Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1665 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-éh, csütörtökön 1666 magukkal élnek, nincs őket támogató család­juk, vagy ezt a kötelességüket azok nem telje­sítik. Ehhez a helyzethez és az anyagi lehetősé­geinkhez szabhatjuk a kormány intézkedései­nek irányát, mértékét és idejét. A kormány három irányban foglalkozik a kérdéssel: a legkisebb összegű saját és szárma­zékos nyugdíjak, járadékok, pótlékok feleme­lése. Ennek célja az ellátás alsó határának eme­lése. A különböző időpontokban és nyugdíj­rendszer szerint megállapított, főként alacsony nyugdíjak differenciált emelése. Ennek célja az ellátás színvonalának köze­lítése. És végül az évenkéti 2 százalékos auto­matikus emelés rendszerének fejlesztése. En­nek célja a legalacsonyabb nyugdíjak intenzí­vebb rendszeres emelése. Azt is meg kell mondanom, hogy az intéz­kedések mértékét illetően egyenként és összes­ségében is különböző alternatívákat dolgozunk ki. Ezeknek meg kell felelniük távlati nyugdíj­politikai céljainknak és igazodniuk kell anyagi -lehetőségeinkhez. A jelenlegi számítások azt mutatják, hogy egy hathatós lépés legalább évi 2 milliárd forintot venne igénybe. Ami az intézkedések idejét illeti, ma és az 1974-es esztendőben is szociálpolitikai lépéseink sorában első helyen a népesedési politikát elő­segítő szociálpolitikai intézkedések állanak. Ezek az intézkedések az új nemzedék megszü­letését és fölnevelését segítik. Ezt követő idő­szakban kerülhet sor a nyugdíjasok helyzetének az említett módon való javítására. Biztosíthatom az igen tisztelt Országgyű­lést és interpelláló képviselőtársamat, dr. Vár­konyi Imrét, hogy a kormány, ha nem is ponto­san az interpellációban hallottaknak megfele­lően, de abban az irányban minden tőle telhe­tőt megtesz a nyugdíjasok helyzetének indokolt javítására. Megköszönöm szíves figyelmüket és türel­müket. Kérem az Országgyűlést és dr. Várkonyi Imre képviselőtársamat, hogy válaszomat szí­veskedjék elfogadni. ELNÖK: Kérdem dr. Várkonyi Imre kép­viselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? DR. VÁRKONYI IMRE: Tisztelt Ország­gyűlés! Mivel a miniszter úr válasza megnyug­tat afelől, hogy kormányzatunk mindent elkö­vet az alacsony nyugdíjasok helyzetének javí­tására, a választ tisztelettel elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm, van-e valaki ellene? Egy ellenszavazat! Tartózkodott-e valaki a sza­vazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszter elvtárs vá­laszát az interpelláló képviselő és az Ország­gyűlés egy ellenszavazattal tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint most az Országgyűlés külügyi bizottsága előter­jeszti nyilatkozattervezetét a chilei katonai jun­ta terrorjáról. Nagy Miklós képviselőtársunknak, a kül­ügyi bizottság előadójának adom meg a szót. NAGY MIKLÓS előadó: Tisztelt Ország­gyűlés! Egész dolgozó népünket megdöbbentet­te a szeptember 11-i chilei ellenforradalmi ka­tonai puccs híre. Megdöbbenésünket a felhábo­rodás és a chilei nép, a chilei hazafiak iránt ér­zett mélységes szolidaritás követte, amikor ér­tesültünk Allende elnök meggyilkolásáról, a né­pi egység kormányának erőszakos megdöntésé­ről, a chilei nép legjobbjai ellen kibontakozó terrorról. Az Országgyűlés külügyi bizottsága szep­tember 14-én tartott ülésén megvitatta a chilei ellenforradalmi támadás következtében kiala­kult helyzetet és nyilatkozatban ítélte el a fa­siszta puccsot, kifejezésre juttatva egyben né­pünknek a chilei hazafiak iránt táplált együtt­érzését. Sajnos, az azóta eltelt idő alatt a chilei fa­siszta katonai junta terrorja tovább növeke­dett, egyre kegyetlenebbé és féktelenebbé vált. Ez indította arra a magyar Országgyűlés kül­ügyi bizottságának több tagját, hogy tekintettel a legújabb fejleményekre, a bizottság összehí­vását kérje a chilei helyzet megtárgyalása céljá­ból. A külügyi bizottság ülését a mai nap folya­mán megtartotta és egyöntetűen javasolja, hogy a magyar Országgyűlés ítélje el a Chilében dúló fasiszta terrort, tiltakozzék ellene, és követelje megszüntetését. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság egyhangúlag elfogadta azt a nyilatkozatterveze­tet, amelyet most a bizottság nevében javaslat­ként az Országgyűlés elé terjesztek, elfogadá­sát kérve. A nyilatkozat így hangzik : „A Magyar Népköztársaság Országgyűlésé­nek nyilatkozata a chilei katonai junta terror­járól. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése a magyar nép nevében tiltakozó szavát emeli fel a dühöngő chilei ellenforradalom véres terrorja ellen. Az imperialista körökkel, a nemzetközi monopóliumokkal szorosan összefonódott jobb­oldali katonai junta tragédiába taszította az or­szágot, ellenforradalmi lázadásával rászabadít­va a fehérterrort. A népellenes katonai junta felrúgta az al­kotmányos rendet, megsemmisítette a demokra­tikus szabadságjogokat, erőszakosan megdöntöt­te a törvényesen megválasztott kormányt, ön­kényesen feloszlatta a parlamentet és a szená­tust. Ma a junta irtóhadjáratának áldozatai azok a chilei hazafiak, munkások és parasztok, tör­vényesen megválasztott szenátorok, képviselők, helyhatósági tanácstagok, továbbá kormányfér­fiak, akik népük nemzeti érdekeiért, a nép fel­emelkedésén munkálkodva következetesen tisz­teletben tartották az alkotmányos előírásokat, szabadság j ogokat. A kegyetlen leszámolás első áldozata Sal­vador Allende elnök, a chilei nép nagy fia, sza­badsághőse. Az ellenforradalom sok tízezer ha­zafinak, haladó és demokratikus érzelmű chi­71 ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom