Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1663 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1664 sabb vagy jóval magasabb nyugdíjat élveznek. Ügyszintén azt is tudjuk, hogy a vegyes jogcímű nyugdíjasok, akik az 1973. januári adatok szerint 207 900-an vannak, ugyancsak megközelítik ellátottságban az évi egymilliárdot. Ezek azok, akik havi gondozásban, kegydíjban vagy segély jellegű ellátásban részesülnek. Mindazok a jó törekvések, amelyeket a legutóbbi időben kormányzatunk részéről a nyugdíjasokkal szemben tapasztaltunk, például az évi 2 százalékos emelés, az egyszeri 50 forintos emelés és más juttatások, sajnálatos módon nem tudták csökkenteni azoknak a nyugdijasoknak a gondjait, akiknek nyugdíja nem éri el a havi 1000 forintot. Ezek a munkás és alkalmazott kategóriában az 1971. júliusi felmérés szerint az összes e kategóriabeli nyugdíjasoknak 57,4 százalékát teszik ki. Ugyanezen felmérés szerint a mezőgazdasági, termelőszövetkezeti nyugdíjasok és járadékosok viszont 94,5 százalékot tesznek ki abban a kategóriában, akiknek havi nyugdíjuk vagy járadékuk nem éri el az ezer forintot. Annak ellenére, hogy több bölcs intézkedés történt különböző területeken az árak stabilizálására, mégis a mindennapi élet azt mutatja, hogy az ezer forintnál kevesebb nyugdíjjal rendelkezők problémái nem kevesbedtek, nem is stagnálnak, hanem növekedtek. Ügy érzem, hogy a mi országunkban, ahol a munkában eltöltött életet komolyan megbecsüljük, tenni kell azért, hogy nyugdíjasaink életüknek azokat az éveit, amelyeket nyugdíjban töltenek, boldogan, gondoktól nem terhelve tölthessék el. Ezért tisztelettel megkérdezem a munkaügyi miniszter urat, hogy 1. tervbe vette-e kormányzatunk az ezer forinton aluli nyugdíjak rendezését; 2. mikorra várható ez a rendezés; 3. milyen mérvű rendezés lehetséges? Ezekre a kérdésekre szeretném tisztelettel hallani választóim, de az érintett nyugdíjasok nevében is a munkaügyi miniszter úr válaszát. Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra Karakas László munkaügyi miniszter elvtárs válaszol. KARAKAS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy valamennyien egyetértenek abban, hogy a dr. Várkonyi Imre képviselőtársam részéről hozzám intézett interpelláció olyan közérdekű problémát érint, amely nemcsak a közvélemény számottevő rétegét érdekli, hanem a kormány is gyakran foglalkozik vele. Köztudottan pártunk és államunk megkülönböztetett figyelmet fordít a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javítására. Az eddigi erőfeszítéseket, az elért eredményeket, és a még élő problémákat is csak fejlődésében, a megtett intézkedések vázlatos áttekintésével lehet és kell helyesen értékelni. Az 1965-ös esztendőhöz képest a kifizetett összes nyugdíj több mint kétszeresére emelkedett, és a múlt évben elérte a 16,6 milliárd forintot. A nyugdíjasok száma 40 százalékkal volt több, az egy nyugdíjasra eső nyugdíj összegepedig 54 és fél százalékkal magasabb, mint 1965ben volt. Az erőfeszítések nagyságát akkor érzékelhetjük reálisan, ha látjuk, hogy ezen idő alatt a nemzeti jövedelem és a lakossági fogyasztás másfélszeresére, a bérszínvonal pedig 37 százalékkal nőtt. Az arányok tanúsítják a megkülönböztetett jelző jogos használatát. Az általános fejlődésről adott kép azonban még nem teljes mértékben tükrözi az alacsony öszszegű nyugdíjban részesülők helyzetének javítására irányuló kormányintézkedéseket, erőfeszítéseket és azok eredményét. A teljesség igénye nélkül ezzel kapcsolatban néhány intézkedés: 1970. március 1-én a kormány az alacsony nyugdíjasok javára fölemelte az 1600 forinton aluli nyugdíjakat: 1971 januárjában bevezette a vásárlóérték megóvását célzó évi 2 százalékos nyugdíjemelés rendszerét; 1973. januárban havi 100 forinttal emelte a tsz-öregségi és 60 forinttal az özvegyi járadék összegét. Gondoskodott arról, hogy a tej- és tejtermékek áremelkedésének ellensúlyozásaként havi 50 forinttal kiegészítsen valamennyi nyugdíjat, járadékot, házastársi pótlékot. A felsorolt intézkedések évi 2 milliárd 565 millió forinttal emelték a nyugdíjakat. Hozzáteszem, hogy mintegy háromnegyed része a ráfordításnak az interpellációban felvetett alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetén igyekezett javítani. A kormány szabályozó tevékenységével is törekedett a még munkaképes vagy részben munkaképes, nyugdíjra jogosult dolgozók és nyugdíjasok segítésére. Módot adott arra, hogy az öt évet meghaladó munkaviszonymegszakítás esetén is beszámíthatók legyenek a korábbi évek. ösztönző nyugdíjrendszert vezetett be, amely a tovább dolgozó munkaképesek számára intenzív nyugdíjemelési lehetőséget; nyújt. Ésszerűbbé tette a nyugdíjasok foglalkoztatását, 840 órát korlátozás nélkül dolgozhatnak, és ezzel a teljes nyugdíjra jogosultak lényegében elérhetik korábbi keresetüket. Módot adott arra, hogy a 800 forint alatti nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül teljes munkaidőben foglalkoztathatók legyenek. Ezek az intézkedések amellett, hogy egy részük növeli a nyugdíj színvonalát, kiszélesítették a nyugdíjasok bér- és egyéb jövedelemnövelési lehetőségét. Az említett intézkedések következtében a nyugdíjasok helyzete összességében tovább javult. Az egy nyugdíjasra jutó nyugdíj összege elérte a 900 forintot. Az ossz pozitív kép mellett igen differenciáit a különböző körülmények között élő és a különböző feltételek mellett nyugdíjazásra került dolgozók helyzete. Viszonylag alacsony a nyugdíja azoknak, akiknek nyugdíját régebben állapították meg, rövid szolgálati idővel rendelkeztek — munkabérük is alacsony volt. Azt tudjuk, hogy bár a minimális nyugdíjak a munkásoknál és alkalmazottaknál 697 forintra, a tsz-tagoknál 538 forintra változtak, a fölsorolt esetekben a kormány csak részben tudott segíteni a helyzeten. Igazán nagy problémát jelent az érintett nyugdíjasoknak, a tanácsoknak és a kormánynak azon alacsony nyugdíjas és járadékos rétegek gondjainak megoldása, akik már nem munkaképesek, esetleg betegek, egyedül vagy másod-