednek. Ebből következően a költségvetésben a szokásosnál több a bizonytalanság az előirányzatok összeállításánál, és a költségvetés egyenlege a nagyobb hitelfelvétel ellenére is alig lesz jobb az 1973. évinél. 1974-ben a költségvetés hiánya 2,3 milliárd forint, amit a szokásos módon, hitelforrásokból fedezünk. A törvényjavaslat szerint a bevételek 12,8 százalékkal növekednek és 261,4 milliárd forintot érnek. el. A bevételek ilyen gyors bővülése feltételezi a népgazdasági és a vállalati termelésszerkezet további javítását, mindenekelőtt az erőforrások, a kapacitások jobb kihasználását, külgazdasági kapcsolataink tervszerűbb, jövedelmezőbb alakulását. Ezekről később még részletesebben is szeretnék szólni. Az állami vállalatok és a mezőgazdasági szövetkezetek 215,4 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe. Bár a vállalatok és a szövetkezetek költségvetési kapcsolatainak szerkezetében lényeges változás nincs, mégis külön említést teszek három olyan területről, ahol nem jellemző a bevételek gyors emelkedése. Az eszközlekötési járulék növekedése a bevételek átlagos bővülésének csak közel a fele, mert a lekötött eszközök állománya az előző évinél kisebb mértékben nő.